Képviselőházi napló, 1887. III. kötet • 1888. február 3–február 11.

Ülésnapok - 1887-59

JQ2 59. országos ülés február 8-án, szerdán. 1888. tői. Mondhatnám, hogy ezek a nagy, fontos indokok tették rám a hatást (Derültség jobbfelől) és azért bocsátottam ki aranyjáradékot; de nem mondom, mert ezekkel szemben is fentartom ma is, hogy a papirjáradék behozatala helyes volt, ismétlem, hogy olyannak tekintem, melyet mellőzni nem lehet, nem szabad. (Helyeslés jobbfelől) De a képviselő ur azt mondja: ha ezt tartja a minister, miért várt addig, mig a viszonyok, mint ő is meglehetősen elismeri, szükségessé tették az aranyjáradék kibocsátását? Hát t. képviselő ur és t. képviselőház, ha csak a 32 millióról lett volna a múlt évben szó, természetesen semmi indok sem lett volna rá; de igen jól méltóztatnak emlékezni, ezen kivül volt M millió rendes deficit, ezen kivül a hadügyi költségekre megszavazott rendkívüli hitelből ránk eső rész és ezen kivül van még a törlesztésre felvétetni szokott összeg, agy, hogy a múlt évben nyert törvényes meghatalmazások — nem emlékszem pontosan az összegre — közel 80 millióig mentek. Méltóztassék már most felvenni, t. képviselő ur, hogy épen, mert a papirjáradéknak a piacza szűkebb, az tisztán Magyarországra és a monarchia másik államára van szorítva, ha ezen teljes öszszegnek papirjáradékban való beszerzését eszközöltem volna, mi történt volna azon papirjáradék árfolyamával ? Azt hiszem, ezt bővebben fejtegetni nem szükséges, (Igaz! Igaz! jobbfelől.) Épen azért tehát, mert óhajtottam papirjáradék utján fedezni a szükségletet, beosztottam magamnak ugy, hogy csakis azt, a mi kellő előrelátás megtartása mellett szükséges volt, szereztem be s a többi összeget fokonkint óhajtottam beszerezni, a mely eljárás mellett — mellesleg megjegyezve — még sem megvetendő kamatteher fizetésétől is szabadult meg az államkincstár. Mert bizonyos, hogy ha ezen teljes összeg akkor értékesíttetett volna, már a mai napig igen nagy összeg lett volna az, a mi kamatul lett volna fizetendő oly pénzért, mely vagy az állampénztárban hever vala, vagy a mint igen jól méltóztatik tudni, ba hasznosittatott volna is, csak igen nagy kamatdifferentiával lehetett volna hasznosítani. (Ugy van! jobbfelől.) Különben is a t. képviselő ur abban is téved, hogy a piacz vagy a consortium a papirjáradékot nem akarta elfogadni és ennélfogva voltam kénytelen az aranyjáradékhoz nyiilni. Ebben a kényszerhelyzetben nem voltam, mert ha az államkincstár és a hazai viszonyok szempontjából a mostani körülmények közt is helyesnek tartottam volna, lehetett volna papirjáradék utján ezen mostani szükségletet beszerezni; de nem tettem azért, mert egyfelől kétségtelen, hogy már a mai árfolyam szerint is a két járadék kamatterhe közt igen nagy különbség van. Ez volt az egyik indok. A másik az, hogy meg kellett gondolnom azt is, hogy ha most, midőn még a papirjáradék — hogy ugy fejezzem ki magamat — nyugodt kezekben elhelyezve nincs, ismét nagyobb összeggel jövök, a kamatdifferentia még sokkal nagyobb lett volna, mert a papirjáradék árfolyamát néhány százalékkal okvetlenül lenyomta volna. Másodszor pedig meg kellett gondolnom azt is, hogy épen, mert a papirjáradék részint hazai, de mindenesetre a monarchián belüli kezekben van, nem lett volna —- azt hiszem — helyes, azoknak is a vagyonértékét, kiknek kezeiben a papirjáradék ma van, egy nagyobb, időelőtti emissio utján kisebbíteni. Nem lett volna ez helyes, kivált oly papirossal szemben, a melyből még meglehetős sok, mint igen jól méltóztatnak tudni, oly kezekben van, melyek esetleg, kivált kissé zavaros idők bekövetkeztétől való félelemből, kénytelenek lettek volna, vagy pedig — hogy ugy mondjam — elvesztve szivüket, elvitték volna a piaczra papírjaikat s ez által nagy veszteségeket szenvedtek volna. (Igaz! jobbfelől.) Ez volt a második ok. A harmadik ok a következő volt. (Halljuk!) Én fontolóra vettem azt is, hogy az aranyjáradék piacza, azt lehet mondani, az egész világ. Ha malmost ehhez folyamodom, azt, a mire most szükségem van, a legnagyobb részben megnyerem a külföld piaczaitól; már pedig a hazai és a monarchia másik államában levő pénzerőket nem volt talán egészen czéltalan a mai időben kímélni, még pedig azért, hogy esetleg más alkalommal biztosabban lehessen hozzájuk folyamodni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Nem tudom, de azt gondolom, a képviselő ur előtt eléggé érthetően szólottam s ez irányban érthetőbben, ma legalább, nem nyilatkozhatom. (Általános helyeslés.) Ezekben, t. ház, remélem, megfeleltem a képviselő urak kérdéseire s ezzel ajánlom a'költségvetést általánosságban való elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk!) Legyen kegyes nekem megengedni a t. ház, hogy azoknak kapcsán, a mik t. barátom Helfy Ignácz és a t. pénzügyminister ur részéről felhozattak, néhány észrevételt tegyek; annak utánna pedig röviden beszámoljak a t. háznak egy tartozásomról és ennek leendő lerovásáról. (Halljuk!) Helfy Ignácz t. képviselő ur felvetette a közös activák kérdését. Én azt hiszem, hogy vagy tévedett t. barátom, vagy a mi valószínűbb, én fogtam fel hibásan az ő kijelentését, abban tudniillik, midőn ő azt monda, hogy a közös activák kérdése a delegatió hatáskörébe tartozik. Felfogásom szerint ez nem áll; mert a közös activák kérdése tisztán a magyar törvényhozás elé tartozó kérdés. Azonban, hogy a közös activák kérj désében, kezdettől fogva a legnagyobb homály i létezik, hogy ezen közös activák a törvényhozási