Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

gg4 64. országos ülés február 1-én, szerdán. 1888. s kivált Magyarországra nézve óriási nagy csapás volna, miután az megrendítené egész államhitelünket. De épen ezen okból erős meggyőződésem az, hogyanomét birodalmi kormány ezen fegyverrel monarchiánk irányában semmi bármilynemű körülmények alatt nem fog élni. Azok, kiké tekintetben aggályokat táplálnak, figyelmen kivül hagyják azon nagy különbséget, mely monarchiánk és Oroszország közt a német birodalomhoz való viszonyuk tekintetében tényleg megvan. Herczeg Bismarck teljes joggal ma is nagy súlyt fektet Oroszország barátságára és csupán csak a czártól és tanácsadóitól függ, hogy a korábbi orosz-német baráti viszony újra helyreállittassék. Azonban bármennyire benső volt e baráti viszony és — a mint mondám — újra is azzá válhat, mégis — és ezért merek fejemmel jót állani — sem herczeg Bismarck, a kit az Isten még sokáig éltessen, sem utódja, legyen az akárki, soha veszélynek nem fogja kitenni az osztrák-magyar monarchia bármelyik komoly érdekét Oroszország kedvére. Miért? Mert az osztrák-magyar monarchia ezen okból összehasonlíthatlanul közelebb áll a német birodalomhoz, mint Oroszország és egyáltalában mint bármely más állam : Austria-Magyarország és a német birodalom nemcsak barátok, hanem testvérek, a kiket évszázadok által szentesített érdekközösség minden időre solidaris összetartásra és összeállásra parancsolólag utalja. A jelzett különbség illustratiójára bátorkodom az 1866-iki háborúra emlékeztetni, melyet a történet épen nagyon helyesen testvérháborúnak nevez és mely az ismeretes nikolsburgi békével végződött. Legyenek meggyőződve uraim, ha maholnap Német- és Oroszország közt kitörne a háború, egy háború, melyet Németország minden bizonynyal addig, mig csak lehetséges, kikerülni iparkodik, daczára annak, hogy e háborúnál Oroszországra nézve kérdés nélkül sokkal több koczkán forogna mint Németországra nézve és ha Németország győz mint- Poroszország 1866-ban, akkor a hajdani toronymagas barátság Német- és Oroszország közt teljességgel nem fogja akadályozni azt, hogy Németország a legyőzött Oroszországnak oly békét dictáljon, melyúgy aránylik a nikolsburgi békéhez, mint egy karnak amputatiója egy egyszerű szemhályog műtétéhez. E hasonlat értelmében ismétlem tehát: azon eshetőség, hogy a német birodalmi kormány azon esetben, ha a német vámpolitika irányában a retorsio elvét lehetőleg kiterjedtebb mérvben érvényesítjük, ellenünk ugyanazon intézkedést fogja tenni, melyet néhány hónappal ezelőtt az orosz értékpapírokra nézve használt, ezen eshetőség, mondom, eleve absolute ki van zárva; ilyen fegyverrel igenis olyan barát ellen harczolnak, a kivel, hűtlensége esetében, véglegesen törni el vannak szánva, de nem testvér ellen, melynek loyalitása és szövetségi hűsége még azonfelül minden kétségen kivül állanak. De, t. ház, van még egy más szempont, melynek a szóban lévő gazdasági probléma tekintetében épen Bismarck herezegre nézve döntőnek kellene lennie és ez az európai béke lehető legnagyobb biztosítása s pedig nemcsak a pillanatnyi jelenre, hanem oly időre nézve, melynek vége előre nem is látható. Bismarck herczeg Németországot nagygyá tette és ez oly érdem, melyért a német nemzet el nem múló bálával tartozik a berezegnek; de Bismarck herczeg még nagyobb érdemet szerzett Európa körül, midőn világuraló prestigét mindig csak az európai béke fentartásának érdekében használta, fel. A legsajátabb műve, a hatalmas német birodalom mai napig az európai béke egyik menedékje volt és a herczeg második nagy művének, t. i. a három központi hatalom szövetségének első sorban szintúgy az a czélja, hogy Európának fentartsa a békét. Világos, hogyeezél annál biztosabban elfog éretni, mennél szilárdabb alapon nyugszik a középeurópai hármasszövetség. Ma e szövetség csak diplomatikai egyezéseken nyugszik vagy mondjuk, Írásbeli szerződéseken, melyeket a három szövetkezett birodalom kormányai egymás közt kötöttek. Semmiképen nem becsülöm alá ilyen szerződések értékét, de a történelem tanúsítja, hogy azok csak nigyon relatív oltalmat nyújtanak a jövőnek eshetőségei ellen. Hogy tehát a középeurópai hármasszövetség tartós biztosítékát képezze az európai békének, akkor azt sokkal szilárdabb alapra kell állítani, mint a minők az egyes kormányok közt kötött szerződések. Ilyen alapot nyerne most már a középeurópai hármasszövetség az által, ha először Austria-Magyar ország és a német birodalom az általam javasolt formában gazdaságilag szövetkeznek s azután, minél hamarább annál jobb, Olaszország a vámpolitikai unió ezen neméhez csatlakozik, mely utóbbi mind a három szövetkezett birodalomra nézve felette kívánatos volna, miután ugyanazoknak nemcsak politikai, hanem gazdasági téren is közös érdekei vannak. (Ügy van!) Az egésznek zárköve volna a középeurópai hármasszövetség alkotmányszerű beiktatása a három birodalom országos törvényeibe, miáltal e szövetség, önmagában viselvén fennállásának biztosítékát, elláthatatlan időre elég erős volna, hogy az európai békét a lehetőség legszélsőbb határáig fentartsa és azon esetben, ha mindennek daczára a békeszegés többé meg akadályozható nem volna, sőt a nyugot és kelet közti esetleges coalitio ellen is győztesen védje az európai culturát, szabadságot és rendet. (Helyeslés.) Mellékesen bátorkodom itt említeni, hogy hat-hét évvel ezelőtt privát utón kísérleteket tettem, melyek a monarchiánk és Németország közti szövetségnek a két