Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-41

41. országos ülés jannár 17-én, kedden. 1SSS. 6'í 8 hogy a mit akkor Debreczenben s azután itt e padokon épített, ugy halomra döntötte, hogy ! ma már bár csaknyomait semtudjuk még nagyító üveggel is felfedezni. (Igaz! Ugy van/ a szélső baloldalon.) Szabadelvüsége bizonyítékaként még azt is felhozta Helfy barátommal szemben, hogy ő a polgári házasságot védte még a főrendiházzal szemben is, a hol elbukott; de hát ez is olyan talmi szabadelvüség volt, mert se itt, se ott nem merte a polgári házasságot indítványozni, hanem esak egy felekezet számára akart szabályzatot alkottatni, azaz szokása szerint egy foltot akart várni a régi subára; de az utána szakadt. (Derültség és tetszés a szélső baloldalon.) Felhozta, hogy ő a szabad kereskedelem barátja ma is s védvámos helyzetre a többi országok eljárása által látja magát utalva; csakhogy a ministerelnök ur vámpolitikája nem véd minket, hanem védi az osztrák ipart, hogy az minket könnyebben agyon nyomhasson. A választási census megszorítását egyenesen a hazafiság eriteri ónjaként állítá fel. No hát ez aztán a valódi alakoskodás, hisz azok, a kik ellen védeni sejteti a magyar államot a census megszorítása által, mindazok az ő szabadelvű zászlaja alatt vannak, nekünk ugyan nincsenek se dacoromán, se pánszláv választóink, azok számára oly nagy árt adnak ott, hogy mi — még ha lelkünk tisztasága megengedné is — nem tudnánk licitálni; de mi a censust kiakarjuk terjeszteni, mert azt követeli a valódi democratia szabadelvüsége és az, hogy a ki terhet visel, megfelelő jogot is érdemel; de kiakarjuk terjeszteni még azért is, mert az elharapódzott lélekvásárlásnak útját bevágni és az elterjedt bűnt kiirtani ma már csak ugy lehet, hogy ha a választók létszámát annyira kiterjesztjük, hogy a lélekkupeczeket azok sokasága visszarettentse, mert pár száz választót meg lehet venni; de 5—6 vagy 10,000 választót még azok se tudnának megfizetni. Egyáltalában a reactio és a zsarnokságnak nagyon ismeretes fogása az, hogy minden retrográd ég szabadságellenes intézményt az állam érdekével szokott indokolni. Nálunk is e bölcsőből kelt ki a magas census és a virilis intézmény. Kellene még foglalkoznom Miklós Gyula képviselő ur úttörő beszédével, (Halljuk!) de nem kivánok praejudi cálni utánam következő fiatalabb barátaim előjogának (Derültség) s nem akarom őket megfosztani a mérkőzésnek örömétől. Ok lesznek arra hivatva, hogy a mi rovásunkra irt érdemdeficit egyensúlyát vele szemben helyreállítsák, (Derültség a bal-és a szélső baloldalon) hogy „a negatív és positiv eredmények" mérlegét bilanceba hozzák s hogy a csütörtököt mondott nehéz ágyú és a soha czélt nem találó párbaj-pisztolyok s a szenvedélytüzében elgörbült s az ő kezében osztrák gyíklesővé átváltozott kardnak (Zajos derültség balon és szélső balon) s más az antitiszaisinus gyárából kikerült fegyvereknek hibáit tisztába hozzák s számos csorbáit kiköszörüljék. Még azon újnemű politikai dogmájával sem bíbelődöm, mely szerint isteníti azt, a ki nagy gondjai közepette nem eszközölt jót, de sok rosszat akadályozott meg, (Derültség balfelől) mert hát ez izlés és felfogás dolga, mindenesetie kevéssel való megelégedésére mutat. (Derültség balon és szélsőbalon.) Hanem már arra az útra nem követem, hogy az erkölcstelenség vádját merjük a nemzet szemére lobbantani, mert mindezekben nem a nemzet, hanem a mesterei a vétkesek s mi a bűnt kutforrásánál keressük fel. Hogy a nemzet igyekezik a vészes ragálynak ellentállani, mutatja az, hogy mi itten e padokon vagy 3 millió romlatlan magyart képviselünk s van még vagy 2 milliónyi oly minoritás, a mely önök kerületeiben majorizáltatott. Én — mint méltányos ember — mindenesetre a képviselő ur előnyére tudom be az akadályok Kárpátait, mert oly rossz ügyet megvédni, mint a mire vállalkozott, mindenesetre óriási nehézségekkel jár. Előttem febzólalt Meltzl Oszkár t. képviselőtársam szavai örömmel töltötték el lelkemet, mert a testvériség oly húrját érintették, melyet régóta nem hallottunk. Meg vagyok győződve, hogy ha a nemes szász nemzetnek minden fia ugy gondolkozik, miként ő kifejtette itt, azon csekély differentiák, melyeket ő itt felhozott, ugy elintézhetők, hogy nemcsak a magyar állammal össze fognak ők férhetni és a magyar állam védkarjait, miként hat századon át felettük tartotta, ezután is felettük fogja tartani, de létre jöhet Erdély többi nemzettöredékei között is az annyira óhajtott összesimulás, együttérzés, mely a múltban erősítette Erdélyt, melynek hiánya most meggyengítette és mely, remélem, Magyarország jobbkezének ismét vissza fogja adni erejét, melynek — elismerem, hogy — ők egyik erős ujját képezik. Es most áttérek a költségvetésre. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház ! A kormánynak két enuntiatiója áll előttünk: a ministerelnök ur nagyváradi utó programmbeszéde és e költségvetés indokolásával kapcsolatos exposéja. Mindkettő egy húron pendül, mindkettő oly elméleteket állít fel s oly hamis okoskodásokkal sánczolja körül e kormány álnok álláspontját, a melyeket elfogadhatnak a párturalom engedelmes eszközei és szolgái, de önérzetes és hivatása magaslatán álló oly népképviselő — a kit a bizalom és nem lélekvásárlás juttatott ide — kénytelen visszautasítani s valódi értéktelenségükre leszállítani. (Halljuk!) A ministerelnök ur elismeri a pénzügyi ba-