Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-60
130 60. országos ülés február 9-ón, csütörtökén. 1S8S. csak azt jegyezhetem meg, hogy minden ilyen egyenlőtlenség az én nézetem szerint is helytelen, de azt nem külön egy egyes hidnál lehet megszüntetni, mert ez másutt is előfordul, hanem e kérdés általában országosan oldandó meg. (Helyeslés a jobboldalon.) így tehát ezen tekintetben ama kérdés az említett hídnak el vagy el nem adásával kapcsolatba nem hozható. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi továbbá az állambirtokok eladása ellen felhozottakat illeti, mindenekelőtt csak röviden kívánom megjegyezni, mert a t. előadó ur már bővebben kifejtette, hogy az csakugyan számszerűleg bebizonyítható, hogy azon szerintem is helyes elvnek, miszerint az eladásból befolyt jövedelemnek arányban kell lenni a befektetésekkel, évről évre folytonosan és mindig elég lett téve. Ezen alapon tehát a követett eljárás miatt sem most, sem 1875. óta, midőn az akkori pénzügyinmister ur ezt az elvet felállította, vád nem illetheti sem őt, sem senki mást. (Helyeslés jobbfelöl.) A képviselő ur arra is rámutatott, hogy milyen jövedelmi növekedése lehetne azon birtokoknak, ha meg volnának tarthatók és hivatkozott a VIII. Henrik idejében eladott angol birtokokra. Megvallom, t. ház, nem emlékszem az összegre és a részletekre; sem azt nem tudnám most megmondani, hogy a becsérték növekedése épen mennyi: de egyre kénytelen vagyok kérni a képviselő urat s ez az, hogy ha az akkori vételár és a mostani érték közt összehasonlítást akar tenni, egyúttal számítsa össze az azon összeg után, ha a szükséglet más utón fedeztetett volna, az eladás napjától máig számítandó kamatokat ezek kamataival együtt; mert máskép semmi szin alatt sem lesz képes összehasonlítást tenni és ha ezt megteszi, bizonyára sokkal kisebb lesz az eltérés, mint a minő igy egyszerűen az összeg felvételével volna. (ügy van! jobbfelöl.) A képviselő ur annak indokolására, hogy menynyire túl lett hajtva az eladás és hogy abból már értékcsökkenés lett, hivatkozik arra, hogy íme 1886-ban nem lehetett eladni azt, a mi az eladásra kivolt tűzve, nem lehetett bevenni azon jövedelmet mely az államjavak eladásából előirányozva volt. Igaz, t. ház, hogy 1886-ban nem lehetett; de az a tény, hogy a pér.zügyministcr szivesebben elvállalta azt, hogy a zárszámadások néhány millióval rosszabbul nézzenek ki, semhogy a becsáron alul akart volna eladni, mindenesetre jelét képezi annak, hogy a kormány minden áron sürgősen eladni nem akart. (Tetszés a jobboldalon.) Ez, gondolom, kétségbevonhatatlan bizonyíték. (Igaz 1 ügy van! jobbfelöl.) De hogy azután a viszonyok menynyiben változtak, igazolja az, hogy 1887-ben — kivéve talán egyes, a phylloxera által elpusztított szőlőket, nem a beesár alatti, de nem is a becsár feletti eladásból — az eladásra kitűzött birtokok után egészben véve több jött be, mint a mennyi előirányozva volt. (Igaz! ügy van! a jobboldalon) 1886-ban tehát volt talán egy momentalis csökkenés, de 1887-ben már épen az ellenkező határozottan igazoltatott, (ügy van ! jobbfelöl.) És nézzük, mikép történtek ezen eladások? A képviselő ur azt mondja, hogy a bérlők irányában méltánytalanul. Először is a bérlet feltételeiben mindig biztosítva van az eladás joga, mert hiszen máskép nem is lehetne eladni. Tehát valamely méltánytalan dolog — olyan, mely előrelátható nem volt — nem történt; de mégis mindezek daczára a bérlőknek meg van adva az az előny, hogy az érték 25%-ának lefizetése mellett a birtokot megkaphatják előzetesen, mindenki más előtt. Es minthogy ez, habár nem is mindig, — és sajnálom, hogy egyes bérlőknek kár okoztatott — de az idén is igen sok esetben sikerült, azt hiszem, hogy ezekből a gazdaságot szakértőleg kezelő bérlőkből lesznek az országra nézve, a közgazdaságra nézve a leghasznosabb középbirtokosok, (Ügy van! Ugy van! jobbfelöl.) Ez utón tehát oly hiány pótol tátik, melynek létezését mindenki, a ki Magyarországnak államgazdászati viszonyaival foglalkozik, mindig fájdalommal említi. (Helyeslés jobbfelöl.) Es másfelől kik részesülnek ismét előnyökben? A községek, maga a földmíves nép. Tehát itt ismét nem a latifundiumok — melyek ellen panasz hozatik fel és sok irányban méltányos panasz — szaporodnak, de sőt az állam kezében levő latifundiumok nagy részben a közép és kisbirtokos osztály kezébe mennek át. (Ugy van! jobbfelöl.) Csak még egyet kívánok megjegyezni, t. ház. A képviselő ur hivatkozott arra, hogy a birtokok egy része nem is irható át azonnal. Ez ugy van, mert némely birtokokat terheli az úgynevezett dominialis kölcsön, mely azon időből keletkezik, a melyre oly sajnálkozva gondolt vissza ma is egy képviselőtársam. De t. képviselőház, az eladásra szánt birtokoknak ezen kölcsön terhe alól való felszabadítása iránt folynak a tárgyalások; de különben is minden vevő tisztában van mindenekelőtt azzal, hogy ezm akadály annyiban, hogy nevére átirassék, fenforog. Itt is, tehát sem méltánytalanság nem történik senkivel, sem pedig senki ennek kárát nem vallja; a mit tesz, öntudatosan teszi. Veszélyeztetni pedig ez által birtokát természetesen legkevésbbé sem veszélyezteti, Ez is tehát nem oly valami, a miért ezen, ismétlem, államgazdászatilag is helyes eljárást megakasztani szükséges vagy czélszeru volna, (Helyeslés jobbfelöl) A képviselő ur még a regálékról is szólt. Abban, hogy most, mióta a regálék megváltása a közeljövőben kilátásba helyeztetett, nem kell regálékat eladni, tökéletesen igaza van és én biztosít hatom, hogy habár régebben készülvén azon be-