Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-41

6f 41. országos ülés janttAr !7-én, kedden. 1888. jókat, de tiltakozik az ellen, mintha e bajokat a kormányok ezéltalan és könnyelmű gazdálkodása idézte volna elő s hogy e bajok 1875. óta súlyosbodtak volna. E bajok fő fő kútforrását a véderő —• más államok által initiált — fejlesztésében és a túlnagy beruházásokban keresi. De hisz véderőnk számaránya — a népfelkelésen kivül, a mi nagy pénzáldozatot nem vont maga után — nem emelkedett, a túlkiadások tehát a hadi kormányzat túlkapásaiban lelik magyarázatukat, de hát ennek nem-e e kormány és nn annak kifolyását alkotó delegatio az oka? Avagy a hivatalnokok oktalan szaporítását, a nyugdíjak emelését, ministerek, főispánok s másokra való nem egészen érdekment kiterjesztését s ez által nyugdíjterheinknek tetemes emelkedését nem e kormány inaugurálta-e ? a demokratia szent elvének káromlásával és pellcngérezésével. Avagy a had mentességi adót — mely minden adónemek közt a szegényebb néposztályt leginkább sújtja s mely a népfelkelési törvény által teljesen túl van haladva — nem e kormány ját szotta-e oda a bécsi hadügyministernek? A miniaterelnök ur — mint Nagy-Váradon feldicsekedte — nagy haladást lát culturalis, közigazgatási, igazságszolgáltatási, közlekedési és közigazgatási téren s azt monda, hogy más országokban is, a hol ily elmaradást helyrepótló haladástészlelhetünk, találunk kölcsönöket, deficiteket, pénzügyi zavarokat. Bonczoljuk egy kissé ez állításait. (Halljuk!) A mi a culturalis haladást illeti, hát én nem tagadom, hogy van némi haladás, de ez nem az ország rendes jövedelmei segélyével, hanem adóssággal eszközöltetett. A közoktatási minister ur költségvetésében találunk vagy 25 törlesztési kölcsönt s mégis kénytelen volta szegény néptanítók fizetését visszatartani s azokat éheztetni. Aztán culturalis haladással dicsekedni ott, a hol a népnevelésre az állami bevételeknek egy negyed százalékát fordítják s ott, a hol még az ezerét meghaladja az iskolanélküli községek száma s másik ezret, a melyekben csak névleges iskola, van — nem, hanem szégyenkedni igen is lehet, mert alig hiszem, hogy létezzék szervezett állam széles e világon, a mely minket e téren messze túl neszárnyalt volna. A mi e téren történt, az a felekezetek és a társadalom érdeme, e kormány még itt is gátlólag lépett közbe, a midőn a jótékonyságot is felemelt illetékekkel sújtotta. A közigazgatás terén is van haladás, a centralisatio, az alkotmány meghamisítása felé, a bureaucratia felé, a mely megölője minden önkormányzatnak. Hisz ma a törvényhatóságok csak névleg léteznek, megye, város az semmi, a főispán minden. III. Napóleon — a ki egy kissé értett a centralisatióhoz — nem merte prefectjeit oly mindenhatósággal felruházni,mint a minővel a miniaterelnök ur főispánjait, vagy jobban mondva, admmis-r tratoraitfelruházta.Francziaországban legalább volt szolgálati pragmatica, a mi némileg fedezte hivatah nokot az önkény ellen, itt nálunk arról szó sincsen, itt minden hivatalnok védtelenül kiszolgáltatott rabszolgája a főispánnak, illetőleg a miniaterelnök urnak, a ki nem paríroz, annak pusztulni kell. Igenis haladtunk a korteskedés terén, a mit oly tökélyre vitt a ministerelnök ur, mint sehol széles e világon, az már nálunk egész rendszerré, intézménynyé nőtte ki magát, ma már Magyarország 70—80,000 hivatalnoka egy oly kortes coQsortiumot, egy titkos szövetkezetet alkot, a mely a törvényeken felül áll, a melynek minden törvénytiprás meg van engedve, a melynek a honpolgárok választási és személyszabadsága prédául van oda dobva. Az a legény a csárdában, a ki az ellenzéki választókat minél rafinirtabb módon tudja gyötreni, kínozni és eltiporni, a ki a törvényeket minél merészebben tudja kijátszani. És igazságszolgáltatásunk haladását ép az jellemzi legpregnansabban, hogy e 70—80,000 bűnös közül még egyetlen egyet sem ért utói az igazság büntető keze ; de egyet mégis, egy szolgabírót Hontmegyében, a kit a választáskor való erőszakoskodásért, pressióért s ártatlan polgárok vasraveretése és baromi kegyetlenkedéseért 100 forint birságra ítéltek akkor, a midőn a törvény az ilyenre hivatalvesztést, egy évi börtönt s ezer forint bírságot szab s nem-e pellengérezése az igazságszolgáltatásnak az, a midőn találkozott oly bíróság, a mely a vesztegetések miatt indított bűnvádi e.járást azon indokolással szüntette meg, hogy az adott pénzzel nem vesztegettek, hanem idő mulasztását fizették meg. Közlekedésügyünk nagyon haladott Bosniában, mi még mais országunk legnagyobb részében sártengerben úszunk. Közgazdászat! haladásunkról beszélni valódi istenkáromlás, hisz ma már mezei gazdáink odáig jutottak, hogy termeivényükből a munkabért és az adókat se tudják fedezni. Hiában akarják ezt az amerikai és muszka országi versenynyel elütni, gabonánk, husadó marhánk, borunk, gyapjúnk árát lenyomta a külföld retorsiója, amit ami— osztrák ipart védő — magas ipari várnáink provocáltak. Más haladó országok is — mond a ministerelnök ur —- contraháltak adósságokat, küzdenek deficittel, pénzügyi zavarokkal. Azonban azt elfeledte megmondani, hogy azok önálló független országok, melyek önmagukra költenek s önmagukért csinálnak adósságokat, de hát különben is kérdezhetjük, melyek ezek az államok ? Hisz ha a szomszédból akar példát venni, ott van az újonan teremtett Románia, Szerbia, Bulgária, a melyek minden nélkül kezdették meg állami életüket, a melyeknek mindent teremteniük kellett a semmi-