Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-40

50 40- országos Ülés január 16-án hétfőn. 1888. talán mégis fejlődött a magyar nép, hogy megérdemli, hogy egy kissé tágittassék azon törvény. Hiszen a conservativ Anglia nem birt ellentállni, hogy a választási törvényen tágítson, nemrég Hollandiában hasonló dolog történt; pár év előtt Olaszországban szintén ez történt, pedig ott eredetileg is meglehetősen szabadelvű volt a választási törvény, épen csak nálunk nem jut eszébe a kormánynak ilyen térre lépni, de az ellen erélyesen tiltakozik, hogy nem volna szabadelvű, democraticus. Hol találjuk nyomát a democratiának, a mely utóvégre alapját képezi az 1848-iki alkotmánynak; hiszen az volt egyik főczélj"a azon átalakulásnak, hogy addig, mig csak bizonyos osztályé volt a jog, az kitérjesztessék az egész nemzetre és keletkezzék abból az újonan felszabadult népből egy erős, hatalmas democraticus elem, mely a hazafiasságban versenyezzen a volt középnemesség-gel, a mely utóvégre, előre lehetett látni, hogy a hosszú századok folytán megváltozott viszonyok között ugy virágozni, mint eddig, nem fog. Hol látjuk nyomát ezen democraticus szellemnek vagy iránynak? Igenis, láttunk egyet a múlt nyáron; láttuk azt, hogy a kormány szükségesnek látta, talán azért, mert a rendjelhaj hászat oly nagy Magyarországon, hogy már ő Felsége nem rendelkezett elegendő rendíí és rangú rendjellel és szükségesnek látta, hogy egy új rendjelt alapítson, mégpedig közös jelleggel. Megvallom, nézetem az, hogy ez közjogilag kifogásolható és legalább is hiba, habár ő Felségének kétségtelen joga a rendjelosztás, de akkor, midőn legelőször történik, hogy ilyen közös rendjel alapittatik, a ministerelnök urnak engedélyt kellett volna kérni a t. háztól, mielőtt abba beleegyezett volna. Hanem ettől eltekintve, a mi nekem ebben fáj, az, hogy átment azon szellem, a mely a kormányban van, a mi társadalmunk minden rétegébe és hogy mi nem előre megyünk és nem megállapodunk, mint a ministerelnök ur újévi beszédében mondta, hanem határozottan visszamegyünk, (Igaz! Ugy van! a széhő haloldalon) még pedig rohamosan megyünk vissza és a t. ministerelnök ur mind ezen eredményekkel még nem éri be, hanem most be akar hatolni azon egyetlen körbe is, mely hivatva van minden országban a szabad szellemet fentartani, a szellem munkásainak körébe, az irók és művészek körébe, mert hisz csak az ő számukra lett az a rendjel teremtve és a szavak szerint az literis et artibus nevtí rendjel. Vájjon nyer-e Magyarország valamit azzal, ha már Íróink, költőink, tudósaink is nem az irodalom és tudomány iránti lelkesedésből, hanem azért fognak irodalommal foglalkozni, hogy ilyen rendjelt kapjanak? Nyer-e az által a nemzet, hogy egy-egy iró, költő vagy tudós akként igyekezzék hatni, hogy kedvessé tegye magát azon kormány előtt, melynek meg van adva az eszköz arra, hogy őt kitüntesse ? Ez is, ugy hiszem, nem a democraticus irányt jelzi. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Sok részletre terjeszkedhetnem ki, de azt hiszem, nincs ember e hazában, ki be ne ismerje, hogy igazam van akkor, midőn azt mondom, hogy a mi országunk a szabadéi vüség terén épen a jelen cabinet kormányzata alatt rohamosan visszafelé ment, nemcsak a politikai szabadelvűség tekintetében, hanem minden tekintetben. Ezt látjuk a felekezeti téren, ezt látjuk az osztályok közti különbség terén Hiszen a válaszfalak lassan-lassan megint ugy keletkeznek és kimagaslanak, hogy majdnem azt hisszük, hogy visszamegyünk a középkorba. Méltóztassanak csak szétnézni társadalmunkban, vájjon hol találjuk nyomát azon amalgamisatiónak, mely egész Nyugot-Európában már annyira természetes, hogy még csak fel sem tűnik senkinek? Mondom, valóságos fátum, hogy 13 esztendei kormányzata alatt a t. ministerelnök ur oda jutott, hogy mind az a két jelszó, melyet zászlajára irt, puszta és igazán a pusztában elhangzó szónak bizonyult. Pénzügyi rendezkedés helyett szemben állunk oly helyzettel, mint a minőt a jelenlegi költségvetés tükröz vissza; szabadelvűség tekintetében pedig ott állunk, hogy valóban nagyon kívánatos volna, hogy a kormány vesse el ezt a nevet és vegyen inkább fel mást, akkor talán újból keletkezni fog igazi szabadelvűség. De mindezekre nézve felmerül az a kérdés, hogy miután a költségvetést elvetem és nincs bizalmam a kormányhoz, miként gondolkozom mégis, különösen az elsőre nézve ? Mert hisz nem elég, ha azt mondjuk, hogy a kormány nem képes az ország bajait orvosolni, de vájjon annyira kétségbeejtő-e a helyzet, hogy azon többé segíteni nem lehet? Nem, ezt én nem hiszem, annyira sötétnek én nem látom még ma sem Magyarország helyzetét, hogy azt mondjam, hogy semmiképeu sem lehet rajta segíteni; de ezekkel az eszközökkel, melyek itt indicalva vannak, nem lehet rajta segíteni. Van rá mód, csak azt kell tenni, a mit beszédem folyamán jeleztem ; meg kell róla győződve lenni, hogy egy állam nem egy élettelen test, a melyet lehet összeszorítani és kinyújtani, hanem egy élő organismus, melynek életszerveit kell táplálni azért, hogy

T aztán ő adhasson megint táplálékot. Pénzügyileg kifejezve: igyekezni kell emelni nemcsak az adót, de az adóképességet is, (Helyeslés a szélső baloldalon) jövedelmi forrásokat kell teremteni. Ez egy igazi nemzeti kormánynak a feladata. (Ugy van! szélső balfelöl.) Arra pedig, hogy jövedelmi forrásokat teremtsünk e hazában, első sorban szükséges önálló kereskedelmi politika; e nélkül egyetlen országnak leggenialisabb pénzügyministere sem képes új jövedelmi forrásokat teremteni. Önálló hitel, önálló vámterület. Ez utóbbit nemcsak azon közvetlen pénzügyi haszon