Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-42
42. országos ülés január 18-án, szerdán. 1888 73 42. ORSZÁGOS ÜLÉS. 1888. évi január hó 18-án, szerdán. Péchy Tamás elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv-hitelesítés. Az indítvány- és interpellatiós könyv fölolvasása. Az 1888.évi állami költségvetés általános tárgyalása. Napirend. A kormány részéről jelen vannak: Tisza Kálmán, Trefort Ágoston, b. Fejérváry Géza, Fabiny Tlieophil, Baross Gábor, b. Orczy Béla, Bedekovich Kálmán. (Az ülés kezdődik délelőtt 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét Szathmáry György jegyző úr fogja vezetni. A javaslatok mellett szólni kívánókat Josipovich Gréza, az azok ellen jelentkezőket Tors Kálmán jegyző urak fogják jegyezni. Méltóztassanak meghallgatni az utóbbi ülés jegyzőkönyvét. Szathmáry György jegyző (olvassa a folyó hó 17-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Ha nincs észrevétel, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki. Az elnökségnek előterjesztése nincs. Más előterjesztés sem lévén, következik az indítványés interpellatiós könyv felolvasása, Josipovich Géza jegyző: Van szerencsém a t. háznak jelenteni, hogy sem az indítvány-, sem az interpellatiós könyvben újabb bejegyzés nincs. Elnök: Tudomásul szolgál. Következik a napirend: az 1888. évi államköltségvetés általános tárgyalásának folytatása. Szólásra fel van jegyezve: Törs Kálmán jegyző: Győrffy Gyula! Györffy Gyula: A vita természete hozza magával, hogy az előttem felszólaltak által felhozottakra válaszoljak, különösen pedig akkor, hogy ha a felhozottakra nézve szükséges, hogy azok az igazság kellő mértékére szállíttassanak. Jellinek Arthur t. képviselőtársam tegnapi felszólalásával szemben kénytelen vagyok kijelenKÉPVH. NAPLÓ 1887—92 II. KÖTET. teni, habár e tekintetben saját gyengeségemnek is adnám tanújelét, hogy az ő felszólalására én válaszolni képtelen vagyok. Mert, t. képviselőház, az, a ki a kaposvári mandátum igazolásának indokait oly helyesen találta ki, az oly magas tehetséget árult el, hogy bármely álláspont védelmére kelljen is, a magamhoz hasonlókra nézve a vitát teljesen kizárja. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Meltzl Oszkár t. képviselőtársam oly állításokat koczkáztatott, melyekre ha azt akarom, hogy a tárgyilagos igazságot el ne homályosítsák, válaszolnom kell. Igaz, hogy vele szemben sokkal kedvezőbb helyzetben vagyok, a mit különben az ő állításai gyöngeségeinek köszönhetek. Az a kérdés, hogy Meltzl Oszkár t. képviselőtársam mennyiben van jogosítva a szászok, nevezetesen az erdélyi szászok nevében beszélni, vagy mennyiben nincs, az reám is, azt hiszem, a t. házra nézve is teljesen közömbös dolog; végezze el azt ő a többi oollegáival. Hogy Meltzl t. képviselőtársam az erdélyi szászok védelmére kel, én ő neki ezen vállalkozását szívesen veszem s jól esik látnom, hogy ama fajnak a magyar törvényhozásban ilyen ékesszóló képviselője akadt. Ha Meltzl t. képviselő ur akkor, midőn a szászok védelmére kel, hivatkozik a történelemre és abból iparkodik kimutatni, hogy a szászoknak a magyar államban mekkora érdemei vannak, engedje meg t. képviselőtársam, hogy annyiban, a mennyiben ezen állítása a múltban a szászok culturalis és gazdasági érdekeit illeti, annyiban a múltra való hivatkozást elismerem; de szükségesnek tartom nyomban kijelenteni, hogy ezen érdemeket is első 10
