Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-42

42. országos ülés január Í8-án, szerdin. 188S, 79 költségvetésben a bekövetkezhető veszélyekkel szemben gondoskodva volna eléggé ; ellenkezőleg igen jól tudja, hogy a beállandott veszélyek esetén a maga áldozatait külön is meg kell hoznia; de főként tudja és érzi, hogy bárminő veszélyekkel is legyen számunkra telve a külügyi helyzet, azzal képes lesz megküzdeni, de az önök pénzügyi gazdálkodásával soha. (Ügy van! ügy van! a szélső baloldalon.) Es a midőn ezzel felszólalásomat befejezném, legyen szabad t. képviselőház, hogy Falk Miksa igen tisztelt képviselőtársamhoz hasonlóan, ki a ház általánosan szeretett elnökénél mondott újévi üdvözletében harczias lelkesedésének egy költői citátumban is kifejezést adott, én is a költő soraival végezzem beszédemet: (Halljuk! a szélső baloldalon.) „Ne csak veszélyben légy szerény, Q A béke vészesebb; S gyógyíthatlan a seb, Mit vág az álmos népeken." Nem fogadom el a költségvetést. (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: T. ház! Egy észrevételt kell tennem a képviselő ur szavaira. (Halljuk! Halljuk!) Meltzi Oszkár képviselő ur beszédére reflectálva, a képviselő ur azt mondta, hogy Magyarországon soha egy kormánynak sincs, nem volt és nem lehet ily politikai bérenczekre szüksége. Engedelmet kérek, de a magyar parlamentben egy képviselő sincs jogosítva képviselőtársa irányában ily kifejezést használni. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélső baloldalon.) Györffy Gyula: T. ház! Teljes tisztelettel meghajlok a mélyen t. elnök ur rendreutasítása előtt és az ellen tiltakozni egyáltalán nincs szándékom. De bátor vagyok megjegyezni azt, hogy én nem rossz indulatból használtam ama kifejezést, hanem ugy véltem — bocsánatot kérek ezen kitérésemért — hogy élhetek ily kifejezéssel akkor, midőn egy törvényhozásban nyíltan árúczikknek ajánlják a képviselő szavazatát. (Ellenmondások, Ügy van! a szélső baloldalon.) Meglehet, hogy tévedek, de ugy hallottam; méltóztassanak megnézni a gyorsírói jegyzeteket, a képviselő ur azt mondotta, hogy a szászok a mindenhai kormányt támogatni fogják, ha az ő sérelmeiket orvosolja, tekintet nélkül arra, hogy milyen az a kormány. (ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon.) Asbóth János: T. ház! (Halljuk!) Én nem tartom szükségesnek, hogy a parlamentáris rendszert védelmezzem Győrffy Gyula képviselő ur ellen, mert azt hiszem, hogy ő isoláltan fog állni azon véleményével, melylyel kételkedni látszik abban, vájjon a parlamentaris rendszernél nem volt e jobb a dicasterialis. Én a t. ház kegyes engedelmével a napirenden levő tárgygyal kívánok foglalkozni, ámbár érzem, hogy mennyire nehéz feladat ez, midőn kötelességünk, hogy a pénzügyi helyzettel a lehető legnagyobb objectivitással foglalkozzunk. Mert a ki azt szépíteni akarná, a javulás szükségének ébredező tudatát ingathatná meg. De nem csekélyebb kárt okozhat az, a ki rosszabbnak és súlyosabbnak tünteti fel a helyzetet, mint a minő. Én nem tartom ugyan azt, hogy a közügynek árt, a ki a létező bajokat feltárja, ellenkezőleg ez a javulás első feltétele és minden hitelnek legjobb alapja az őszinte nyíltság, de igenis hiszem, hogy az állam hitelét rontja az, a ki súlyosabbnak tünteti fel a bajt, mint a minő. És a ki az állam hitelét rontj belenvúl minden egyes adófizetőnek zsebébe, mert az állam hitelének minden vesztesége aránylag eloszlik az országban létező minden vagyonra és keresetre és utoljára az adófizető az, a kinek egyik vagy másik módon a veszteséget meg kell fizetni. Es én megvallom mindjárt itt, hogy ilyennek tartom — illő tisztelettel legyen mondva — Horánszky és Helfy t. képviselőtársaimnak azon törekvéseit is, hogy művészi számításokkal minél nagyobbnak tüntessék fel a deficitet. Mert a helyzeten magán az nem sokat fog változtatni, vájjon a deficithez számítjuk-e vagy nem az államjavaknak eladását és a törlesztési kölcsönt. De ha hiven akarjuk a helyzetet feltüntetni, ha tisztába akarunk jönni a valódi államháztartási hiánynyal, akkor nem fogjuk hozzászámíthatni azt, a mi elfogyasztva nem lesz, hanem a mi csak átalakítása a létező va- •gyónnak vagy tehernek. Elismerem, t. ház, hogy talán meglepőnek látszik, ha a költségvetés rendes bevételeinek mindjárt első két czíme 12 és csaknem fél olyan millió, mely csak akkor lesz bevétellé, ha kölcsön vesszük. De ha eltekintünk a költségvetési technica kérdésétől és ha Horánszky igen t. képviselőtársam a helyett, hogy finom és keresett megkülönböztetéseket tett fedezeti és költségvetési hiány közt, ragaszkodott volna az államháztartási hiány fogalmához, azt hiszem, hogy eljutott volna az igaz útra, mely nagyon egyszerű, mihelyt nem a költségvetési technica kérdéseit, hanem a kérdésnek pénzügyi meritumát tekintjük. Mert, ha például Helfy t. képviselő ur eladja birtokát... Helfy Ignácz: Nincs mit eladni, az a baj! (Derültség.) Asbóth János: Nincs? Majd lesz, jó az isten, adni fog. (Derültség.) Ha tehát Helfy képviselő ur eladja azon birtokát, a mely nincs, de lesz és megveszi Horánszky képviselő ur házát, a mi talán van, (Derülhég) vagy pedig Horánszky képviselő ur eladja házát, a mi van és megveszi Helfy Ignácz képviselő ur birtokát, a mi lesz, vagy én újabb kölcsönt veszek fel, hogy egy öröklött terhet törlesszek, talán mindnyájan vagyunk legalább oly jó gazdák, mint a magyar