Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-41

88 41. országos ülés január 17-éu, kedden. 1S>88. kedéseket, a melyeket javaslatba hozott, nem találják ezekben a biztosítékát annak, hogy ezek a kibontakozást maguk után fogják vonhatni. Ebből az álláspontból én az igen tisztelt képviselő ur beszédét nagy figyelemmel hallgat­tam. Azt vártam, hogy fel fogja tüntetni előt­tünk azon irányzatot, melyet ő követendőnek tart, meg fogja jelölni azon eszközöket, melyek a czél elérésére fognának vezetni. De az igen tisztelt képviselő ur a negatio terén maradt. (ügy van! jobbfélől. Zaj balfelöl.) Fenyvessy Ferencz: Még nem minister! Jellinek Arthur: Jól tudom, tisztelt ház, hogy ez ellen azon ellenvetés fog a túloldalról felhozatni, hogy az ellenzéknek nem képezheti feladatát a kezdeményezés, hogy ez a kormány­nak s az azt támogató pártnak kötelessége, de én megvallom, más nézetben vagyok. Én azt hiszem, a parlamenti küzdelem a pártok közötti eszme iránti küzdelem, valamely eszmének ér­vényre juttatását tartja szem előtt, nem legyőzés, hanem meggyőzés a feladata, (ügy van! jobb­félől.) És ha a pártoknak erre kell törekedni, akkor én megvallom, szebb diadalt, szebb győ­zelmet egy pártra nézve nem ismerek, mint ha el­lenzék létére érveinek hatása, súlya alatt kény­szeríti a kormányt, hogy azon intézkedéseket lép­tesse életbe, melyeket ő, mint ellenzék, helyesek­nek feltüntetett. (Helyeslés és tetszés jobbfélől.) Ilyen intézkedéseket, az intézmények módosítását, megváltoztatását, esetleg új intézmények felállítá­sát, adóreformot vártam az igen tisztelt kép­viselő úrtól. Vártam, de nem hallottam. (Derültség jobbfélől.) Á magam részéről a költségvetéssel s a követendő pénzügyi politikával szemben néze­teimet teljes őszinteséggel és nyíltsággal fogom feltárni. És ha magam is egyes részekben a bí­rálat terére lépek, lehetőleg kerülni fogom azt a hibát, melyet Horánszky igen tisztelt képviselő urnak szemére lobbantottam. A multtóli függetlenség szükségszerűsége nemcsak abban leli létjogát, hogy a pénzügyi tárcza vezetésében változás állott be, mely személyvál­tozás kétségtelenül, habár a kormányzati irány­elvek változatlan fentartása mellett, mégis meg­kívánja, hogy a pénzügyi tárcza vezetőjének ténykedéseivel szemben, magára a személyes elemre is legyünk figyelemmel, de létokát kiválóan azon körülményben leli, hogy az egyensúly helyre­állításának kérdése, illetve az ezen kérdés megol­dásának követendő útja s iránya, a megvalósításra vezetendő eszközök és módok meghatározásában lényeges változás állott be és eltekintve attól, vájjon magát a kitűzött irányt teljesítjük-e, az eszközök megválasztását czélszerüeknek véljük-e, el kell ismernünk azt, hogy az 1888. évre szóló [ költségvetés (ügy van! jobbfélől) pénzügyeink fejlődése menetében forduló pontot jelez. Két irány érvényesülhet azok részéről, a kik a költségvetést el nem fogadják. Az egyik íz, a mely szerint a magyar állam nem képes ama művelődési, gazdasági védelmi és az állami életből folyó egyéb fanctiókat teljesíteni, mert az erre szükséges eszközökkel nem rendelkezik, az államot lakó nép pedig azokat előteremteni s szolgáltatni nem képes, a másik irány pedig az, mely mindezen követelményeket az állam által teljesíttetni kívánja, de azt állítja, hogy e kívánalmak kielégítése czél­jából a nemzet pénzügyi erejét nem kell annyira igénybe venni, vagyis hogy az állam feladatait kisebb áldozatok árán is képes teljesíteni. Ha jól fogtam fel Horánszky t. képviselő ur beszédét, ez volt az általa felállított egyik alapelv. (Nyugtalanság balfelől. Halljuk! jobbfelöl.) Az első sorban jelzett felfogás e tisztelt ház­ban szószólókra alig fog akadni, mert annak elismerése, hogy a magyar állam ama feladatoknak, a melyek jelenleg az államot terhelik, anyagi eszközök hiányában nem képes megfelelni, meg­tagadása volna az állami létnek, kérdésessé tétele az állam fennállásának. Ama irányzat, mely az állami kiadások apasz­tására törekszik, kétségtelenül jogosult, de annak puszta hangoztatása jelszó s nem orvoslási mód. Az állam szükségletei a budgeten belül nem önkény szerüleg állapíthatók meg, meri: hisz azok az állam szervezetének folyományát képezik s mert a kiadások nagyobbmérvtí, lejebbszállítása egy értelmű az állam szervezetének akár egészében, akár kiválóbb részeiben eszközlendő megváltozta­tásával, intézmények eltörlésével és módosításával, állami feladatok és czélok kiküszöbölésével, meg­kívánja, hogy az állami tevékenység kisebb körre szorittassék és az állami teendők egy része más társadalmi tényezőkre hárittassék át. (Ügy van! jobbfélől.) Ha az állami életnek bármely ágát szem előtt tartjuk, találunk bármely téren oly intézményt, mely mint felesleges eltávolítható volna és ered­ményezne e ily irányú kísérlet lényeges eredményt háztartásunkban ? Nem-e közös törekvésünket képezi az állami élet bármely ágában a haladást előmozdítani, az állami gépezetet tökéletesbíteni és a mi bennünket elválaszt, csak az irányok kijelölése és az eszközök megválasztása. Ha tehát a közös czél az állami élet kifejlését lehetségesíteni és tökélyesbíteni, ugy a megállás egyértelmű a feladással, a ki nem építés egy­értelmű a lerombolással Í önmagunkat ámí­tanék, ha az államháztartásban az egyensúly helyre­állítását az állam szükségletei lejebb szállításából vennék.

Next

/
Thumbnails
Contents