Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

53. országos ülés január 31-én, kedden, 18SS. 355 Áttérek most már azokra, melyek még a phylloxera irtása tekintetében - a szénkénegezést illetőleg fölemiittettek. Méltóztatik tudni, hogy a szénkénegezés a ministeríum részéről mindig ajánltatik s a mennyire lehetséges, a szénkéneg bizonyos áldozatok árán is szolgáltatik a közönségnek. Mi e tekintetben egészen máskép állunk, mint a külföld. Francziaországban — hogy csak ezt az egy példát említsem — a kormány egyáltalán nem gondoskodik a szénkénegezésről. Ott a vállalkozási szellem, különösen a vasutak vették kezökbe a szénkénegezés ügyét és ez ott jövedelmező vállalat gyanánt szerepel; mert a vállalkozó vasútnak nemcsak megfizettetnek, a szénkéneg árai hanem fuvarköltségeiből is jövedelmet huz, miután maga a vasút a vállalkozó. Magyarországban ezt a módot szintén megakartuk kisérteni. Ajánlottuk egyik-másik nagyobb vállalatnak, de nem találkozott senki, a ki ezt nye reségesnek találta volna. Már most mit tett a kormány? Saját telepén, Zalathnán, veszteséggel készített szénkéneget most önköltségen adja el az illetőknek, a kik kívánják ; azonkívül külföldről is hozatja a szénkéneget és a vitelbért maga viseli. Én azt hiszem, ha ilyen áldozatokkal szemben még azt mondják, hogy a szénkénegezés tekintetében kevés történik : ez csak a tények nem ismeréséről tanúskodik, (ügy van! jobb felöl.) Nem akarok a további részletekbe belehatolni, még csak egy themára, mint tudniillik a selyemtenyésztésre kell válaszolnom. Petrich képviselő urnak az a rendes foglalkozása, hogy a selyemtenyésztést, mint valami nagyon veszedelmes dolgot tünteti fel Magyarországon (Derültség) és el akarja hitetni itt a. képviselőházban, hog}^ a kormány nem mondja meg őszintén, mit ad ki tulajdonkép a selyemtenyésztésre, hanem sokkal többet költ reá, mint a mennyi tényleg a budgetben van. E tekintetben a képviselő ur egy hibába esik, mely talán a pénzkezelésnek nem ismeréséből ered. Azt mondja ugyanis, hogy a kormány előterjeszt például 800,000 írt kiadást; igaz, hogy a költségvetésben, mint bevétel is szerepel megint körülbelől 800,000 frt, — vagy 15,000 írttal kevesebb — de mikor a kormány ezt a 800,000 frt kiadást, mint előleget állítja be, elfelejti, hogy ebből a 800,000 fiiból, ha csak 5°/°-tel számítjuk is, tulajdonkép még 40,000 frt kamatveszteség háramlik az államra. De a t. képviselő ur talán nem tudja, hogy ez a 800,000 frt nem január 1-én vétetik fel a selyemtenyésztés czéljaira és nem december végén fizettetik vissza, hanem ezen 800,000 Írtnak kiadása kezdődik részletenként talán júliusban és az már októberben, novemberben ismét visszatéríttctik, tehát az a bizonyos 5% kamatveszteség, melyet ő a kormány | terhére akar számítani, nem az egész évre terjed, hanem csak egy pár hónapra szorul. Különben is, ha a selyemtenyésztés dotatióját és a selyemtenyésztés által elért eredményeket tekinti : akkor a számadásokból, melyek a zárszámadásokban rendelkezésére állanak, meggyőződhetik a képviselő ur és ki is fogja vehetni azt, hogy a selyemtenyésztési czélokra adott előlegek nemcsak mind megtérültek, hogy a beruházások az értékveszteséggel is nemcsak mind visszafizettettek a kormánynak mindazon költségeivel együtt, a melyeket tett, hanem hogy tulaj donképen egy igen parányi összeg, körülbelül 50 vagy 60 ezer frt az, a mi 6 éven keresztül az államtól a selyemtenyésztés czéljaira igénybe vétetett. És ezen 50 ezer írttal szemben eredmény, melyet a selyemtenyésztés elő tud mutatni, semmi esetre sem kicsinylendő. (Élénk helyeslés.) Áttérek már most azon fontos kérdésre, melyeket Dárdai, gróf Károlyi Sándor és Linder képviselő urak felhoztak, t. i. a hitel kérdésére. Feszegették a képviselő urak a hitel minden nemét: a talaj-hitelt és a személyes hitelt. Tekintve mindenekelőtt a személyes hitel kérdését: ezen hitel tényleg nálunk nehezen alakul és ez részben igen természetszerű, mert mi az alapja a személyes hitelnek? Akár mint credit mobiliert vegyük a személyes hitelt, akár pedig mint a szó szorosabb értelmében vett személyes hitelt tekintsük, annak alapja az illető egyén természetének, characterének, működési ereje'nek teljes ismerete. Tehát feltételezi azt, hogy mindenki, a ki személyes hitelre akar pénzt adni, az illető egyén személyes tulajdonait akként ismerje, hogy annak személyes tulajdonságaira, például munkaképességére mer hitelezni. Ennek következtében igen természetes, hogy a, magyarországi hitelintézetek a személyes hitelt még fel nem használták, személyes hitelre nem adhatnak sok pénzt; mert azon körök, a melyek okvetlenül szükségesek arra, hogy a személyes hitelt az intézetekkel szemben közvetítsék, ma még nem léteznek. Alulról kell kezdeni a szemétyes hitel kérdésének megoldását, nem felülről. (Élénk helyeslés.) Hiába mondjuk mi azt, (Halljuk! Halljuk!) hogy az osztrák-magyar bank nem protegálja kellően a személyes hitelt; hiába mondjuk, hogy a takarékpénztárak nagyon idegenkedtek a személyes hiteltől. Nem lehet protegálnia és idegenkedniök kell tőle mindaddig, mig azon közvetítő orgánumok nincsenek meg, melyek az egyed és az intézetek között a felelősséget magukra vállalják. (Helyeslés) Épen ezen közvetítési intézetek, illetőleg az, hogy a személyes hitel egyesítése miképen történjék, ez képezi Magyarországon a nehézséget. Miért? Azért, mert külföldön mindenütt, 45*