Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-53
356 53. országos tlés január 31-én, keddeu. 1888. a hol a személyes hitel fejlődött, találkoztak egyesek, a kik az illető eszmének idejöket feláldozták és ez eszmét lelkesedésből, rokonszenvből fejleszteni igyekeztek, (Igaz! ügy van!) Ha minden egyes községben lesz inegbizható egyén, a ki nem barátságból fogja azt mondani, hogy X. Y.-nak van 100 forint hitele, hanem ezt csak akkor teszi, ha meggyőződött az illetőnek munkaképességéről és egyéb személyes tulajdonságairól: akkor fognak ezen szövetkezetek felvirágozni, (ügy van! ügy van!) Én nem mondom, hogy azon tendentia, a mely most fejlődik Pestmegyében, veszélyes lenne; ellenkezőleg az igen helyes törekvés ; de nézetem szerint nem oda kell irányulnia, hogy legyen jiénz rendelkezésére, hanem hogy legyenek emberek rendelkezésére, a kik az egyes községi szövetkezeteket megalkotják (Altalános élénk helyeslés. Közbekiáltások: Tegyen valamit az állam!) Én nem tudom, vájjon állami közeg erre nézve alkalmas-e. Az állami közeg épen úgy, mint minden fizetéses közeg, teljesíti ugyan kötelességét, részben a fizetésért, részben pedig azon erkölcsi felelősségért, melyet az állammal szemben elvállal: de hogy ezen hitelszervezetet Magyarországon állami közegekkel létesítsük, az lehetetlen. (Helyeslét. Felkiáltások a baloldalon: Ezt nem is akarja senki !) A magántevékenységből kell tehát kiindulni, és ha az ily szövetkezet kisebb szövetkezeteket fog felállítani, akkor aztán az állam erkölcsi támogatására talán nem is lesz szükség. Mert a mely pillanatban mindezen intézetek a személyes hitel alapján szövetkeznek: akkor minden hitelintézet nem személyes, hanem dologi hitelen alapuló hitelt fog azon szövetkezetnek nyújtani. (Általános helyeslés.) Azért azt hiszem, hogy az egész hitelszervezeti ügy mindenesetre csak ilyen alapon fejlődhetik; minden más alapon fejlődött hitelszövetkezet mesterséges növény lesz, melynek nem lesz kellő alapja, (ügy van! ügy van!) Áttérek most a talajjavító hitelre. (Halljuk!) A kormány mindeddig hallgatott a talajjavító hitelről. Annak idején, midőn a vízjogi törvényjavaslat előterjesztetett, a kormány arra figyelmeztetett, hogy ez tulajdonképen első lépés, mely a talajjavítás terén történik, mert a vizlevezetések és lecsapolások, valamint öntözések kérdései a törvényjavaslatban szabályozva vannak és remélhető, hogy ez alapon tovább haladva, a talajjavítás ügye Magyarországon gyökeret fog verni. Dárdai t. képviselő ur igen helyesen fejtegette a különféle rendszereket, melyek a különböző államokban talajjavítás tekintetében életbe vannak léptetve. A rendszerek röviden összefoglalva háromfélék. Egyik rendszer, mely már nálunk is létezik, abban áll, hogy egyes bankok a földre és a föld javított értékére most is adnak kölcsönöket, minden más kiváltság nélkül, csupán a jelzálogi törvényben adott előnyt használva fel. Ily kölcsönök tehát jelenleg -is adatnak s azt lehet mondani, hogy ez a talajjavítási hitelnek tökéletesen szabad volta ; mindenki ad hitelt, ha neki tetszik. A másik rendszer az, melynél az állam közvetlenül, vagy legalább közvetve lép működésbe; közvetlenül úgy, a mint Dárdai t. képviselő ur említette, Francziaországban történik, a hol mindjárt milliókat áldoztak ezen czélra; közvetve pedig akként, hogy legalább a garantiát magára vállalja az állam oly módon, hogy az esetre, ha a hitelt nyújtó az adóssal szemben nem érvényesítheti követeléseit, akkor az állam fizeti meg, illetőleg előlegezi az összeget s azután az adóson végrehajtja. En azt hiszem, hogy az állami garantiáról s az állam közvetlen segélyezéséről Magyarországon a jelenlegi körülmények közt szólni legalább is időszerűtlen. (Helyeslés.) Nem akarom tehát feszegetni, vájjon elvileg czélszeríí-e ezen intézkedés, minthogy a jelen pillanatban, ha czélszerünek tartanám is, azt nem lehetne megvalósítani. A harmadik modalitás az, melyet röviden akként szeretnék jelezni, hogy a talajjavító kölcsönt a törvényhozás privilegiált intézménynyé teszi, azaz azt mondja, hogy azon esetre, ha találkozik valaki, ki a talajjavításra kölcsönt ad: akkor ezen és ezen előnyöket nyújtja az illető intézetnek s igy ez által mintegy ösztönözné az illető' bankot, hogy a talajjavítási czélokra adjon kölcsönt. Valószínű, hogy nálunk ezen legatóhbi módozat lesz a legczélszertíbb. De azt kérdem, vájjon czélszerű volna-e egyáltalán, ha a kormány egy törvényjavaslattal lépne a törvényhozás elé s ezeket mondaná: én mindezen jogok és előnyök nyújtását contemplálom a bank számára — nem akarok a részletekbe bocsátkozni — ha ezen üzleteket eszközli, A nélkül azonban, hogy tisztában volna az iránt, vájjon az illető bankok belemennek-e az üzletbe. Ez ugyanaz volna, a mi annak idején egy bizonyos bankkal történt, mely most törvényeinkben benne van, de tényleg nem létesült. Az ügy tehát csak akkor érett meg annyira, hogy a törvényhozás elé hozassék, ha nemcsak az eszmével vagyunk tisztában, hanem már az intéznnmynyel is és azzal, hogy az illető intézet fog-e ilyen alapon egyáltalán kölcsönt adhatni. Azt gondolom, hogy ezeket a kérdéseket most sietve elintézni egyáltalán nem lehet. Ezeket kívántam ez alkalommal a hallottakra elmondani. (Élénk helyeslés jobbfélöl.) Szalay Imre: T. ház! Félreértett szavaim helyreigazítása czéljából kérek szót. (Halljuk!) Az igen t. államtitkár ur félreértette szavaimat, midőn azt állította, hogy a mostani mintapinczének semmiféle 6000 forintos bérbevételéről, vagy 2000 forintos bérbeadásáról ő nem tud semmit. Én a múltra nézve állítottam azt a 6000 forintos bérbevételt és az államtitkár urnak is, ha
