Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-55
s SS, «rs*ágo» ülés február S-án, pénteken. I8SS. tesen megjelölhessem az eszközöket, melyekkel e bajokat sanálni lehetne, de igenis azt tudom, hogy ebben az irányban a kormánynak feladata volna szaktanácskozást összehívni, mely e kérdést a maga egészében, még pedig az administrativ és törvényhozási intézkedésekre való tekintette] tárgyalja. (Helyeslés balfelöl.) Ez szükséges azért, hogy maguk e bajok is megszűnjenek, de különösen szükséges, hogy azon egészséges irányú mozgalom, melyről többször említést tettein, az ily üzelmek által a maga útjában ne akadályoztassék. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ez egy okkal több, hogy maga a t. kormány is erkölcsileg támogassa a törvényhatóságnál ezen intézmény fejlődését. Ez az a két kérelem, melynek gr. Károlyi Sándor adott kifejezést és a melyet én ma csak ismételhetek. Újból kérem azért én is a t. kormányt, méltóztassék azon Ígéretéhez hiven, melyet igaz, e házon kivül tett, de megtett, leiratot intézni •A törvényhatóságokhoz, a melyben a pestmegyei hitelszövetkezet által kiadott körlevelet pártolókig ajánlván, íelszólítsa azokat, hogy a maguk körében kövessenek el a mozgalom sikere érdekében mindent. A másik kérelmem arra vonatkozik, hogy a kormány szaktanácskozást hivjon össze, me]y hivatva van a szövetkezeti téren mutatkozó viszszaéléseket megszüntetni. {Helyeslés a baloldalon.) Többször említettem, hogy a t. kormány igeretet tett ez irányban ; de ha ígéretet nem tett volna is, azt hiszem, azon tény előtt, hogy mily csekély fáradsággal mily fontos szolgálatot tehet a közgazdaságnak, szemet hunynia nem szabad. Azon széles néprétegnek, a melyről többször szólottam, jóléte, haladása és fejlődése kell, hogy érdekeljen mindnyájunkat. Jól mondta, hozzánk intézve szavait, Thiel porosz államtauácsos a nemzetközi gazdasági congressus alkalmával, hogy ha Önök a kistermelők hitelszervezetének ügyét nem karolják fel emberszeretetből, meg kell ezt tenniök eszök dictatuma alapián. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Biszen ez az alapréteg szolgáltatja a folyton növekedő államszükségletek fedezetének javát. Ez az alapréteg szolgáltatja ina súlyos helyzetünk védbástyájának, a katonaságnak zömét. Ezen népréteg viszonyai szerint ítélendő meg az ország állapota., mert ha az erkölcstelen, műveletlen, tudatlan és koldus, az ország felvilágosodott, művelt és gazdag nem lehet. Ha mi nem gondozzuk a társadalomnak ezt az alaposztályát, akkor álmodozhatunk és nagyon szépen declamálhatunk is a democratiáról, de azt nem teremtjük meg és a democraticus intézményeket a maguk tisztaságában nem fogjuk fentartani soha. (Helyeslés, ügy van! balfelöl.) Igaza volt tehát gr. Károlyi Sándor t. képviselőtársamnak, midőn a kormányhoz, önökhöz fordulva, felkérte önöket, hogy vállvetve működjenek közre ezen mozgalomnak sikerre juttatása végett; önökhöz fordult, a kiknek kezében ma a hatalom van tényleg letéve. És én azt hiszem, teljesen egyetért a t. képviselőtársam velem, ha azt mondom, hogy szívesen átengedjük önöknek ezen fontos és szükséges mű keresztülvitelének teljes dicsőségét s mi a magunk részére nem kérünk belőle semmit sem; de egyet mindenesetre kérnünk kell, tudniillik, hogy hivatalos állásukból folyó erkölcsi kötelességük teljesítését ne akarják elhárítani maguktól. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Tisza István: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Én azt hiszem,hogy azon takarékossági irányzat, mely kölönösen e költségvetés általános vitája alkalmából — mert a részletes tárgyalásnál meglehetősen megfeledkeztünk róla — több ízben és erélyesen hangoztattatott ugy a kormány, mint a kormányt követő párt, valamint az ellenzék részéről — hogy, mondom, ezen takarékossági iránynak tulajdonképeni lényege nem azon egy-két millióban rejlik, melyet eshetőleg mai budgetűnkben megkímélhetnénk, hanem abban, hogy a mai keretben addig, mig a pénzügyi helyzet meg nem javul, megmaradjunk, (Helyeslés jobbfélöl) Mert, azt hiszem, pénzügyeink sanálásának alapkövét azzal teszszük le, ha birui fogunk elég erkölcsi erővel, elég önmegtagadással arra, hogy előirányzatunkat mai keretében megtartsuk és kiadásainknak azon rohamos növekedését, melyet az utóbbi években észleltünk, jövőre megakadályozzuk. (Helyeslés jobbfelöl.) Az 1876-iki zárszámadások szerint 243 millió kiadást képviselt az akkori államháztartás, 1886ban 348 millió, tehát 105 millióval többet. Ezzel szemben a tulajdonképeni adótételi emelés utján bevételeink a különböző számítások szerint 37—50 millióig szaporodtak. Ha 50 millióval számítjuk is bevételeinknek adóemelés által való fokozását — mint azt a t. ellenzék számítja — ezen további 55 milliónyi összeg jövedelmeink természetes fokozásában, gyarapodásában leli fedezetét. Azt hiszem tehát, hogy ha megállunk kiadásainkban a mai ponton, mai deficitünk jelentékeny része jövedelmeink természetes fejlesztésében is megnyerendi fedezetét és ez olyan tényező pénzügyeink rendezésében, melyet a t. kormány tán azért nem említett meg, hogy ne lássák rózsás színben a helyzetet ; de a melyet az ellenzéknek s az egész háznak tekintetbe kell vennie, ha arról van szó, hogy vájjon a pénzügyi rendezés tervezete, ugy, a mint van, megfelelő-e vagy sem? (Helyeslés a jobboldalon.) Ezen szempontból kiindulva, nem csatlakozhatom azon t. képviselőtársaimhoz, kik a részletes budgetvitánál, hol egyik, hol másik kedvencz eszméjök részére kivannak nagyobb kiadásokat s kívánják az állami tevékenységnek és egyúttal ki-