Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-40

49. országos ülés január 16-án hétfőn. 1888. g| végett, melyet vámunkból meríthetnénk, hanem nálunk különösen azért, mert csak akkor válnék nálunk lehetővé adópolitika ; mindaddig, a meddig adóinknak egy része le van kötve a vámközösség által, mi egy általános adópolitikát nem követhetünk; mert az adópolitikának alapja épen abban áll, hogy bizonyos arányosságot állapítson meg az egyenes és a fogyasztási adók között. Mi ezt a jelen viszonyok közt nem tehetjük. Kereskedelmi politikát kell követni és igyekezni kell ennek lehetőségét elérni; mert — hihetőleg a ministerelnök ur hivatkozni is fog rá, hogy nem tehet róla — a védvámos politika lábra kapott Európaszerte s a szabadkereskedést egészen elhagyták. Igaza van, de annál inkább szükséges az, hogy oly politikát kövessünk, mely a belkereskedelem fejlesztését teszi lehetővé. Erre kell fektetni a fősúlyt. Méltóztassanak megnézni a legfejlettebb országokat. Angliának a gazdagsága nem külkereskedelmében áll; külkereskedelmének mérlege mai nap is passiv. Nagysága és ereje belkereskedelmében áll. Németországnak nagy kivitele van, versenyez a legnagyobb iparosokkal, de ha mélyebben pillantunk a dologba, azt a tünetet fogjuk látni Nemet országban, hogy bizonyos termelt czikkek ísénietországban drágábbak, mint minő áron árulják a külföldön. A kivitelt csakis arra tartják fenn, hogy a túltermelésre legyen piaezuk, hova elhelyezzék és hogy fentarthassák a belföldön a szükséges árakat. Ilyen óriási hatalma van a belkereskedelemnek. De ennek alapját megint a fejlett ipar képezi. Hogy mi ipart fejleszthessünk, szükségünk van önrendelkezésünkre. (Igaz! Ugy von! a szélső baloldalon) Nem akarom a t ház türelmét tovább fárasztani (Halljuk!) és habár unalmasnak látszik is az ismétlés és habár a t. ministerelnök ur nem rég a felirati vita alkalmával figyelmeztetett minket arra, hogy mily baj a mi parlamentarismusunkra nézve az. hogy nem állunk mindnyájan, az összes pártok egy és ugyanazon alapon, én azt mondom, hogy ha önöknek akarata nem, de a helyzet maga és a helyzet kényszerűsége oda fogja a nemzetet és önöket vezetni, hogy arra az alapra lépjenek, melyen mi állunk, mert csakis ezen lehetséges Magyarországot sanyarú állapotából kisegíteni. Ajánlom a határozati javaslatot elfogadásra. (Elénk helyeslés a szélső bah dalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház! (Halljuk!) Előre is bejelentem és azt hiszem, at. ház természetesnek fogja találni, hogy a mi a számokról mondatott, arra nem a mai napon szándékozom felelni, mert minden adat, melyre esetleg szükségem lenne, nem lehet kezeim közt. Nem is szólaltam volna fel, ha különösen egy pontra nézve kötelességemnek nem tartanám ha tározottan, rögtön helyreigazítani Helfy t. képvi selőtársam téves informatióját. (Ralijuk!) Az ő tudomása szerint én, mióta a pénzügyi tárczát vezetem, máreziusban 15 milliót, septemberben 12 milliót, novemberben ismét 12 milliót vettem fel elől égkép, tehát ez mindössze tenne 39 milliót, melyből mint monda, 5 vagy 6 millió törlesztve van. Biztosíthatom a képviselő urat, hogy akárhonnan és akárkitől szerezte ezt a tudomást, én mióta a pénzügyi tárczát vezetem, 12 milliónál többet előlegként fel nem vettem és abból valamivel több, mint 5 millió van törlesztve. Nem vettem tehát fel minduntalan előegeket, nem vettem fel oly nagy összegű előleget, de mindössze 12 milliót s hogy ez alkotmányellenes volna, azt nem mondhatja a képviselő ur, midőn a felhatalmazás általánosságban szól, nem mondhatja akkor, midőn ez az államháztartásnak bajt, vagy bármely tekintetben kárt nem, de inkább valami hasznot hajtott. De arról legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy az előlegeknek én sem vagyok barátja és előlegek által fedezni folytonosan úgy, a mint az ő előadása szerint én tettem volna az állam szükségleteit, én is hibás, tévesztett pénzügyi politikának tartanám. De ismétlem, nem háromszor, csak egyszer, nem összesen 39 milliót, de 12 milliót vettem fel és ezen 12 milliónak nem egészen fele, körülbelül 5 millió és valami törlesztve van és körülbelül 7 millió van hátra. így áll a dolog az előlegek tekintetében. Azt hiszem, ezt megmondani nemcsak jogom, de kötelességem is volt. (Helyeslés jobbfelől.) Kötelességem volt erről a képviselő urat felvilágosítani. A mi a tisztelt képviselő ur beszédének többi részét illeti — mert hiszen a pénzügyi részt illetőleg leginkább csatlakozott Horánszky t. képviselő úrhoz, midőn tehát annak némely tételeire reflcctálni fogok egyúttal reflektálni fogok az ő beszédére is — mondom ezekre ki nem terjeszkedve, csak egy pár igen rövid észrevételem van. (Halljuk!) A t. képviselő ur azzal kezdte, hogy én igen ügyesen tettem exposémban a?t, hogy mindjárt 3 évről beszéltem, mert ezáltal alkalmat nyertem mindig azt mondhatni, hogy ime várjatok, hisznem mnlt még el a három év és ezáltal, mint ő monda, pénzügyi szempontból is hatalmamat 3 évre biztosítottam. Én ellenkező nézetben vagyok. Beismerem, hogy az általam akkor is jelzett kényszerűség terhe alatt ügyetlenséget követtem el a magam szempontjából, mert midőn igen nehéz egy esztendőre is positive megmondani, hogy mik fognak pénzügyileg egész pontosan bekövetkezni, akkor az, a ki 3 évre mond véleményt, sokkal jobban kiteszi magát a megtámadásoknak ; főleg azért, mert rendesen elfelejtik azt, a mit akkor feltételül mondott s csak az marad meg, a mit kilátásba helyezett; és hogy elfelejtik három év alatt, arról már a mai nap is tanúságot tett. Mindkét t. kép7*