Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-41

41. országos ülés jannár 17-én, kedden. 1SSS. 6'í 8 hogy a mit akkor Debreczenben s azután itt e padokon épített, ugy halomra döntötte, hogy ! ma már bár csaknyomait semtudjuk még nagyító üveggel is felfedezni. (Igaz! Ugy van/ a szélső baloldalon.) Szabadelvüsége bizonyítékaként még azt is felhozta Helfy barátommal szemben, hogy ő a polgári házasságot védte még a főrendiházzal szemben is, a hol elbukott; de hát ez is olyan talmi szabadelvüség volt, mert se itt, se ott nem merte a polgári házasságot indítványozni, hanem esak egy felekezet számára akart szabályzatot alkottatni, azaz szokása szerint egy foltot akart várni a régi subára; de az utána szakadt. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Felhozta, hogy ő a szabad kereskedelem barátja ma is s védvámos helyzetre a többi or­szágok eljárása által látja magát utalva; csak­hogy a ministerelnök ur vámpolitikája nem véd minket, hanem védi az osztrák ipart, hogy az minket könnyebben agyon nyomhasson. A választási census megszorítását egyenesen a hazafiság eriteri ónjaként állítá fel. No hát ez aztán a valódi alakoskodás, hisz azok, a kik ellen védeni sejteti a magyar államot a census meg­szorítása által, mindazok az ő szabadelvű zászlaja alatt vannak, nekünk ugyan nincsenek se daco­román, se pánszláv választóink, azok számára oly nagy árt adnak ott, hogy mi — még ha lelkünk tisztasága megengedné is — nem tudnánk licitálni; de mi a censust kiakarjuk terjeszteni, mert azt követeli a valódi democratia szabadelvüsége és az, hogy a ki terhet visel, megfelelő jogot is ér­demel; de kiakarjuk terjeszteni még azért is, mert az elharapódzott lélekvásárlásnak útját be­vágni és az elterjedt bűnt kiirtani ma már csak ugy lehet, hogy ha a választók létszámát annyira kiterjesztjük, hogy a lélekkupeczeket azok so­kasága visszarettentse, mert pár száz választót meg lehet venni; de 5—6 vagy 10,000 választót még azok se tudnának megfizetni. Egyáltalában a reactio és a zsarnokságnak nagyon ismeretes fogása az, hogy minden retrográd ég szabadságellenes intézményt az állam érdekével szokott indokolni. Nálunk is e bölcsőből kelt ki a magas census és a virilis intézmény. Kellene még foglalkoznom Miklós Gyula képviselő ur úttörő beszédével, (Halljuk!) de nem kivánok praejudi cálni utánam következő fiatalabb barátaim elő­jogának (Derültség) s nem akarom őket megfosz­tani a mérkőzésnek örömétől. Ok lesznek arra hivatva, hogy a mi rovásunkra irt érdemdeficit egyensúlyát vele szemben helyreállítsák, (Derültség a bal-és a szélső baloldalon) hogy „a negatív és positiv eredmények" mérlegét bilanceba hozzák s hogy a csütörtököt mondott nehéz ágyú és a soha czélt nem találó párbaj-pisztolyok s a szenvedély­tüzében elgörbült s az ő kezében osztrák gyíkle­sővé átváltozott kardnak (Zajos derültség balon és szélső balon) s más az antitiszaisinus gyárából ki­került fegyvereknek hibáit tisztába hozzák s számos csorbáit kiköszörüljék. Még azon újnemű politikai dogmájával sem bíbelődöm, mely szerint isteníti azt, a ki nagy gondjai közepette nem eszközölt jót, de sok rosszat akadályozott meg, (Derültség balfelől) mert hát ez izlés és felfogás dolga, mindenesetie kevéssel való megelégedésére mutat. (Derültség balon és szélső­balon.) Hanem már arra az útra nem követem, hogy az erkölcstelenség vádját merjük a nemzet sze­mére lobbantani, mert mindezekben nem a nemzet, hanem a mesterei a vétkesek s mi a bűnt kutfor­rásánál keressük fel. Hogy a nemzet igyekezik a vészes ragálynak ellentállani, mutatja az, hogy mi itten e padokon vagy 3 millió romlatlan magyart képviselünk s van még vagy 2 milliónyi oly minoritás, a mely önök kerületeiben majorizál­tatott. Én — mint méltányos ember — mindenesetre a képviselő ur előnyére tudom be az akadályok Kárpátait, mert oly rossz ügyet megvédni, mint a mire vállalkozott, mindenesetre óriási nehézségek­kel jár. Előttem febzólalt Meltzl Oszkár t. képviselő­társam szavai örömmel töltötték el lelkemet, mert a testvériség oly húrját érintették, melyet régóta nem hallottunk. Meg vagyok győződve, hogy ha a nemes szász nemzetnek minden fia ugy gondol­kozik, miként ő kifejtette itt, azon csekély diffe­rentiák, melyeket ő itt felhozott, ugy elintézhetők, hogy nemcsak a magyar állammal össze fognak ők férhetni és a magyar állam védkarjait, miként hat századon át felettük tartotta, ezután is felettük fogja tartani, de létre jöhet Erdély többi nemzet­töredékei között is az annyira óhajtott összesimu­lás, együttérzés, mely a múltban erősítette Erdélyt, melynek hiánya most meggyengítette és mely, re­mélem, Magyarország jobbkezének ismét vissza fogja adni erejét, melynek — elismerem, hogy — ők egyik erős ujját képezik. Es most áttérek a költségvetésre. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! A kormánynak két enuntia­tiója áll előttünk: a ministerelnök ur nagyváradi utó programmbeszéde és e költségvetés indokolá­sával kapcsolatos exposéja. Mindkettő egy húron pendül, mindkettő oly elméleteket állít fel s oly hamis okoskodásokkal sánczolja körül e kormány álnok álláspontját, a melyeket elfogadhatnak a párturalom engedelmes eszközei és szolgái, de önérzetes és hivatása magaslatán álló oly népkép­viselő — a kit a bizalom és nem lélekvásárlás juttatott ide — kénytelen visszautasítani s valódi értéktelenségükre leszállítani. (Halljuk!) A ministerelnök ur elismeri a pénzügyi ba-

Next

/
Thumbnails
Contents