Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

104 58. országos ülés február 8-én, szerdán. 1888. másfelől kifejezni abbeli aggodalmamat, hogy miután most a t. kormány a hitel érdekében aranyjáradék kibocsátásához folyamodott, aligha fogja az országnak felmerülendő szükségeit jövőre is más mint aranyjáradék útján fedezhetni, (ügy van! balfelől.) íme, t. ház, ez is egy intés arra, hogy igye­kezzünk államháztartásunkba jobb gazdálkodást behozni, hogy ilyen Jelenségekkel szemben, melyek az országnak ha nem is anyagi, de mindenesetre erkölcsi vereségét képezik, ne legyünk kénytele­nek kényszerhelyzetben fedezni hitelek útján az országnak szükségleteit. (Helyeslés balfelől.) Ezeket bátorkodtam, t. ház, megjegyezni a t. ministerelnök ur nyilatkozatára. Most a pénzügyi tárczára vonatkozólag kell egy kijelentést tennem. (Halljuk/) Ugyanis az általános tárgyalás alkalmával bátorkodtam jelezni a t. háznak, hogy a részletes tárgyalásnál a költ­ségvetés reálisabbá tétele érdekében indítványo­kat fogok tenni s azokat indokolni is fogom, egy­felől a felfogásom szerint irreális kiadási tételek emelésére, másfelől a bevételi tételek leszállítására való tekintettel — mondom — azért, hogy a költ­ségvetést reálisabbá tegyem. Ezt az Ígéretet tettem akkor; most azonban kénytelen vagyok ezen ígéretemmel adós maradni, (Halljuk!) mert tudom, hogy indítványaimnak practicus czélja és eredménye nincs és nem lenne. Hiába capacitáljuk mi az igen t. kormányt és többséget arról, hogy a költségvetés, habár bizonyos javulás mutatkozik is, ma sem felel meg mindenben azon rendeltetés­nek, a melynek alapjára nekünk végre már egy­szer rá kellene államink, ha nem akarjuk, hogy bennünket minden évben a zárszámadások meg­hazudtoljanak. (Igaz! ügy van! balfelől.) Hiába hivatkozunk bármilyen argumentumokra, ezek a gyakorlatban eredruénynyel nem járnak, mert hiszen módosítványainkat a t. többség el nem fogadja. Én tehát egyfelől gyorsítandó a költség­vetés részletes tárgyalását, másfelől a gyakorlati eredményeket szem előtt tartva, kénytelen vagyok álláspontom igazolását a zárszámadások beter­jesztésének idejére hagyni; de remélem, hogy azok nekem fognak igazat adni szemben azokkal, mik a t. kormány részéről az általános tárgyalás alkalmával mondattak. És bár melegen óhajtom, hogy a zárszámadások ezt az előirányzatot iga­zolják, részemről mégis nem forog fenn kétség az iránt, hogy a költségvetés ma sem felel meg azon soliditásnak, azon realitásnak, melyet mi ez évben is ugy, mint minden évben a képviselőházban sür­gettünk. Fentartom tehát magamnak a zárszámadások beterjesztése után eonstatálását annak, hogy az általános tárgyalás alkalmával felhozottakban nekem volt igazam, nem pedig a t, kormánynak. Egyéb észrevételem ezúttal nincs. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök és"* pénz­Ügyminister: T. képviselőház! (Halljuk!) Min­denekelőtt csak két dolgot kívánok, azt mondhat­nám, ismételni. Az egyik az, a mit már Helfy t. képviselő urnak adott válaszomban mondottam, hogy nem a consortium volt az, (HaUjuk /) mely az aranyjáradékot — a mint tetszett mondani — kö­vetelte, hanem hogy én magam voltam az, akár hibásan, akár nem, a ki az aranyjáradékot igénybe venni szándékoztam. Ez, gondolom, azon szem­pontból, hogy van-e erkölcsi vereség a magyar pénzügyi kezelésre nézve, figyelembe veendő kü­lönbség. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik, a mit meg kívánok jegyezni, a követ­kező: Megvallom, nem tudom, hogy lehet-e erkölcsi vereségnek nevezni azt, ha a magyar pénzügyek­hez és a magyar pénzügyi kezeléshez is nagyobb bizalom mutatkozik széles e világon annál, a mely idehaza mutatkozik, hogy ebben erkölcsi vereség volna, azt el nem ismerhetem. (Helyeslés jobbfelől.) Ezeket megjegyezve azon kérdésekre, me­lyekről már szólottam, most még csak a tisztelt képviselő ur nyilatkozatának befejezésére kívánok pár szóval reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Természetesen a kormány épen nem előnyös, sőt e tekintetben igen hátrányos helyzetben van. Rendszeres viszonyoknak megfelelőleg — értem nemcsak a politikai, de a forgalmi időjárási viszo­nyokat is — számba véve — legpontosabban, leglelkiismeretesebben teszi is meg előirányzatát: de jöhet oly időjárás jöhetnek oly elemi csapások, jöhetnek oly rossz forgalmi viszonyok, hogy a leg­alaposabb számítás daczára a zárszámadás nem neki, hanem azoknak, a kik az előirányzat solidi­tását megtámadták, ad egy vagy más pontban iga­zat. Én tehát nem azt mondtam, mert nem lehet azt mondanom, hogy „minden viszonyok között" be fog következni az, a mi az előirányzatba fel­véve van, de csak ismételhetem, hogy az előirány­zat a leglelkiismeretesebb soliditással készült és rendes viszonyok közt meg is fog tartatni. Ha pedig bármely téren az általam jelzett rendkívüli viszo­nyok állanának be: el fogom várni a t. képviselő úrtól, hogy akkor méltányos lesz bírálatában és az időjárási csapásokért, forgalmi nehézségekért nem a kormányt fogja felelőssé tenni. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, a központi igazgatás czímén személyi járandósá­gokra előirányzott 573,808 frtot elfogadottnak je­lentem ki. JosipOVich Géza jegyző (olvassa): Dologi kiadások 130,900 frt. Elnök: 130,900 frt megszavaztatik. JosipOVich Géza jegyző (olvassa): Ösz­szesen 704,708 frt. Pénzügyi közigazgatási biró-

Next

/
Thumbnails
Contents