Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-54
378 M * • rs «%» li tlé * febrnáp 1-én, siserdán. 1SSS. csak nálunk, hanem a más székely székekben is, de mely ingatlanok, mert azok igen jó szántóföldek vagy könnyen szántókká feltörhető legelők voltak, emlékezetet meghaladó idő előtt a birtokosság közt felosztattak. De ezen közhavasokkal ugyanegy időből származó és ugyanegy természetű vagyont képeznek, Ezen közhavasok azért nem ösztönözték Marosszék karait és rendéit, tehát annak nemességét osztályra, mert — hogy régi időből idézzek egy számadást — 1772-ben ezen havas-birtokból 60 rénes forint — egy forint = 40 kr. — volt a jövedelem. De igenis, ezen havas a Marosszékieknek életkérdésétképezte, azon Marosszéknek, melynek határain tudvalevőleg alig van, vagy épennincsközlegelő, másfelől ezenbirtokosságnak, különösen a mezőségi rétek szomszédságában, erdősége sincs. Tehát ezen havast közösen használták és inkább fajzási és különösen legeltetési ezélból vették igénybe, sőt e tekintetben annyira féltékeny volt minden időben Marosszék havasbirtokossága, hogy például a régi időtől fogva máig az idegeneket a legeltetésből azon okból rekeszti ki, mert ha idegeneket bocsát ezen helyekre, a legelők terjedelme nem elégséges a tulajdonos birtokosság marhalétszámát eltartani. Ezen osztatlan közös tulajdon felett a tulajdonosi és birtokosi jogokat 1848-ig a marcalis szék gyakorolta. Engelmet kérek arra, hogy erről a marcalis székről egy pár megjegyzést tehessek, miután talán a csupán az itteni viszonyokkal ismerős t. képviselőtársaim nem fognák tudni, miről van ott szó. (Halljak!) Ezen marchalis széknek a székelyföldön egyaránt tagja volt a legszegényebb székely nemestől — mert minden székely nemes — a leggazdagabbig mindenki; egyenlő jogokkal biró tagja volt nemcsak, de ezen marchalis széknek mint egyszersmind jurisdictiónak feje, elnöke volt a székelység által szózatolás útján választott főkirálybiró, az itteni fogalmak szerint főispán. Ezen marchálisszék az ő önválasztott elnökével együtt nemcsak hogy tulajdonosa, tehát ura is volt. Maros szék földjének, hanem egyszersmind mint a törvényhatóság universitása, egyeteme gyakorolta a megyei önkormányzatnak minden jogait. Ezen önkormányzati jogokat nagy testületnek — és az nagy testület volt, mert például egy főkirálybiró választásnál 40 — 50 ezer szavazat szerepelt — a birtokosságnak ezen completumának in linea administrativa végrehajtó közege volt az úgynevezett tisztség, mint itt, a mely rendes heti üléseket tartott. Ezen tisztség csak akkor és annyiban foglalkozott és foglalkozhatott a kérdéses birtokosok szavazati ügyeivel, a mennyiben a marchálisszék által esetrőlesetre felhatalmazva, vagy arra utasítva lett. E tekintetben azonnal szolgálok egy idézette], melyet a királyi jogyügyek igazgatósága épen ellenünk állított össze és a melyben a múlt század végén fel térj észtől eg az erdélyi királyi guberniumhoz, a régi tisztség a következőket mondja: „A tisztség csak azokba elegyedhetik belé, melyek az egész universitásnak nem objectumai; világos az is azon articulus 4. czikkelye b) alatti pontjából, hogy minden objectumok, melyek az egész circulust anceriálják, az universitást illetik és igy ilyen lévén székünk havassai iránt való kérdés is, ebben a tisztség hivatala megsértése nélkül az universitáson kivül bele nem elegyedhetett." Kétségtelen tehát, t. ház, hogy a közigazgatási hatóság, mint olyan,ezen birtokosság vagyoni ügyeibe csak akkor és ugy elegyedhetett bele, ha és mikor erre a karok és rendek által utasítva lett. Ezen idézettel nemcsak azt óhajtom bizonyítani, de egyszersmind jelezni akarom, hogy voltak épen már a múlt század közepén, innen kezdődik a harcz egyfelől a hatalom, — a közigazgatási fennhatóság — másfelől Marosszék karai és rendéi, tehát a nemes székelybirtokosok közt. Egyfelől a nemes székelybirtokosság vonakodik attól, hogy idegen és bármi néven nevezendő hatalom az ő magánjogaiba beavatkozzék, másfelől pedig a hatalom minden áron érvényesíteni akarja befolyását ezen magánvagyon kezelésére is. Annyira féltékeny volt pedig az illető birtokosság, hogy még a havasi számadásokat se terjesztette fel az erdélyi kormányszék több rendeletére, elannyira, hogy mint maga a királyi jogügyek igazgatósága elismeri, kénytelen volt a végső eszközhöz folyamodni a közigazgatási fenha tóság a végett, hogy helyes vagy helytelen — nézetem szerint helytelen — eljárásának érvényt szerezzen, tette pedig ezt oly módon, hogy eltiltotta a tisztviselők fizetéseit. Végül is ezen harcz előreláthatólag a hatalom győzedelmével végződött, a vitatott számadások felterjesztettek Marosszék karai és rendéi által; de itt ismét a jogügyek igazgatója vélelméből idézek „nem megvizsgálás, hanem annak igazolása végett, hogy a havasok jövedelmeit a tisztek nem fordítják saját hasznára." íme, t. ház, ezek a múlt századbeli adatok, melyeket a királyi jogyügyek igazgatósága felhasználni vél arra nézve, hogy meggyőzze a kormányt és meggyőzze alant a már ma egyesített vármegyét, hogy ezen Havasok a feloszlott Marosszéknek mint hatóságnak törzsvagyonát képezik. Nem lehet feladatom polemicus czélzatú s mellőzöm itt a vitatkozást, de szükségesnek tartottam ^zekei itt előadni. Ismétlem azt, a mit beszédem elején kezdettem, hogy 1848-ig a tulajdonosi és birtokosi jogokat ezen substratum felett Marosszék karai és rendéi a nemsség, vagyis a marchálisszék gyakorolta, 1848 után ezen rebellis Marosszék, a