Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-40

86 40. országos ülés Január 16-án hétfőn. 1S88. hamis fmanciával, t. ház, nem. (ügy van! a balés a szélső baloldalon.) íme, t. ház, a politika ma is virágzik, a finaneia miatt pedig az aggodalmak ott is kezdenek nyilvánulni, a mi azt mutatja, hogy a rossz politika] mellett a rossz íinancia, bár mindkettő egyformán rossz, mégis lemarad; mert a politika lehet hamis és mégis kelendő, de a pénz, ha hamis, nem kelendő. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) És ez természetes is. Mert egy kormány, a. mely komoly és organisatorius megtakarításokat tenni vagy nem akar, vagy nem tud; egy kormány, mely fázik egy oly adóreformtól, a mely a direct adók terén nem ugyan az adók emelését tűzi ki czélul, hanem inkább azoknak igazságosabbá és egyenlőbbé tétele, különösen pedig minden igazi jövedelemképes érték megadóztatása által akarja az állam bevételeit fokozni; egy oly kormány, mely a hatalom érdekében a múltban úgy, mint jelenben hozott áldozatoktól menekedni nem akar, vagy nem tud ; egy oly kormány, mely az ország legtermészetesebb és legjogosultabb jövedelmeit, szemben a monarchia másik államával — alig találok más szót — eludvarolja, (Élénk derültség és tetszés a bal- és a szélső baloldalon) de hódítani nem tud és haza csak a nagy számlákkal tér; egy oly kormány, mely mindezen hibáknak pénzügyi és anyagi eredményeit tisztán csak a nemzet adóképességéből akarja recompensálni és reconstruálni: az a kormány, t. ház, afinanciákat rendezni nem fogja soha. (TJgy van! a bal- és szélsőbaloldalon.) Épen ezért szemben az események fejlődésével és azon felelősséggel, melynek súlyát mi is a mi helyzetünkben azon határig, a meddig bennünket megillethet, érezzük: kötelességemnek ismerem a t. ház kegyes türelmét néhány perezre kikérni, azért, hogy álláspontunkat ezúttal is precisirozzam és úgy a költségvetésről, mint általában a pénzügyi politikáról, úgy a magam, mint tisztelt elvbarátaim nézeteit kifejtsem. (Halljuk! Halljuk!) i Mielőtt azonban magára a költségvetésre térnék, szükségesnek tartom, hogy néhány észrevételt szenteljek az 1886-iki zárszámadási eredményeknek, mert ez a pénzügyi politika egészének megbirálásához tartozik; azért, hogy megvilágítsam a gazdálkodást már azon időből, midőn a pénzügyi helyzet súlyos volta a t. kormány előtt is ismeretes volt és midőn a tisztelt kormány már hatása alatt állott egyfelől a pénzügyi bizottság azon jelentéseinek, melyben a házat arra figyelmezteti, hogy a nemzet áldozatkészségével szemben nem szabad rendetlenséget csinálni és a túlkiadások által nem szabad az államháztartás rendezését veszélyeztetni; tudatában és ismeretében volt továbbá a zárszámadási bizottság azon jelentésének is, melynek szövege bizonyára a t. kormány tudtával, sőt valószínűleg hozzájárulásával is keletkezett és melyben a zárszámadási bizottság arra kéri a házat, hogy a mérlegre zavarólag ható és a törvényhozás költségvetési jogát érzékenyen sértő túlkiadásokat szigorúan ellenőrizni igyekezzék. Ezekkel szemben az 1868-iki zárszámadások mit mutatnak ? Mutatják azt, hogy szemben az előirányzattal, az államháztartás minden ágazatában ismét tetemes túlutalványozások történtek. így a rendes költségvetésben 1886-ban a túlutalványozások tesznek 8.642,000 frtot, az átmenetiben 807,000 frtot, a százas számokat elhagyom; a beruházásoknál 1.293,000 frtot, Összesen 10.742,000 frtot. Igaz, hogy más rovatokon és más czímeken ezt részben ellensúlyozzák a kevesebb kiadások,igy a rendesnél 7.118,000 frt, az átmenetinél 112,000 frt, a beruházásoknál 618,000 frt, összesen 7.860,000 frt, de még akkor is, ha eztatúlkiadásokból levonjuk, a tiszta túlkiadások össege 1886-ban 2.882,000 frtot tesz. Ez, t. képviselőház, igazolja azt, hogy a t. kormány 1886-ban sem követte sem saját megállapodásait, sem a ház határozatait; túlhágta a költségvetésnek számtalan egyes tételeit; de mutat még egy mást is, ;>zt t. i.. a mit annak idején megmondottunk, hogy t. i. a költségelőirányzat 1886-ban sem volt irreális és hogy e tekintetben csakis a végeredményeket és végszámokat idézzem ; addig, inig a költségelőirányzat, a költségvetési és ezt pótló egyéb törvények szerint 27.390,000 frt deficitet mutatott fel, addig a tényleges pénztári eredmények szerint a tényleges pénztári kezelésben a deficit a 43 millió frtot meghaladta, nem számítva sem az előirányzatnál, sem a tényleges eredményeknél azon összegeket, melyek az eladott államjavak vételárából és a telepítvényesek által fizetett vételárakból folytak be, melyek törzsvagyont képezvén és szintén elköltetvén, minden komoly számítás szerint kell, hogy a deficithez csatoltassanak. Mert, ha ezek szintén számittatnak, akkor az eredmény az lesz, hogy szemben az előirányzott 27 millió forint deficittel, a valóságos és tényleges deficit közel 46 millió forintot tett, vagyis ez azon végzetes szám, mely a t. kormány 11 esztendei államháztartást rendező politikájának nyomdokaiban jár. (Igaz! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Sokat és igen érdekes dolgokat lehetne még, t. képviselőház, a zárszámadásokról beszélni, ha azok jelenleg napirenden volnának vagy azok részleteibe bemenni akarnánk, azonban ez beszédem keretébe nem vehető fel és igy legyen szabad nekem ezúttal tisztán csak egy megjegyzésre és egy kérésre szorítkozni. Megjegyzésem az, hogy az 1886-iki zárszámadásokból ismét azt látjuk, hogy 1886-ban ismét 111 oly eset fordult elő, a midőn a szabályszerűnél magasabb nyugdíjak, kegy díjak és végkielégítések utalványoztattak és melyek az államháztartásra évenkint körülbelül 26 ezer forint állandó