Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.
Ülésnapok - 1887-59
59. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. 108 ellenőrzés hatásköre alól kezdettől fogva el vannak vonva: az köztudomású dolog. {Igaz! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Én, midőn Magyarország pénzügyeit alapjában megismerni óhajtottam, miként már a múlt évkén is említettem, kénytelen valék Magyarország államháztartását és zárszámadásait kezdettől fogva tanulmány tárgyává tenni. Ezen zárszámadások egyikénél, az 1868. vagy 1869-íkinél, vagy talán egy későbbinél, már nem emlékszem tisztán, egy határozati javaslat indítványoztatott, talán épen a zárszámadási bizottságban, mely szerint a kormány felhívandó lett volna, hogy a közös activákra vonatkozólag egyfelől ellenőrzési kötelességét teljesítse, másfelől pedig azokról és általában a közös activákról jelentést tegyen. Ezen indítvány akkor, ugy tudom, nem ment keresztül, mert az akkori t. kormány kijelentette, hogy ezen ellenőrzés folytonosan gyakoroltatik, másfelől pedig Ígéretet tett az iránt, hogy erre nézve intézkedés fog történni. Azóta e tekintetben a közös activákkal sem a zárszámadásokban, a mit a történtek után indokoltnak tartok, sem pedig külön előterjesztésben nem találkozunk. Ezen közös activák összege és milyensége iránt tehát én most ismeretekkel szintén nem birok. De hogy erre nézve a törvényhozás föltétlen kötelessége kívánni a t. kormánytól, hogy ezen közös activák iránt a háznak felvilágosítást adjon, az kétségtelen, még pedig akként, hogy azokat, kezdettől fogva eredeti értéküket deriválva, egész a máig mutassa ki és hogy ezen értékek, melyeknek jelentősége iránt nekem aggodalmaim vannak, a tekintetben, hogy vájjon azok egy része nem vált-e r értéktelenné? (Helyeslés a baloldalon.) Én tehát t. barátom felszólalásához a magam részéről azon óhajtásomat csatolom, hogy legyen szíves a t. kormány lehetőleg a jövő évi költségvetés előterjesztése alkalmával, ha nem is a közös activák ügyének rendezése avagy mikénti megosztására, azok összegére kezdettől, de mindenesetre azoknak mai napig való alakulása iránt egész a mai napig kimerítő jelentést tenni. (Helyeslés a baloldalon.) A mi a pénztári készletek kérdését illeti, teljesen osztozom a t. pénzügyminister ur azon felfogásában, hogy e tekintetben teljes kimerítő és tájékoztató képet csakis a zárszámadásokban lehet adni. Én részemről ebben nemcsak hogy megnyugszom, de ki is kell jelentenem, hogy másként alig is lehetséges. Különben kikeli ez alkalommal jelentenem, a főszámszéknek különösen az utolsó zárszámadásokban bemutatott gondos és újító előterjesztéseért teljes elismerésemet, mert az említett előterjesztés lehetővé teszi, hogy e tekintetben az 1886-iki zárszámadások nyomán ma már egészen tisztán látunk. Én részemről épen ennek nyomán a pénzkezelés tekintetében is teljesen tudom magamat tájékozni és csakis azt óhajtom még, hogy a költségvetés bizottsági tárgyalása alkalmával azon pénzügyi év három negyedének fejleményei iránt is legalább szóbelileg felvilágosítást nyerjünk. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elismerem, hogy ezt präcise és pontos támpontul elfogadni ugyan nem lehet, de bizonyos tájékozást a további fejlemények iránt ez is nyújt. Mindenesetre azonban csak a zárszámadások azok, melyekből teljes tájékozást meríthetünk. A mi márapénztári készleteknek aranyjáradék utján lett beszerzésére vonatkozó megjegyzéseket illeti, azokba magam részéről mélyebben bele menni nem akarok. De lehetetlen, hogy a t. minister urnak nyilatkozatára egy pár megjegyzést ne tegyek. Én nekem ugy tetszik, hogy az igen t. minister ur, midőn erre nézve részint a pénzügyi bizottságban, részint, ha jól tudom, nagyváradi beszédében ígéretet tett, vagy legalább is nyilatkozott, hogy aranyjáradék kibocsátásához folyamodni nem fog. Ezen nyilatkozatát nem egészen megfontolva tette. (Derültség a baloldalon.) Mert igaz ugyan, hogy a kamatteher a pénztári készleteknek aranyrente kibocsátásával való fedezése folvtán az ország-ra kisebb, ez iránt kétség nem forog fenn; de ezzel szemben mégis csodálatos, hogy azon consortium nem fogadta el épen ama papirjáradékot, melynek kamatterhe nagyobb, melynek elfogadásából, illetve átvételéből tehát reá nagyobb haszon is hárult volna. Ez mindenesetre csodálatos dolog és alighanem azt jelenti, hogy a magyar állam háztartásában éveken keresztül folytatott gondatlan eljárás és politika a bizalmat megingatta, nem ugyan a magyar állam hitele, hanem, mint mondom, a t. kormánynak pénzügyi politikája iránt, mely tehát a dolgot oda vezette, hogy a nagyobb haszonnal járó papirjáradék emissiójára az illető consortium nem vállalkozott, hanem vállalkozott a haszon tekintetében mindenesetre kisebb aranyjáradék kibocsátására. T. ministtrelnök ur ugyan egy kissé homályosan nyilatkozott arra nézve is, hogy miért tartotta az aranyjáradék bibocsátását czélszertíbbnek a tekintetben, hogy a külföldi tőkének je'énben való igénybe vétele által egy más utón a hitel reservában tar tátik. Én megengedem, hogy ez helyes, sőt talán, ha abban a helyzetben lettem volna momentán és a mai napon, melyben a t. kormány van, magam is az aranyjáradék kibocsátásához folyamodtam volna tisztán és kizárólag tekintettel azon pénzügyi eredményre, mely ez által, szemben a papirjáradékkal, eléretett. Azonban nem mulaszthatom el egyfelől constatálni azt, hogy ez mégis nagyon szomorú erkölcsi vereség a magyar állam hitelére,
