Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

64. orsxágos ftlés február 1-én, szeráán. 188$. 375 Reményiem is, hogy ezen intézetet, melynek oly nagy hitele van, a földmívelés-, ipar- és kereskedelmi ministerium utasítani, szorítani fogja arra, hogy statútumait minden pontban megtartsa és oda törekedjék, hogy adósait a szokásos gyors eljárás által veszélybe ne döntse s a mig egyrészről hitelnyújtás által sokaknak hasznot nyújt, viszont sokakat tönkre ne juttasson. (Helyeslés a hal- és a szélső baloldalon.) A másik, a mire szintén csak figyelmeztetni akartam s a mi az én kívánalmaimat tartalmazza, az a takarékpénztárakra vonatkozik. (Halljuk !) Én valóban nem tudom, melyik ország takarékpénztárainak vannak olyan statútumai, mint a mieinknek. Ilyen nem létezik. Az sem létezik, hogy annyi intézet oly sok éven át kormány-felügyelet alatt működvén, lehetséges legyen, a mi napi renden van a mi vidéki takarékpénztárainknál, hogy oly sok embert foszszanak meg minden vagyonuktól. A mi a kisebb takarékpénztárak folytonos bukása által ma már mindennapossá vált, de azt tudom, hogy a takarékpénztárak Austriában, ugy Európa többi államaiban is időközileg revisio alá kerülnek. Ezen intézeteket statútumaik értelmében, de a kormány kötelessége szerint is oda lehetne szorítani — nem mondom erőszakos módon, hanem annak módjával — hogy ezen a bajon segítve legyen. így némelyeket be kellene szüntetni, másokat eredeti rendeltetésükre lehetne visszavezetni. Egyet mindenesetre ki kellene és ki lehetne vinni. (Halljuk!) Mi szükség van arra ebben az országban, hogy a takarékpénztárak 8°/o-os kamatot szedjenek ? (Igaz! Ügy van!) Miért nem maradnak meg a 6% mellett. A 8% szedésére nincs jogos alap. A törvényes kamatlábat tehát 8%-ról. 6°/°-ra kell leszállítani. Hogy lehetne a gazdának ez országban boldogulni 8% kamatra vett kölcsönpénzzel, mikor a földnek semmi művelési ága sem adhatja meg a 8%>-ot, a törvényes 8 ]

h kamat pedig az olcsó pénzt ez országban lehetetlenné teszi. Ezek azon dolgok első sorban, melyeken pénzügyi tekintetben segíteni kell. A második, a mit szükségesnek tartok, vagy legalább óhajtok és kívánok, az, hogy a kormány, ha valamit kezdeményhez, azt keresztül is vigye. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék ezt oppositiónak venni. Olyan dolgokat hozok fel, miket a kormánynak is el kell fogadnia. Az első e tekintetben a kőszénbánya és petroleumügy. Minthogy^ alig van ország, hol a kőszénbánya és petróleum ügyét törvény ne szabályozná, mi is kidolgoztunk egy ily törvényjavaslatot, mely ugy a birtokos, mint a nem birtokosra nézve kielégítő lett volna. Az utolsó napon azután az államtitkár megköszönte a bizottságnak szíves működését és mi a köszönetet tudomásul is vettük, de azóta nem történt semmi, pedig az industriának egyik fŐfeltétele, hogy az országban olcsó kőszenet és petróleumot kaphasson. Petróleumot ugyan nem találtunk, azt is azon bizonytalanság okozza nagy részben, hogy ma sem tudja az, a ki százezreket akarna e vállalatokba fektetni, hogy a nyerendő petróleum kinek lesz tulajdona, pedig ez oly kincs, a melyet az országnak hevertetnie semmi szin alatt nem szabad, hanem a felől mielőbb jó törvény hozásáról kell gondoskodni. (Ugy van!) Ep igy jártunk el a borászat kérdésében is. E kérdés a kiállítások következtében merült fel. Látván ott a tömérdek válfaja borokat, mi is borászati congressusokat kezdtünk tartani, később a ministerium is hozzájárult az ügyhöz, tisztáztak és előkészítettük a kérdést, mikép lehetne a bort, a vignette-ákat, a hamis etiquette-eket és a csempészetet helyesen ellenőriztetni. Ez nemcsak a kormányt érdekelte, hanem számtalan borász is felszólalt e kérdésben, hanem bár a kormány helyesnek találta a tanácskozmánynak és az abban résztvett borkereskedők és bortermelőknek nézeteit, az eredmény utólag mégis az lőn, hogy mivel az államtitkár a szabad ipar tekintetéből a hamisított borok eladását megtiltani nem vélte lehetségesnek, az egész tanácskozmány dugába dőlt és a kérdés megoldása abban maradt. (Helyeslések.) Mi csak akkor fogunk felébredni, ugy látszik, e tekintetben is, ha, mint egykor, midőn 8 év élőt. Svájcban — mert a szükséglet és a kereslet akkor a legnagyobb, ha szomszédaink fogyasztanak — bortermelésük nem sikerült, a mi borainkat vitték ki, akkor egyszerre közbejött a fuxin hamisítás, mely borainkat a külföld előtt discreditálta, mivel a kormány a szabad ipar czége alatt a borhamisítást megtiltani nem akarta. (Helyeslések.) Ez az igy magyarázott szabad ipar megfogja dönteni jövőre is a mi kereskedésünket és minden kilátásunkat kereskedésünk emelése tekintetében. Volna még egy más észrevételem is. (Halljuk!) Ma is láttuk, milyen könnyen megy nálunk a szerződések kötése. Reggel még csak olvastuk, most már megkötöttük a német szerződést. Nem tehetünk másként, nem is okolok érte senkit, jól tudom, hogy viszonyaink követelik. Igy voltunk annak idején is, a mikor Szerbiával kötöttünk szerződést. El kellett fogadni politikai tekintetekből. Megengedem, hogy helyes, mert mindnyájan elfogadták; de nekem tudomásom van arról,hogy azon kötés következtében, a melyet Szerbiával csináltunk, a szomszéd országokból jönnek be egyes tárgyak azon a czímen, hogy átvitetnek a határon, szerb kereskedők nevére szólnak és ugy jutnak aztán be az országba. Már most azt hiszem, talán nem fogja rossz néven venni a ministerium,