Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-54

54. országos ülés február 1-én, szerdán. 1888, 365 birodalom országos törvényeibe való alkotmányszerű beiktatására czéloztak. Erre nézve azon meggyőződésből indultam ki, hogy a középearópai szövetség csak akkor felelhet meg tökéletesen eminens békemissiójának, ha az egész Európa előtt mint dönthetetlen tény fennáll, és a dolgok örök változásában világrészünk valamennyi vége és állama e szövetséggel mint oly hatalmi tényezővel számolni kénytelen, melyet semmi bármilynemíí nemzetközi cselszövény és conspiratio által a világból eltüntetni nem lehet. Mig ez nem igy van, mignem egész Európa meggyőződött a középeurópai szövetség feloldhatatlanságáról, addig egyfelől e szövetség őszinte barátai mindig többé-kevésbé nyugtalanítvafogják magukat érezni, másfelől pedig a szövetség ellenségei — intra muros et extra — mindig újra új bátorságot merítvén és illető aspiratióikban megerősíttetvén, folytatni fogják aknázási munkájukat s ezáltal mindig íVjra zavarni fogják Európa nyugalmát és békéjét. Fájdalom, illető kísérleteim sikertelenek voltak, mindazonáltal ez alkalommal néhány érdekes tapasztalást gyűjtöttem és — habár ezekről még hallgatnom kell — mégis minden indiseretio nélkül anynyit mondhatok, hogy ámbár mindazok után,amik azóta s pedig nevezetesen az utolsó másfél év alatt nemzetközi téren történtek, ma még inkább, mint akkor, a középeurópai szövetség alkotmányszövetséggé való átalakításának szükségétől áthatva vagyok, de épen akkori tapasztalásaim alapján azt hiszem, hogy azon aggályok és akadályok, melyek jelenleg ezen reform keresztülvitelének útjában állanak, csak akkor fognak megszűnni, ha a gazdasági probléma a szövetkezett birodalmak közt megoldatott. Ez ugyanis oka annak, hogy a középeurópai hármas szövetségnek ahárom birodalom országos törvényeibe való alkotmányszeríí beiktatását zárkövének jeleztem azon hatalmas építménynek, mely világrészünk szivében felállíttatván, az európai béke szétronthatatlan bástyafoka lesz, melynek falain minden bármilynemíí harczias roham hullámzata sikertelenül visszapattan. T. ház! Ha egyszer a három központi hatalom kifelé kereskedelem-politikai egészet képez és politikai szövetségük a három birodalom országos törvényeibe való alkotmányszeríí beiktatása által feloldhatatlanná vált, akkor megjött az időpont arra nézve, hogy a keresztény Balkánállamok, állami integritásuk ég önállóságuk teljes megóvása mellett, beillesztik magukat a nagy középeurópai vámterület keretébe. Ezen beillesztés czélja nem a keresztény Balkánállamok gazdasági kiaknázása „kipróbált minták szerint", hanem ellenkezőleg az, hogy a három központi hatalom ezennagyobbrészint igen hátramaradott államoknak gazdaságilag és eulturailag segédkezet nyújtsanak, azoknak vételerejöket emeljék és mindezáltal saját iparuknak új és biztos kelendőségi vidékeket nyis sanak. így tehát a keresztény Balkánállamok csatlakozása a nagy középeurópai vámterülethez, kölcsönös gazdasági érdekben feküdne — nem is beszélve azon horderőről, melylyel ezen csatlakozás természetszerűleg a keletben való dolgok alakulására nézve egyáltalában birna. De az első lépés mindezen nagy czélok eléréséhez a gazdasági szövetség Austria-Magyarország és Németországközt az általam javasolt formában; ez az első lépés egyfelől azért, mert a gazdasági szövetség kettő közt mindenesetre könnyebb mint három közt; másfelől pedig azért, mert az érdekközösség Austria Magyarország és Németország közt sokkal régibb és sokkal nagyobb annál, mely e két birodalom és Olaszország közt létezik. Ámbár semmi felhatalmazásom nincs, hogy mások nevében beszéljek, mindazonáltal merem állítani, hogy legalább a nagy többsége mind ezen ház, mind a magyar főrendiház tagjainak kész volna az Austria-Magyarország és a német birodalom közti vámszövetséget, kivált azon korlátolt formában, melyet javasolni szerencsém volt, elfogadni és ha ez Austriában is igy van, a mire nézve különben véleményem nincs, akkor a siker csak még a német birodalmi kormánytól, illetve Bismarck herczegtől függ. Nem tudom, vájjon mit tart Bismarck herczeg ma egyáltalában a vámszövetség eszméjéről, de ha a herczeg e tekintetben még mindig ugyanazon állásponton áll, melyet ő 1880. márczius 5-én hozzám intézett és az ő beleegyezésével ugyanazon év november havában általam közhírré tett levelében jelezni kegyeskedett, akkor biztosan vélem arra számíthatni, hogy a herczeg mai javaslatomat el nem utasítaná. Bismarck herczeg ama nagyjelentőségű levele felett különböző vélemények lehetnek; sőt talán azt fogják mondani, hogy e levél mindazok után, a mik azóta történtek, már csak történelmi értékkel bir. Én részemről más nézetben vagyok, én azt hiszem, hogy az eddig történtek — mindent jól megfontolván — nem a herczeg által akkori levelében foglalt álláspont ellen, hanem mellette szólnak s hogy tehát a levél azon passusa, melyben a herczeg elég világosan megjelelni méltóztatott ezen álláspontját, ma is teljes actualitással bir, t. i. azon passus, melyben a herczeg azt mondja, hogy ő hozzá felterjesztett emlékiratomban ajánlott vámszövetséget azon eszményi czélnak tekinti, mely a két birodalom kölcsönös kereskedelmi — politikai transactióinak kijelöli az irányt; és hogy mennél inkább közeledik.- a két birodalom e czélhoz annál inkább tartós kifejezéssé fognak azoknak kölcsönös gazdasági viszonyai válni politikai erdekeik összhangzásának. Nosza, a gazdasági szövetség általam javasolt formája távol sem jelenti a teljes vámszövetséget, de igenis javaslatom elfogadása által a két birodalom jó da-