Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-55

55. országos Illés február 3-án, pénteken. I88S 9 adásainak fokozását. Mert sokkal komolyabbnak tartom a helyzetet, sokkal inkább tartom első feladatnak a mai politikai életben a pénzügyeknek valódi, gyökeres rendezését, semhogy bárminő kedvencz eszméknek is ezen a téren concessiót adni lehetne, (ügy van ! a jobboldalon.) Ennélfogva a földmívelési táreza budgetjét határozottan maximalis budgetnek, az abban foglalt kiadásokat határozottan maximális kiadásoknak tekintem és nem érzem magamat feljogosítva e ministerium dotatiójának felemelését kívánni; de egyúttal minimalisnak is tekintem azt, mert azon szükségletek, melyek ezen budget keretén belül nyerik kielégítésüket, annyira szükségesek nemzetgazdasági fejlődésünk szempontjából, hogy nézetem szerint további megtakarításoknak helye nincs; de törekednünk kell arra, hogy az ezen ministerium részére megszavazott összegeket a lehetőségig czélszerűen oszszuk be s a kevésbé lényeges szükségletekre megszavazott összegekben eszközölt megtakarításokat arra használjuk fel, hogy jobban dotáljuk azon ágakat, melyek valóban lényeges, elsőrendű szükségletek kielégítésére vannak hivatva. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebből a szempontból egyik t. képviselőtársam a vita folyamán már foglalkozott a költségvetéssel és pazarlással vádolta a kormányt, különösen két téren. (Halljuk! Halljuk!) Az egyikről, a selyemtenyésztésről, szükségtelennek tartom beszélni azon teljesen kimerítő felvilágosítás és czáfolat után, a melyben azt az államtitkár ur részesítette. így tehát a magam részéről csak azt jegyzem meg, hogy azon összeg, a melyet az állam a selyemtenyésztés emelésére tényleg kiad, oly csekély, hogy ennek kedvéért egy nagyon szép fejlődésben levő termelési ágat fejlődésében megakasztani és évek munkáját lerombolni indokoltnak nem tartom. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselőur azonban a lótenyésztésre is alkalmazta a pazarlás vágyát. Én nem kö követem a t. képviselő urat számításaiban s nem bocsátkozom bele abba, hogy pazarló-e az állam akkor, a midőn átlag 700 írtért állít elő Kisbéren, Mezőhegyesen és Bábolnán egy lovat, a remondákat pedig 300 írtért veszi, mert az a teljesen öszsze nem hasonlítható dolgoknak egy kalap alá vonása, a miből következtetést vonni nem lehet. (Ugy van! jobbfelől.) Sokkal nagyobbak az eredmények, a miket a ministerium a lótenyésztés terén elért és sokkal inkább köztudomású dolog, hogy az ország legtöbb vidékén mily áldásossá vált az állam tevékenysége e téren, semhogy ezt bővebben kellene részleteznem. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezek helyett két rövid megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a kisbéri telivér tenyésztésre vonatkozik. Még azoknak körében is, a kik osztatlan helyesléssel és elismeréssel adóznak az állam tevékenységeért, a félvér tenyésztés körül gyakran találkozunk azon észrevétellel, hogy az KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. III. KÖTET. nagyon helyes, a mit az állam Bábolnán ragy Mezőhegyesen csinál, de az, hogy Kisbéren versenyanyagot tenyészt és lóversenyeket dotál, az aristoeraticus körök kedvtelését előmozdító luxus kiadás, a melynek nemzeti és országos szempontból szüksége nem forog fenn. Azt hiszem, hogy a ki figyelemmel kiséri a lótenyésztés fejlődését, ugy Mezőhegyesen, mint szerteszét az országban mindenütt, a hol félvér lovat tenyésztenek, ez meggyőződhetik róla, hogy azon nagy eredmények, a melylyel az ország lóállományának nemesítése körül első sorban az állam öntudatos, egyöntetű' és rendszeres eljárása következtében elérettek, soha sem lettek volna elérhetők, hogy ha a telivér tenyésztés nem érte volna el azon fejlődési fokot, a melyen ma áll. (Ugy van! jobbfelől.) A ki Mezőhegyest fenn akarja tartani, annak Kisbért is fenn kell tartani, a miért is ezen szempontból nem minden aggodalom nélkül látom, hogy ugy a korábbi, mint az idei költségvetésben a kisbéri kanczaanyag felfrissítésére semmi sincs felvéve. (Helyeslés jobbfelől.) Azt gondolom, t. ház, hogy ma már a jockey-klub pénzügyileg ugy megerősödött s e társulat, mely 10—15 évvel ezelőtt alig volt képes a versenyeket néhány 1000 írttal dotálni, oly díjakat adhat a versenyekre, hogy kevésbé szükséges az állam részéről azon néhány ezer forintnak, mely az állami díjakra van a költségvetésben felvéve, versenyczélokra adása, mint az, hogy a kisbéri ^telivér-anyag felfrissittessék. (Helyeslés jobbfelől.) Es én a magam részéről örömmel üdvözölném, hogy ha azon összeg, a mely lóverseny-czélokra adatik, jövőre a kisbéri telivér anyag felfrissítésére fordíttatnék. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Második megjegyzésem az egyéves mének vásárlására vonatkozik. T. ház! Nincsenek ugyan az adatok kezemben, melyeknek alapján pontos számítást tehetnék arra nézve, hogy mibe kerül az államnak egy egyéves korában vásárolt méncsikó, mikor felnevelve vagy beosztható a telepekbe, vagy a községek részére átadható. Hiszem, hogy nem fogok magas számot mondani és alatta, maradok az igazságnak, ha mondom, hogy benne van 700 írtban és pedig nemcsak azon csikó, mely telepekbe mint mén beosztatik, de az is, mely kiselejteztetik. Ha ezzel szemben azt látjuk, hogy a félvérmének 600—1000 frtig, tehát körülbelül 800frtnyi átlagos ár mellett vásároltatnak az íVjabb időben, önkénytelen azon észrevételt kell tennünk, hogy sokkal helyesebb volna, ha azon költség is, a mely az egyéves mének vásárlására, eltartására és felnevelésére fordittatik, jövőre a 3 éves mének vásárlására fordíttatnék. Nemcsak sokkal kisebb volna a risico az állam részéről, a mely nem tudja, hogy mit vett meg, mikor az egyéves méncsikót beváltja, de azon átmeneti haszonnal is 3