Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-42
78 42, országos ülés .fi amelynagy igazságtalanságotképvisel ésez a jutalmak. Hogy a hivatalnok hivatalos kötelességeinek teljesítéséért még külön díjazásban is részesülj ön,én ezt nem tartom helyesnek, mert ez által a hivatalos kötelesség teljesítésének kötelezettsége meghamisíttatik, mintegy azt mondván az állam, hogy te hivatalnok, a kötelességedet ne önmagáért, hanem a kilátásba helyezett jutalomért tedd meg. Adjunk a hivatalnoknak egy szolgálati pragmaticát és azt szigorúan alkalmazva, a kötelességét teljesítő hivatalnoknak legyen meg az előléptetésben a maga méltó jutalma és ha némely esetben, kötelességén túl. az államnak kiváló előnyt szerzett, eme buzgalmát jutalmazza meg az állam külön, de hogy e czímen az állam évenként félmilliót fizessen •— képtelenség. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Belátta ezt az igen tisztelt ministerelnökpénzügyminister ur is, mert a jelen költségvetésben e czíméknél 108 ezer forint törlést tett, de még mindig fenmaradt 403 ezer forint, a mely teljesen törölhető. De, t. képviselőház, túllépném feladatom korlátait, ha mindazt, mit takarékossággal el lehetne és el kellene érni, részletesen felsorolnám, ez a feladat tulajdonképen a t. pénzügyi bizottságot illeti, mely annak tehetségéhez képest iparkodott meg is felelni, a mennyiben egy 345 milliós költségvetésben megtakarított 126,000 forintot; (Derültség a szélső baloldalon) ennél csak az az érdekesebb, hogy eme megtakarítást ugy tünteti fel, mint a kilátásba helyezett pénzügyi rendezésnek egyik legerősebb biztosítékát! Ugy látszik, hogy a t. pénz'gyi bizottságnak igen erős hajlamai vannak a magasabb comicum iránt, (Derültség és tetszés a szélső baloldalon) hogy avval a kellő hatást elérnie nem sikerült, csak annak tulaj doni thati a, hogy pénzügyi politikájával sokkal inkább elvette a kedvet, semhogy humora visszaadhatná. Különben a t. pénzügyi bizottság takarékosságát illetőleg bátor vagyok egy példát felhozni. (Halljuk! Halljuk!) A földmivelési tárcza központi igazgatóságánál rendszeresítetik egy uj állás „gazdasági főigazgató, ministeri tanácsos" hangzatos neve alatt, melynek javadalma 4000 frt fizetés és 600 frt lakbér; a tárczára háruló ezen több kiadást pedig a t. pénzügyi bizottság azon lakbérekből is véli fedezni, mely az uj palotában egy ministeri titkár és négy szolgának természetben élvezett lakása czímén megtakarittatik. Hiszen, t. pénzügyi bizottság, az az uj palota kölcsönből épittetett és a megkímélt lakbérek jövedelme a kamatok és tőke törlesztésére fordítandók, azután pedig az adózók javára és nem volna szabad azokat uj állások rendszeresítésére könynyelműen elpazarolni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Hol az államháztartás oly már 18-án, szerdán. 1888. kétségbeejtő körülmények között vergődik, a mint azt jelezni alkalmam volt, hol oly könynyelmíí gazdálkodás folyik, mint a minőt a t. pénzügyi bizottság jelentése élénkbe tár és a hol az adózók érdeke oly kevéssé vétetik figyelembe, a mint azt a költségvetési előirányzatban tapasztalnunk kell: ott ezen költségvetést megszavazni márnemkönynyehnüség: nemzeti öngyilkosság. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Hiába reménykednek az ország ephemer természetű hitelébe, az csak ideig-óráig van számunkra biztosítva s talán épen akkor fog bezárulni előttünk, midőn tulajdonképen ahhoz folyamodnunk kellene és valóban szükségünk volna rá. Hanem azért megvagyok győződve, hogy ezen költségvetés is épen ugy el fog a t. többség által fogadtatni, mint előtte annyi más. Talán igaza van, mert „das ist der Fluchder bősen That, dass sie fortwärend nur bőses gebähren muss" és mert a nélkül, többé nem lehetne az, a mi többség. És én tisztelem a többséget, mert mint minden többségnek, ugy ennek is megvan a maga jó oldala, különösen arra nézve, ki e többségnek tagja, de félek, hogy a t. többség akaratlanul is eldöntötte azon fontos kérdést, melyet az 1843-iki országgyűlésen a kir. személynök, Szerencsy István, Tolna megye követének támadására felvetett, ha — úgymond a kir. személynök — Tolna megye érdemes követe azt akarja, hogy az én helyembe választott elnök üljön, akkor neki az ezzel összefüggő más dolgokat is akarnia kell, — akkor itt a közelemben egy hoszszu ministerialis pad állana és nem tadom, hogy ezen urak mernének e a tek. KK. és KR. szemébe nézni, hogy soha semmi oldalas utón a tek. KK. és RR.-et megnyerni ne igyekeznének, mint én nézek most a tek. KK. és RR. szemébe; és viszont az akkori tek. KK. és RR. tehetnék azt oly bátran, a ministerialis padon ülő urakra nézve, mint azt most a tek. KK. és RR. tehetik reám nézve? Nagy kérdés: melyik mód jobb az országos testületek függetlenségének fentartására?" Valóban Bezerédy István és társai másnak képzelték a parlamentarismust, mely ideáljuk volt, mint a kir. személynök, de tehetnek-e arról, ha az idő nem nekik, hanem a kir. személynöknek adott igazat. (Ugy van! Tetszés a szélső baloldalon.) Önök tehát megfogják a költségvetést szavazni, de kérem önöket, hogy szavazatuknak azon látszatot ne adják, mintha a költségvetést a külügyi helyzet idézte volna elő és önök annak a hatása alatt szavazzák meg, mint ezt a t. pénzügyi bizottság „a kedvezőtlen nemzetközi viszonyokra való utalásokkal elítélni akarná; nem, az az önök hoszszas uralmának gyümölcse, melyet azonban a nemzetnek kell elnyelnie, (ügy van! a szélső baloldalon.) És annál inkább óvakodjanak eme látszattól, mert a nemzet ugy sem hiszi el, hogy e
