Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

64. országos ülés feTbrnár 1-én, szerdán. 1888, 375 Az mondatott egy indokolásból és egy tétel kiszakítása által, hogy az osztrák kormány az 1887 iki vámtarifát ugy tekinti, mint bevégzett tényt, a melynek nagyon örül és a melyen változtatni nem akar. Ez volt körülbelől, a mi mondatott. Másrészről idéztetett egy osztrák képviselőnek mondása, a melyből az tűnik ki, hogy az osztrákok nagyon örülnek, hogy most monopolizálhatják a piaezot Magyarországban. Én tehát csak röviden akarom kifejteni azt, hogy az osztrák kormánynak az 1887-iki vámtarifával szemben mi volt az álláspontja. Az idézet, a mely felolvastatott, a maga összefüggéséből kiszakítva állíttatott oda. Ha az illető, a ki ezt az idézetet felolvassa, az egész indokolásnak tenorját fogta volna fel: akkor meggyőződhetett volna, hogy az osztrák kormány az 1887-iki vámtarifát védelemből kívánja azon roppant magas vámokkal szemben, a melyekkel Németország az osztrák czikkeket sújtotta, hogy a harmónia, a mely a németországi piaczon az osztrák és az osztrák piaczon a német czikkekre vonatkozólag fennállott, visszaállittassék, a miért is majdnem mindenütt ugyanazon tételek alkalmaztatnak az osztrák-magyar vámtarifában, a melyeket Németország az osztrák czikkekkel szemben alkalmazott. Egyébiránt azon idézetből azt kimagyarázni, hogy az osztrák kormány nem akar semmit engedni az új vámtarifából, már csak azért sem lehetséges, mivel a magyar kormány jelen előterjesztéséből látható, hogy az osztrák kormánynyal együttesen tétetett* meg az első lépés Németországban egy tarifa-szerződés megkötésére. Már pedig meg lehet győződve a t. képviselő ur, hogy az osztrák kormány nem képzeli azt, hogy tarifa-szerződést köthet ugy, hogy Németország engedjen tarifájából, mi pedig absolute ne engedjünk semmit. Ezen első lépésből megtanulhatta volna at. képviselőm, hogy a jelenlegi vámtarifa olyan, hogy abhól engedni fogunk mi és engedni fog az osztrák kormány is, ha tarifa-szerződést akarunk kötni. Ezt volt kötelességem felemlíteni nem a védelem, hanem az álláspont constatálása végett. (Helyeslés j obi felöl.) Láng Lajos előadó: Csak röviden szándékozom Mudrony Soma t. barátomnak egy pár megjegyzésére válaszolni, mert egészben véve, a ház különböző oldalairól felszólalt szónokok elfogadták a javaslatot. Azonban t. barátom egy pár oly megjegyzést tett, a melyet nem hagyhatok észrevétel nélkül. Ilyen mindenekelőtt az, hogy az osztrák kormánynak magatartása ezzel a javaslattal szemben olyan, hogy semmi kilátás sem lehet arra, hogy Németországgal kedvezőbb szerződés köttessék meg, mert hiszen az osztrák kormányban erre nézve ma nincs meg a hajlam és ennek indokolására felhozatott, hogy 1878-ban sem lett volna meg az akarat az osztrák kormányban a tarifaszerződés megkötésére. Ámde, t. ház, abból, hogy mit mondott tiz évvel ezelőtt az osztrák kormány, lehet-e arra következtetni, hogy mi a mai álláspontja? Azt hiszem, nem; mert ha elolvassuk azt, a mit az osztrák kormány tiz év előtt mondott, meggyőződhetünk róla, hogy abban nincsen más, minthogy megtorlásokba nem akar bocsátkozni, hanem a" vámintézkedésekkel csak védekezik azzal szemben, a mit másrészről a németek tettek. Ebből tehát azt következtetni, hogy Austria a mai. állapotot magára nézve kedvezőnek tartja, nem lehet. A t. képviselő ur állításának igazolására e mellett hivatkozott még az osztrák ellenzék egyik kiváló vezérének, báró Plenernek szavaira. Ha, t. ház, Austriában abból, a mit Mudrony Soma képviselő ur mondott, arraakarnának következtetést vonni, hogy a magyar kormány mit akar, csakugyan furcsa következtetéseket lehetne levonni arra, hogy mi a magyar kormánynak a szándéka. Az egyik esetben idézni azt, a mit egy kormány tiz évvel ezelőtt mondott és abból következtetni arra, hogy mit moud ma, másik esetben egy ellenzéki képviselő felfogását állítani oda mint olyat, a mely az osztrák vezérlő körök felfogása, azt hiszem, ily polémiával sokat lehet bebizonyítani, csak azt nem, mi az igazsághoz közelebb vezet. Egyébiránt nagy köszönettel tartozom a t. képviselő urnak egy kijelentéseért, a melyben megmagyarázta, hogy Németország vámpolitikája csak kiegészítő részét képezi összes politikájának. Ez az, mit évek óta állítunk e helyről, míg ellenben a másik helyről s különösen azon oldalról, melyhez a t. képviselő ur tartozik, a magyar kormány és az azt támogató többség igen sokszor mint bűnbak állíttatott oda, hogy ő az oka annak, hogy Németország e kereskedelmi politikát követi. A képviselő urnak azt a beismerését, hogy a német vámpolitika csak az összes politikának természetes kifolyása, a magam részéről nagy köszönettel veszem és csak sajnálom, hogy hamarább nem hallottuk azon oldalról e felfogást, mely megkímélt volna bennünket sok felesleges vádtól és vitától. (Ugy van! jobbfelöl.) Még csak egyre óhajtok reflectálni, arra, a midőn t. barátom azt mondja, hogy a. mi a Németországgal való harczot illeti, az nem lehet a mi érdekünk. Azok után, a miket mondott, midőn maga elismerte, hogy e vámpolitikának kiindulási pontja ott keresendő, nem nálunk, nem lehet arról vitatkozni, hogy haszonnal jár-e e harcz vagy sem, hanem ha meg volt az indítva, a mi részünkről nagyon természetesen nem szabad vele szemben tétlenül állani. Ha t. barátom egy más képviselőtársammal szemben azt sorolja elő, mennyivel gyengébbek vagyunk mi, mint