Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-41

41. országos ülés január IT.én, kcflüen, 1888. 69 Á pénzügyi helyzet és annak folyományát képező államháztartás bírálatánál és megállapításánál, kénytelenek vagyunk elismerni, hogy az állami kiadások azon mérven alul, a melyre a jelen költségvetésben leszállítva lettek, lejebb nem szoríthatók, sőt azok feljebb emelése az állami élet egyik vagy másik ágában beállhat, ha szükséges intézményeket tökélyesbíteni, vagy a nemzeti életnek hátramaradottabb megjelenési alakzatait a tökély magasabb fokára juttatni kivánjuk. A tárgyalás alatt lévő költségvetést olyannak tekintem, mint a melynek kiadási része a normalbudget jellegével bir s alapul elfogadom e tekintetben a ministerelnök urnak előterjesztését a költségvetés beterjesztése alkalmával, a midőn ö maga a tárgyalás alatt levő költségvetést nagyjában és egészében olyannak nevezte, mint a mely — figyelembe véve az általa jelzett oscillatiókat — a legközelebbi jövőben követendő pénzügyi politikának biztos alapját képezheti. Á ministerelnök úr előterjesztésében a kiadások lejebbszállítására vonatkozólag azt jegyezte meg, hogy a megtakarításokban elmentünk a lehető határig s a határ ismérvét az államélet csorbítatlan fentartásában feltünteti. A ministerelnök úr előterjesztésében kijelölte azon irányt, a melyet a pénzügyi kibontakozás é« az egyensúly helyreállításánál követendőnek tart. A bevételek fokozására meghatározta az eszközöket s ennek megfelelően beterjesztette volt azon adóügyi törvényjavaslatokat, a melyek rövid idővel ezelőtt törvényerőre is emelkedtek s kijelentette továbbá, hogy a szeszadóról szóló törvény megváltoztatása által együttlegesen a már említett törvényekkel a bevételek oly fokozatos emelését várja a legközelebbi években, hogy azok eredményekép az egyensúly helyreállítása bizton kilátásba helyezhető. Helyeselni kell a pénzügyi bizottság jelentésének azon részét, a melyben az államháztartás rendezése czéljából a rendelkezésre álló eszközöknek tér és időben együttes erélyes alkalmazását kívánja s abban keresi a sikernek egyik biztosítékát. De ép ez álláspontból kifolyólag vizsgálat tárgyává kell tenni, vájjon a szeszadónak kilátásba helyezett jelentékeny emelése által a várt eredmény elérhető lesz-e, avagy nem kellene-e malmost azon egyéb eszközökről s törvényes intézkedésekről gondoskodni, a melyeket a pénzügyi bizottság esetleg csak a jövőben alkalmazhatni vél? (Halljuk! Halljuk!) Mert ha az aproximativszámítás eredményekép némi határozottsággal nem lehet megállapítani, hogy a szeszadó emelése az egyéb fogyasztási adóemelésekkel és módosított vagyonátruházási illetékekkel együttesen az államháztartásban mutatkozó hiánylatot megszüntetni képes, ugy ép a pénzügyi bizottság által javasolt ama elv folytán, hogy az eszközök tér és időben együttesen és erélyesen alkalmaztassanak, nem kellene-e ezen eszközökről mármost általánosságban gondoskodni. A szeszadóból folyó jövedelem az előirányzat szerint 10.000,000 forintban van felvéve ; az emelkedésnek tehát — alapul véve a pénzügyi bizottság jelentésében 5.900,000 frtnyi bevételi emelkedést, mint a már megállapított s érintett adótörvények eredményét, legalább is 10.000,000 usque 15 millió forintot kellene kitenni. Vájjon a kilátásba helyezett szeszadó emelés egyúttal annak az 1885: XXI. t.-czikkben meghatározott alap elhagyásával más alapokra helyezését czélozza, arra nézve eddigelé biztos támpontot nélkülözünk. De annyi kétségtelen, hogy a szesz megadóztatása, illetve fogyasztása nagyobb adójövedelem elérésére alkalmas A szeszadó emelése azonban aligha zárköve azon adóműveleteknek, a melyeket az egyensúly helyreállítása czéljából foganatba kell, hogy vegyünk, mert adóemelésből a remélt eredmény aligha lesz elérhető. (Mozgás jobbfelöl.) Mert hisz az összes szesztermelésből az ipari czélokra használt szeszmennyiség az ország össztermelésének alig 5 százalékát teszi ki, a tervezett adóemelés tehát kizárólag mint emelt pálinka fogyasztási adó jelentkezik. Maga a pálinka fogyasztás, mely egy férfira 35, egy nőre 10, átlag 23 litert tüntet fel, az ország egyes megyéiben különböző és a lépték legalsóbb foka 7, legfelsőbb 41 liter átlagot mutat fejenkint. A rendelkezésre álló statisztikai adatok szerint a fogyasztott szeszmennyiség az egyes megyékben a szerint emelkedik, a mint az illető megye a vagyonosodás alacsonyabb fokán áll. Minél szegényebb a megye, annál nagyobb a szeszfogyasztása, annál nagyobb az aránytalanság, mely a szeszre kiadott érték és más élelmi szerek közt mutatkozik. (Igaz! Ugy van! a jobboldalán.) A kérdés tehát az, hogy ezen tényleges viszonyok szem előtt tartásával lehetségesnek véljük-e, hogy az országnak ezen széles, de egyúttal legszegényebb néprétege képes-e a pálinka fogyasztása által a kivánt 15 millió frtnyi többletet szolgáltatni. Avart eredmény tehát két eshetőség beálltát feltételezi. Vagy emelkedik a szeszfogyasztás, a mi egyértelmű egy általános depravatióval és az alcoholismus nagymérvű terjedésével, a mely szükségszerűen a széles népréteg erkölcsi ellentállási erejét ugyszólva fagypontra szállítja le, mert hisz az elfogyasztott szeszmennyiség'mértéke, a nép erkölcsi erejének legbiztosabb hévmérője. Avagy a változatlan mennyiség mellett a nép ama magas adót lerója, a mi szükségszerű következménykép előidézi, hogy ezen összeg a legszüksé-