Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-60

€0. ersxagoí ülés febrcár 9-én, esiit őrlőkön. 18SS129 kijelölt birtokok után részben kölcsön, részben pedig fizetés útján eszközlendo bevételek. Ennek következtében ezt a három tényezőt az előirányzatban együttesen kell számításba venni. Másfelől igénytelen nézetem szerint helytelen okoskodás az is, hogy ha nagy mértékben és nagy összegben vannak felvéve még el nem adott, nem értékesített birtokok, akkor minek újabb birtokokat eladásra kijelölni. Bocsánatot kérek, az ilyen dologban nem lehet azt mondani, hogy az ország egyik vagy másik zege-zugában, vagy egyik-másik vidéken eladásra ki van jelölve nagyobb complexumú birtok, tehát a mig az el nem adatik, addig eladásra más ne irányoztassék elő. Ez a czélnak meg nem felel. Igen helyes, hogy az eladá ra kijelölt birtok felvétetnek ott, a hol ilyenek vannak, de ebből nem következik az, hogy azok minden áron eladatnak, pedig a képviselő ur okoskodásának csak akkor volna alapja, ha a tapasztalás — a mint a zárszámadások bizonyítják — nem azt igazolná, hogy a kormány nagyon óvatosan jár el e tekintetben, mert nem hajtja, nem túlozza az eladásokat, hanem ellenkezőleg annyira ragaszkodik a becsértékhez, a mely pedig elég magasan van felvéve, hogy e tekintetben minden túlzástól óva vagyunk. Ha a t. képviselő urnak a tapasztalatok nem mondanának ellent, akkor természetesen aggályait osztanám; de miután a tények éveken át az ellenkezőt bizonyítják, abból, hogy nagyobb arányban jelöltetnek ki eladásra újabb birtokok, nem következik, hogy az eladás hajtva, rohamosan eszközöltessék és ezáltal a birtokok depretiatiója idéztessék elő, hanem csak az, hogy azon birtokok is felvétetnek, hogy esetleg, ha kellő módon és árban értékesíthetők, eladathassanak; ellenkező esetben szaporítani fogják az eladásra váró birtokok számát. (Helyeslés jobboldalon.) De itt egy másik érdekes kérdést érintett a képviselő ur. E kérdés az, hogy bizonyos összefüggést kell létrehozni a beruházások és az államjavak eladása között. Itt az a helyes elv, hogy ha már államvagyon elidegenittetik — a mi nem tiltott dolog, mint egy képviselő ur mondta, mert a törvényhozás beleegyezésével történik — akkor arra kell törekedni, hogy más alakban ellenértéket, kárpótlást nyerjünk. És e tekintetben helyesen keresi a képviselő ur a beruházások között az ellenértéket. Erre az adatok igen megnyugtató felvilágosítást szolgáltatnak a beruházásokra és az államvagyon értékesítéséből befolyt összegekre nézve. Vegyük csak a legközelebbi évekből, ha tetszik, 1875-től a beruházásokat és másfelől az eladásokból tényleg befolyt összegeket, akkor ki fog tűnni, hogy 1875-ben beruházás volt 7.257,169 frt, az eladott államjavakból befolyt 457,136 frt; 1876-ban beruházás történt 7.059,443 frt, az elKÉPVH. NAPiÓ. 1887—92. III. KÖTET. adott államjavakból befolyt 516,408 frt; 1877-ben beruházás volt 6.792,040 frt, az eladott államjavakból befolyt 1.059,082 frt; 1878-ban beruházás volt 5.824,351 frt, az eladott államjavakból j befolyt 575,208 frt; 1879-ben beruházás volt 9.770,776 frt, az eladott államjavakból befolyt 1.285,769 frt; 1880-ban beruházás volt 6.508,243 frt, az eladott államjavakból befolyt 1.197,579 frt; 1881-ben beruházás volt 15.872,035 frt, az eladott államjavakból befolyt 2.037,412 frt; 1882-ben beruházás volt 28.679,055 frt, az eladott államjavakból befolyt 9.547,111 frt: 1883-ban beruházás volt 28.913,959 frt, az eladott államjavakbólbefolyt 6.906,857 frt; 1884 ben beruházás volt 29.215,734 frt, az eladott államjavakból befolyt 10.771,020 frt; 1885-ben beruházás volt 24.674,357 frt, az eladott államjavakból befolyt 5.942,987 frt; 1886-banberuházás volt 20.990,630 frt, az eladott államjavakból mindent egybevéve befolyt 3.016,637 frt, 1888-ra elő van irányozva beruházás 13.700,000 frt, az államjavak eladásából elő van irányozva 5.000,000 frt. Méltóztatnak tehát látni, mily roppant kedvező a beruházások tekintetében az arány szemben az eladásokkal, ugy, hogy e tekintetben, ha vagyoncseréről van szó, azt hiszem, a vagyoncsere az újabb kezelés következtében rendkívül kedvező. Ha pedig a vagyoncsere minőségét nézzük, akkor bátran mondhatjuk, ismerve államjószágaink kamatozását, kezelhetését minden tekintetben — a mi általában az államjavaknál mindenütt elő szokott fordulni — hogy ha ezzel szemben számba veszszük azt, hogy vasutak épülnek, vizszabályozás eszközöltetik — nem beszélve a culturalis és más befektetésekről — akár tisztán finantialis szempontból a kamatozás szempontját véve, akár a tőkésítést a jövőben való jövedelmezőség szempontjából tekintve, akár nemzetgazdasági szempontból az ország igényeinek fejlesztése és versenyképességének előmozdítása szempontjából ez a vagyoncsere minden tekintetben csak előnyére válik az országnak. Ezek alapján az előirányzatot elfogadásra ajánlom. (Helyeslés a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és pénzÜgyminister: T. képviselőház! Azok után, miket a t. előadó ur mondott, csak egy pár rövid szónak elmondását tartom szükségesnek. (Halljuk!) Legelőször is a radnótfái hidat illetőleg biztosítom a képviselő urat, hogy mint minden másnál, ugy ott is a kormány az eladásnál kellő óvatossággal s minden viszonyok megfontolásával fog eljárni. A mi pedig azon viszonyt illeti, melyre ő. alludálva a szabadelvüségre is, hivatkozott, hogy ott a vámfizetés tekintetében a negyvennyolez előtti állapot áll fenn, a mennyiben némelyek tartoznak, mások nem tartoznak fizetni : arra igen röviden 1T