Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

372 54, országos ülés február 1-én, szerdán. 1888. politikai viszonyba lépjünk a német birodalommal, első sorban erélyesen akarnia kell azt a magyar kománynak; mert igaz ugyan, a mit Mudrony t, képviselő ur mondott, hogy Austriában is vannak irányzatok, melyek a mostani állapotot nem ideiglenesnek, hanem állandónak szeretnék tekinteni ; áll az is és ezt a legközelebbi vámemelések mutatták, hogy Németországban van egy igen erős irányzat, mely a vámközösséget, illetőleg szerződéses viszonyt nem óhajt. De ennek ellenében legyen szabad rámutatnom arra, hogy Lajthán túl is vannak, a kik ily közelebbi viszonyt óhajtanának. A német elem határozottan óhajtja, valamint óhajtja az osztrák mezőgazdaság is>, mint ilyen és legfeljebb némely gyárosok ellenzik és politikai okokból ellenzik a szláv elemek. De hiszen többször hallottuk, hogy Magyarország már régi idők óta nem nyomott annyit a latban Európában általában és különösen monarchiánkban, mint a mióta a jelenlegi t. kormányelnök ur vezeti az országügyeit. Itt van most az alkalom megmutatni, mily nagy most ez a befolyás. Igaz, ha sikerül is legyőzni az osztrák részről némely felmerülő akadályokat, még mindig azon nehézségek előtt állunk, amelyeket Németország támaszthat és a melyekre Mudrony Soma t. képviselőtársam rámutatott. Tagadhatatlan, hogy mi közgazdaságilag gyengébbek vagyunk. Az is bizonyos, hogy a külföld irányában való képviseltetésünk nem oly egységes és hatásos, mint Németországé. Óhajtottam volna, hogy Mndrony Soma t képviselőtársam ebből a consequventiát is levonja és hozzájáruljon oly intézkedésekhez, a melyekkel a kifelé való képviseltetés nem hogy megnehezittetik, hanem könnyittetik. Ha, t. ház, valóban úgy van, hogy azon államférfiúnak, a ki Németország ügyeit vezeti, oly döntő befolyása van ; akkor legyen szabiid emlékeztetnem arra, hogy ő maga is eszménynek nevezte azt, mely után mindkét népnek törekedni kell: hogy Németország és monarchiánk egy közös, gazdasági alapra álljanak. Ha tehát mi erélyesen fogjuk akarni, nem kételkedem, hogy Németország részéről is meg fogják találni azon módozatokat, melyek ezt lehetővé teszik. Mert, t. ház, ha mint minimumot köszönettel is kell fogadnunk, hogy az előttünk fekvő javaslat nem rosszabbítja az állapotokat köztünk és Németország között; mégis tagadhatatlan, hogy e mellett is fblyhatik, amint folyik is, a vámháborúnak bizonyos neme a két birodalom közt és hogy ily vámháború esetleg előre nem látható körülmények miatt élesebbé válhatik, ezt senki sem fogja tagadni, Hogy pedig a vámháborúnak mily káros következései lehetnek, azt látjuk a Romániával folytatott vámháboinból, bár ezen szomszédország semmi tekintetben sem oly fontos reánk nézve, mint a nagy Németország. Az is áll, hogy egy kö zelehbi viszonynak nagy akadályát képezi a frankfurti béke, a mely a francziáknak mindazon kedvezményeket biztosította, melyeket Németország valamikor más országnak adhat. De, t. ház, ha lehetővé válnék az, a mit kívánt — legalább azt állítják, hogy kivánt — Bismarck herczeg, midőn a politikai egyességet monarchiánkkal 8—9 évvel ezelőtt megkötötte, hogy a két birodalom viszonya nemcsak nemzetközileg, hanem közjogilag is szorosabban definiáltassék, akkor, t. ház, a frankfurti béke nem képezne többé akadályt és én azt hiszem, hogy azon politikai előítéletek, vagy aggályok, melyek 1879-ben ilyen javaslat ellen felmerülhettek, a mostani viszonyok közt talán nagyrészben elenyésznek még azoknál kik azokat akkor táplálták. De ha ez a legrövidebb idő alatt nem is sikerülne, meg vagyok róla győződve, hogy ha mindkét részről megvan a szilárd akarat, még az autonóm tarifa alapján is lehet fokozatosan a közeledést monarchiánk és Németország közt létrehozni. Ha ezen autonóm tarifát nem tartjuk Németországgal szemben hosszú időre megállapítottnak, annak egyes tételeit, a mennyire lehet, időről időre egyenlőbbekké tesszük a német vámtarifa tételével. Hát, t. ház, ugy hiszem, hogy mindnyájunk czélja a tartós — legalább vámbéke, ha több nem — monarchiánk és Németország közt. De ettől eltekintve is, t. ház, azt hiszem, hogy két állam közti politikai barátság is — legyen az bármilyen értékes — csak akkor lehet tartós és csak akkor mehet át anemzetek testébe és vérébe, ha egyúttal jó közgazdasági viszony áll fenn köztük, azért remélem, hogy nemcsak közgazdasági, hanem politikai szempontokból is hajlandó lesz Németország — hogy ha irányában retorsionalis politikát nem folytatunk — előbb utóbb azon ösvényre lépni, melyet e vita folyamán már több részről mint kívánatost jeleztek. És miután az előttünk levő törvényjavaslat úgyszólván a hidat képezi ezen czél eléréséhez, vagy nyitott ajtó, melyen valamikor bemehetünk egy jobb és közelebbi viszony létesítésébe : én ezt a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Jogosítva van még szólani mint ministeri megbízott, az államtitkár ur és az előelőadó ur. Matlekovits Sándor államtitkár: T. ház! Miután az előterjesztett törvényjavaslat egy oldalról sem támadtatott meg és minden oldalról elfogadtatott, nem is akarok magához a tárgyhoz szólani, nem is emeltem volna szót, ha nem történt volna egy felszólalás, mely az osztrák kormány eljárását a jövendőbeli német kereskedelmi szerződési tárgyalásokkal szemben nem bírálta volna -már előre is.