Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-54
54. országos ülés február 1-én, szerdán. 1S88, 379 melynek emporiumát a székely martyrok vére | áztatta, ezen Marosszék, mely 1848-ban a fejér kalappal kitüntetett vitéz 87-ik honvédzászlóalját adta a haza szolgálatára, ezen nemes szék birtokosaitól az osztrák absolutismus ezen közvaevont egyszerűen confiscálta, de még ezen osztrák absolitusmus is az 50-es évek végén, illetőleg a 60-as évek legelején a közhavasokat az illetékes tulajdonos birtokosságnak rendelkezésére visszabocsátotta és következett azután egy további stádiuma a dolgoknak, hogy t. i. 1861-ben az e végre összegyűjtött bizottsági nagy gyűlésen maga az illetékes tulajdonos birtokosság a havasügyek kezelésére, felügyeletére állandó havaskezelő választmányt választott. E választmány kezelte azután az ügyeket 1868-ig. 1868-ban Marosszék akkori képviseli! bizottmánya,tekintettel arra, hogy a régi marchalisszéket teljesen helyettesítette és a minden székely nemest magában foglalt ad boc 1861-ben összehívott ősgyülésnek választottja és ezen ősgyülés a régi marckalisszéknek minden jogát, melyet az régi időkben gyakorolt, ezen általa választott képviselő -bizottságra ruházta át; s tekintettel különösen még arra is, hogy az állandó havaskezelő választmány tagjai egyúttal tagjai voltak a képviselő-bizottmánynak is: Marosszék képviselő-bizottmánya 1868-ban ezen alapos indokolásoknál fogva felügyeleti és rendelkezési intézkedéseinek körébe vonta a havasi ügyeket is, Így tartott ez egészen addig, mig a megyék az 1870:XLII. törvényezikk alapján ujon szerveztettek. Mindnyájunk előtt tudva van, hogy az 1870-iki XLII. törvényezikk már csak felerészben állította be választottakból a képviseletet, az az universitást. Mihelyt tehát Marosszék a többi törvényhatóságok között az ezen mindenesetre nagy rázkodássa] járó szervezkedésen átesett, a mely munkálkodásában terhelve volt az 1871 : XVIII. törvényezikk alapján a községek szervezése által is, de épen ezen időre esett a telekkönyvnek behozatala is Erdélyben, mindezek közepette eljöttnak látta az időt Marosszék törvényhatósági bizottsága, hogy ezen Havasügyek korábbi kezelésétől visszalépjen. Hogyan történt ez? Az 1874. január 15-én, illetőleg márczius 30-án tartott nyilvános közgyűlésében egyszerűen decretálta, határozta, hogy tekintettel arra, miként a mai törvényhatósági bizottság nem mandatariusa a régi ősgyülésnek, mely a régi marchalisokat helyettesítette, ennélfogva a Havasügyek további kezelésétől visszalépett és elrendelte a Havas és tartozékainak az illetékes tulajdonos birtokosság kezébe való átadását. Ezen határozat nyilvános közgyűlésen hozatotts róla hiteles jegyzőkönyv készíttetett. Ez felterjesztetett az illetékes kormányhoz; mais ott őriztetik s a kormány részéről e tekintetben semmi ellenmegjegyzés nem tétetett nemcsak, de annyira egyhangúlag hozatott ezen f határozat, csak egy hang sem emelkedett fel. Én voltam szerencsés azon időszerint azon törvényhatóságnak igazgató alkirálybirója lenni és nekem volt kötelességem a törvényhatóság által hozott és jogerőre emelkedett határozatot végrehajtani. Ezt teljesítettem is és a közgyűlés határozatához képest a birtokosság költségén a havasi iratokat, a melyek Marosszék levéltárában a többi közigazgatási és judicalis iratok között vegyülten kezeltettek, összeszedettem, lajstromoztattam és külön e czélra a birtokosság által készített záros szekrényben helyeztettem el. A birtokosság azonban a biztonság okáért e fontos iratokat Marosszék levéltárában hagyta. Ezen állapotban találta azt az egyesített törvényhatóság, vagyis Maros-Torda megye, 1874-ben lépett vissza az ezen dolognak kezelésére vállalkozott marosszéki törvényhatósági bizottság a havasügyek intézésétől. Az átadás megtörténvén, 1874-től a mai napig a havasi birtokcomplexumot maga a tulajdonos birtokosság kezeli ellenőrzi és gyakorolja felette a tulajdonosi jogot rendes alapszabályok mellett. Érdekesnek és a felvetendő kérdésre nézve fontosnak tartom ez alapszabályok 2. fának felolvasását. Ezért kérem a t. ház becses türelmét. (Halljuk!) „Ezen körülirt Havas örök időkre összesítve és feloszthatlanul leendő kezelése ujabban is kimondatik azon főczélból, hogy a befolyó jövedelem a már megnevezett birtokosság közérdekű intézményeinek, intézeteinek, intézkedéseinek közös érdekű előmozdítására és felvirágoztatására fordíttassák. Épen azért a megnevezett vagyonból és annak jövedelmeiből sem községek, sem egyesek, sem azok örökösei, bármi czím alatt és semmi részt maguknak külön nem követelhetnek s a jövedelem mindig a közgyűlés által meghatározandó közczélra fordítandó." Hát, t. ház, midőn ily alapszabályok léteznek, metyeket végrehajt egy választott tisztikar, amelynek fizetése nincs, azt hiszem, a kormánynak örvendenie kellene azon, hogy ily módon segédforrások állanak nyitva, a melyek a közjót vannak hivatva előmozdítani. (Ugy van! balfélSl.) 1881-ben, mert óhajtottuk volna, hogy alapszabályainknak nagyobb tekintélye legyen, a törvénydiatóság utjáni alapszabályainkat felterjesztettük a t. kormányhoz megerősítés végett és itt igen nevezetes körülmény az, hogy a t. kormány ezen alapszabályokat a törvényhatóság utján megerősítés nélkül visszautasította, mert magánbirtokosság ügyeibe nem avatkozhatik. A tulajdonosi és birtoklási jogok folytonos és békés gyakorlása közben felmerültek egyes perek, 48*
