Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-42

74 42 országos,, ül és január 18-án, szériám, 1888. sorban önmaguk iránt szerezték és csak másodsorban a magyar állam iránt. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Akkor, midőn még a hajdani Erdély existált, akkor a szászoknak emez érdeme az által viszonoztatott teljes mértékben, hogy a trinm nationurn tagjává avattattak. És azóta, hogy a hajdani Erdély megszűnt, a magyar állam azzal viszonozta, hogy a trium nationummal szemben az unió törvény a szászok kiváltságait fentartotta, (Igaz! Ugy van! a szélső balodalon) a többiekért pedig nem. Eszembe sem jut, t. képviselőtársam, hogy ezt panaszképen hozzam fel. Mi oda lent Erdélyben kiváltságainkat a magyar állam érdekeiben soha sem sajnáljuk, soha sem panaszoljuk. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) S önökre jellemző, hogy daczára, a kedvező helyzetnek, önök panaszszal állnak elő. És miílőn Meltzl t. képviselőtársam a szászok védelmére kelt s panaszt tett itt a képviselőházban, ugyanakkor védekezik a particularismus vádja ellen. Igen helyes, én is coneedálom, hogy ez már nem particularismus. Mert, az, t. képviselőtársam, hogy egy nemzetiség legyen, akár az erdélyi szászok nemzetisége is, egy faj, egy töredék, a mely ebben a politikai államban elő mer állani s a törvényhozást, arra, szólítja fel, hogy egyezkedjék vele, ez nem particularismus; (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon) ez a magyar államiság és közjog vakmerő ignorálása. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) Egyezkedni nekünk önökkel nem lehet; ha önöknek sérelmük van, tessék a magyar állam kormányánál administrativ úton keresni orvoslást s ha ezt megkapják vagy nem, hasonló sorsban osztoznak, mint az állam többi polgárai; de a törvényhozásban egyezkedni akarni s nekünk ezen egyezség árát megszabni, itt kész propositiókkal lépni fel, ez a magyar államiságnak valóságos negatiója. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Egyébiránt azt kérdem t. képviselőtársamtól, hogy mi hát nagy sérelmük az erdélyi szászoknak? Azt állítja, hogy ezen nagy sérelem a magyar állam magyarosításában rejlik. Az a körülmény t. képviselőtársam, hogy a magyar állam a magyar alattvalóknak, ideértve a többi nemzetiségeket is, alkalmat ad arra, hogy az állam hivatalos nyelvét megtanulják, ez azt hiszem, nem annyira az illető nemzetiségek elnyomására, mint inkább azok javának előmozdítására ezéloz, a mennyiben alkalmat ad nekik arra, hogy a magyar államban az őket illető positiókat elnyerhessék. Mert kérdem a tisztelt képviselő úrtól, ki tegnap magyar nyelvbeli jártasságának oly fényes bizonyítékát adta, miért tanult meg magyarul? Nem azért-e, hogy a nagyszebeni kir. jogakadémián a tanári széket betölthesse? Hiszem, méltóan töltötte be, de hogy t. képviselőtársam ezen magyar nyelvben! jártasságához képest megmagyarosodott volna, ezt tegnapi felszólalása nem bizonyítja. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Hol van tehát a magyar nyelv megtanulása által előidézett magyarosítás? De tegyük fel, hogy a magyar állam tettleg magyarosít. Ez ellen t. képviselőtársam tiltakozik. Miért? Mert, hogy ha a magyar állam a magyarosítást a szászokon keresztül akarja vinni, ez által a szász fajt magára nézve elveszti, mert be fog olvadni egy általa meg nem nevezett, de a szászok előtt meglehetősen irtózatos elembe, a minek megakadályozása érdekében a segedelmünkhöz folyamodik. Tegyük fel, t. ház, hogy ez igy van? Mit bizonyít az, t. ház, hogy a szászok akkor, midőn a magyar állam, a magasabb magyar eultura közt és ama faj közt kénytelenek választani, inkább azt a fajt és annak culturáját választják és nem a magyar államot és a magyar eulturát, mert azt állította a képviselő ur, hogy ha mi magyarosítunk, abba a másik fajba fognak olvadni, a szászok. Meltzl Oszkár: Hol? Györffy Gyula: Tegnap állította a képviselő ur, különben is annak idején meg fog czáfolni. De tovább megyek, t. ház, és azt jegyzem meg, hogy ha önök nem birták a maguk parasztságát a magyar elem iránt annyira engedékenynyé tenni, hogy ne azon fajba olvadjon, akkor a szász faj transfiguratiója ránk nézve teljesen közönyös. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Különben önöknek saját fajuk iránt is kötelességük volna a magyar államhoz és nemzetiséghez, mint uralkodó fajhoz közeledni, mert mi bebizonyítottuk azt, hogy az önök faját és nemzetiségét okvetetlenül garantirozzuk és garantiroztuk eddig is, mert különben, hol volnának önök. Ezt garantirozni fogjuk jövőre is, de csak egy feltétel alatt, a mit t. képviselőtársam maga is concedál, hogy tessék a magyar nyelvet megtanulni annyira, hogy önök vegyék hasznát. De hogy ha önök saját fajuk érdekében önmaguknak szolgálatot akarnak tenni, tessék fajukat arra birni, hogy közeledjenek a magyar államhoz. (Helyeslés szélső balfélől.) Meltzl Uszkár t. képviselőtársam akkor, midőn a magyar nemzetnek egyezséget ajánl, teszi ezt oly árért, a melyet én kénytelen vagyok a legnagyobb politikai erkölcstelenségnek bélyegezni, mert akkor — és erre csak hivatkozom — midőn a kormányt a magyar állammal azonosítva, annak szavazatát és szolgálatait felajánlja, ha sérelmeik orvosoltatnak, akkor a legnagyobb politikai erkölcstelenséget követi el, mert nyíltan történik. Ha t. képviselőtársam küldői nevében szólt volna, ugy mondja meg küldőinek és igy t. képviselőtársam is vegye tudomásul s azt hiszem e tekintetben az egész ház osztatlan véleményét tolmácsolom, hogy szabados alkotmányos Magyarországunkban soha egy kormánynak sincs, nem volt és nem lesz ily politikai bérenczekre szűk-