Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

376 54. oriüágo* ttléi február 1-én, szerdán. 1188. ha arra kérem, méltóztassék a származási igazolványok tekintetében nagyobb óvatossággal élni s ezt a dolgot szigorúbban keresztül vinni, mint eddig történt. (Helyeslés.) Mert ha méltányoljuk is azt, hogy tűrnünk kell a concurrentiát kisebb árak mellett a disznó és szarvasmarha tekintetében, azt a méltányosság sem kivánja,hogy olyant tűrjünk, a mit politikai szempontból tűrnünk sem szükséges. Kérem tehát a ministeriumot, hogy a mennyire lehet, távoztassa el tőlünk ezt a bajt is s ezzel az országnak javát mozdítsa elő. A legutolsó, a mit ez alkalommal megakarok érinteni, (Halljuk! Halljuk!) a lókereskedés s a lókiviteli tilalom ügye. Én ezt tökéletesen értem, de azt hiszem, ezt sem kellene tőlünk kivánni, mert — ha nem csalódom — a hadi szükségletre vonatkozó összeírás kimutatja, hogy a szükségelt mennyiségen túl ma rendkívül nagy a lótöbblet és igy attól tartani, hogy háború esetén nem lesz elég ló, azt hiszem, fölösleges. Mi ennek a lókiviteli tilalomnak az eredménye? Egyszerűen az, hogy a mig előbb olaszok, törökök vitték ki lovainkat, a tilalom folytán, habár most már újra meg van engedve a kivitel, országunkban nem szívesen vesznek már, mert félnek, hogy a kiviteli tilalom minden perczben megujittathatik. És miért hozatott be az a tilalom? Azért, mert az austriai kormány azon nézetben volt, hogyha háború talál lenni, akkor a lovakért majd nagyobb árakat kell adni abban az esetben, ha a kivitel is meg lesz engedve. Ez a nézet, felfogásom szerint, nem helyes. Hogy nekünk bele kelljen nyugodnunk a lókivitel eltiltásába csak azért, mert lovainkat drágábban fogjuk eladni, ha kevesebb ló lesz : ez igazságtalan és méltatlan kívánság oly nemzettel szemben, mely politikai szempontból minden engedményre kész. Mert hiszen, ha arról gondoskodunk, hogy majd drágább lesz a ló, ha kitör a háború, akkor azt a lehetőséget ki kell terjesztenünk egyéb állatokra is, mert háború idején bizony minden állat megdrágul. (Igaz! TJgy van!) Ez tény, t. ház. Tudjuk, mi történt Szerbiában az Obrenovics család idejében. Akkor tudniillik ott nyugtalanságok voltak s az osztrák kormánynak eszébe jutott betiltani Austriából a vaskivitelt Szerbiába, hogy fegyvereket ne csinálhassanak. — Kedveskedni akarván ezzel az akkori fejedelemnek. — Ennek természetes következménye az lett, hogy midőn a béke helyreállott, ők maguk kezdtek ezen ügyről gondoskodni és felkerestek minden követ, hogy vasat csináljanak belőle és ne legyenek többé Austriától olyan függő állapotban, a mi nekik bizonyos mértékban sikerült is. így van a lovakkal is. Mi történik a lókereskedésnél ? Ha a lókereskedő olyan helyre jön, a hol lovat nem kap, oda többé jönni nem fog, mert nem támaszkodhatik biztosan az ilyen piaczra, hanem keresi a szomszéd államokban. Ennek a lókiviteli tilalomnak^ következése az lett, hogy a török kormány Kis-Azsiában 2 ponton már is lótelepeket kezdeményez, az olasz kormány pedig Felső-Afrikában. Mi lesz ennek a következménye ? Az, hogy ezen termelési águnk, a mely olyan szépen előhaladt, visszaesik, megfog szoríttatni a lótenyésztés és talán akkor, mikor magunknak lesz szükségünk rá, csakugyan nem lesz lovunk. E tekintetben azt ajánlom, hogy méltóztassék a kereskedelmi miuister urnak lépéseket tenni és nem olyan könnyen engedni, hanem az ország érdekeit e tekintetben képviselni. Meg vagyok győződve, hogy ezt megteheti, de ehhez szükséges, hogy őt támogassuk. Egy kis Janszky-ügy milyen hosszú discussiót tud nálunk kelteni; ott van egyetértés, de a közgazdasági kérdések felett, itt nem lehet tanácskozni, azt is pártkérdésnek tekintjük, pedig én azt hiszem, hogy ezen dolgoknak megvitatása nagyon szükséges, hogy a kereskedelmi minister ur tudja, mit akar az ország, másodszor nagyon szükséges pártirány nélkül, hogy a kereskedelmi ministeriumnak legyen basisa, a melyről kimondhassa, hogy ezekkel nem bánhatnak el oly könynyen, mert ezek ellentállnak. (Élénk helyeslés balfelöl. Egy hang a szélső baloldalon: Legyen egy kis oppositio!) Legyen, de raisonabilis oppositio. (Helyeslés.) Matlekovits t. államtitkár urnak is — mindjárt példával illustrálom, talán nem fogja rossz néven venni, mert én nem szándékozom senkit sérteni és a dolog, a melyet én érintek, évek óta ugy van — méltóztatott tegnap, mikor Szalay Imre és más képviselő urak a borról szólottak és felemlítették, hogy az országgyűlés odautasította a ministert, hogy e tekintetben törvényt nyújtson be és még sem tette — mondom — az államtitkár ur méltóztatott akkor a pinczékről beszélni (Derültség) s felhozta, hogy Kecskeméten 160,000 frtba kerülne egy pincze. Mikor aztán gróf Károlyi Sándornak kellett volna felelni, a helyett hogy ezt tette volna, abból azt vette ki, a mit jónak látott. A másik dologra nézve azonban, tudniillik a földnek culturáját illetőleg, az ő véleményével egyetértek, hogy az még korai; válaszának ezen részét tehát helyeslem, de 'a többiekre nézve szerettem volna és szeretném, ha nekem is inkább a tárgyhoz tartozólag felelne. (Élénktetszés a bal-és szélső baloldalon. Derültség.) Azért szóltam oly röviden, hogy a t. államtitkár ur ne kereshessen ki oly kicsiségeket, hogy azokra válaszolhasson; hanem vagy feleljen a tárgyhoz, a miről szóltam (Élénk helyeslés a ?zélsö baloldalon. Derültség.) vagy a minek még jobban örülnék: ne feleljen, hanem vegye kissé fontolóra a mondottakat és a mikor alkalom lesz rá, tegyen is valamit. (Általános élénk helyeslés és tetszés.) Elnök! Szólásra még többen vannak feljegyezve; minthogy azonban Szentiványi Kálmán