Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

380 54. országos illés február 1-én, szerdán. 1888. de a mindennapi kezelés szükségessé tette a vármegye irattárában őrzött havasbirtokossági levelek kéznél lételét. E czélból mi, a birtokosság, folyamodtunk a törvényhatósághoz leveleink kiadatása iránt, melyek külön lajstromozva saját költségünkön és szekrényünkben elhelyezve vannak, tehát mintegy depositumban állanak, A törvényhatóság egy gondolkozó-bizottságot küldött ki kebeléből, a mely gondolkozó-bizottság talán másfél évig gondolkozott s valahogyan kisütötte, hogy a törvényhatóság tagadja meg e magániratok kiadását; mert hiszen azok régi időkből származván, azok közt igen becses históriai adatok is léteznek. De ez nem volt elég, hanem volt a gondolkozó-bizottságnak egy vagy két tagja, ki még túlgondolkozott a kérelem határán is és vitatni kívánta a kiküldöttségben nemcsak a levelekhez való jogainkat, de magához az ingatlanhoz való tulajdonjogainkat is, állítván, hogy azokra okvetlenül az egyesült Maros-Torda vármegye kell, hogy kezét tegye. E kiküldöttségi véleményes jelentés tárgyaltatván az 1886. évi május 17-iki közgyűlésben, a közgyűlés a kiküldöttség véleményéhez képest iratainknak kiadását, ugyanazon indokból, mert históriai adatokat tartalmaznak, megtagadta. Azonban a kiküldöttség kisebbsége által a tulajdonjogi kérdésre nézve felvetett kérdésben határozni teljesen mellőzte. Ezáltal a gondolkozó-bizottságnak azon egy vagy két tagja magát sértve érezvén, ebből sérelmet merítvén, folyamodás utján hozta a kérdést a t. belügyminister ur elé és a belügyminister ur ellátván ezen folyamodványt, adta ki múlt évi deczember hó 5-éről 74,825. szám alatti intézkedését a megyéhez, melyben utasítja a ma már egyesült vármegye közönségét arra, hogy a felvetett tulajdonjogi ágazatában is e kérdésnek határozatot hozzon utólag. T. ház! Nagy öröm lehetett Izraelben, igyekezett is a megyei hatalom a ministeri rendeletből olyasmit kibetűzni, a mit én nem birtam benne megtalálni. Először is a ministsri intézkedést a közgyűlési tárgysorozat rendjén, mint ministeri határozatot publicálta, holott nem volt az. Másodszor, holott a rendeletet csak deczember közepe táján kaphatta meg, azt lázas sietséggel már a január 9 iki közgyűlésre tűzte ki, a melyből engemet, a ki részletes felvilágosításokat adhattam volna ez ügyben, kizárt, mert részemre a meghívót és a tárgysorozatot csak a legutolsó napon küldte el Pestre s mert másfelől 9-én országos ülés lévén, kötelességem volt itt maradni. E nevezetes közgyűlésen határozatba ment — se határozat az állítólagos belügyministeri határozatra alapíttatott — hogy szóllitfcassunk fel a kérdéses magántulajdont az egyesült Marostordamegye törvényhatóságának átadni, mit ha 30 nap alatt nem tennénk, a tiszti ügyész utasíttatott ellenünkben a rendes per útjára térni. T. ház! Megvallom, e határozatot sajátságosnak kell tartanom. Ha e felszólítás csakugyan megérkezik hozzám vagy az általam képviselt birtokossághoz : ma sem válaszolhatunk egyebet, mint a mit őseink 1793. augusztus 31-én tartott marchalis székükből ez ügyben az erdélyi guberniumnak felterjesztésben kijelentettek és a mi szórólszóra "igy hangzik: „Ezen havasok tulajdonjogát nem királyi adomány utján, hanem már az első megszálláskor nyertük; ennélfogva ősi törvényeink, fejedelmi hittel megerősített levelünk éri elmében ezen havasokat minden idegen beavatkozástól menten kívánjuk birni s készek vagyunk magunkat minden háborgatás ellenében megoltalmazni." {Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Voltam szerencsés időkénti sorban szárazon és talán recriminatiók nélkül, szigorú, igazságosan előadni a tényeket. Ezekből pedig világosan következik, hogy jelenleg egy teljesen consolidálódott magánjogi viszonynyal állat, kormány szemközt, melyet semmiféle közigazgatásilag uralt megyei többséggel megbontani már nem lehet szabad. (Helyeslés.) Marostordamegye tiszti többségének idei január hó 9-iki határozata [tehát páratlan a maga nemében. Ezáltal egy veszélyes elmélet akar gyakorlatilag érvényesülni. Ezen elmélet a nép nyelvén ugy fejezhető ki: „a mi az enyém, az enyém, a mi tied, az is enyém." Tisztelettel kérem és figyelmeztetem a t. kormányt, ne méltóztassék megengedni, hogy ily veszélyes elmélet gyakorlati érvényre juthasson, mert innen azután nem messze van határa annak, hogy gondolatok keletkezzenek Magyarországon bármely magántulajdont, esetleg vagyontalanoknak osztálya tárgyává is tenni. Ily communisticus irányzat mellett még más szempontokból is káros, sőt veszélyes volt ezen kérdésnek felvetése. Mint már beszédem elején hangsúlyoztam, egyesült Marostorda vármegye heterogén elemekből alkottatott össze, ott állott egyfelől az ősidőktől fogva democraticus institutiókhoz szokott Marosszékelyszék, ehhez jöttek feudális reminiscentiákkal a vármegyei részek és adatott hozzá a teljesen hazafias gondolkozású nem magyarajkú város, Szász-Régen, mely addigi törvényhatósági jogi állásából degradáltatott. Ily elemek között a kormányzatnak első és legfontosabb feladata volt ezen nem homogén elemnek amalgamisatióját keresztülvinni azon közös nagy czélra, melyet a törvényhozás maga elé tűzött, midőn az arondisatiót törvénybe foglalta.