Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

340 53. országos ülés január 31 -én, kedden. 1888. állattenyésztésre s e téren önök biztos jövőt ígértek. Nos a kik ezt az ajánlatot önöktől készpénzül vették s gazdaságaikat költséges beruházásokkal állattenyésztésre rendezték be, miután a legközelebbi években mintegy önök bölcs tanácsával együttesen az állatállomány ára 50 százalékkal visszaesett, azok ha már eddig tönkre nem mentek, vagy tönkre jutni nem akarnak, attól minden áron szabadulni kénytelenek. Volna egy terményünk, a szőlő, mely természetes fejlődésénél fogva szép jövőt igért, de az is a phylloxera pusztítása által tönkre lesz téve, ugy, hogy már 100,000 hold pusztításainak áldozata lett! De önöket túl s a kormányt ez sem riasztja vissza, sőt ellenkezőleg, hogy a phylloxera rombolásának mintegy segítségére legyenek, a termesztők könynyítése helyett a bort újra megadóztatták, sőt a phylloxera elleni egyedüli óvszert, a szénkéneget is megadóztatva nemcsak drágították, hanem ugy tudom, hogy azt már csaknem hozzáférhetetlenné tették. Volna még egy másik növényünk, a dohány, mely itt nálunk, mint hivatott hazájában, utalva volna szabad termelés mellett ugy gazdasági, mint kereskedelmi tekintetben egy új kedvező korszakot megteremteni: de hát itt is a közösügy megköti kezünket; mert ha ez nem volna, nem képzelek magamnak oly hazafiatlan kormányt, ki a dohányjövedék átalakítása mellett egy perczig is késne hazánk közgazdasági érdekében e biztos jövedelmi forrást megteremteni s ha még tudjuk azt, hogy vámterület hiánya miatt fejlettebb szövetségeseink, az osztrák ipar nyomása alatt védvám felállítása nélkül iparunk kifejlődni vagy felvirágozni nem fog soha s ha még érezzük az akaratunk ellen felcsigázott türhetlen nyakig fegyveres béke terheit, mely már kimerít bennünket: vájjon honnét merítsen magának a nemzet erőt vagy reményt a becsületes megélhetésre, vagy kibontakozásra? S mit tesznek önök túl az ily fenyegetőleg veszedelmes viszonyok elhárítására ? Mit tesz az önök által támogatott s már több mint egy évtized óta közügyeinket vezető kormány ? Hát a felülről és kívülről intézett nyomás alatt meglapulva, hogy tehetetlenségét eltakarja befelé és lefelé intézkedéseibe az erőlködő nagyzás, pazarlás, ámítás és önámítás hibájába esik bele. (Igaz! Ugy van ! a szélső balfelöl.) Nem ámítás vagy önámítás e az, midőn önkormányzati jogunknál fogva itt minden esztendőben az évi költségelőirányzatokat tárgyaljuk, azok felett hetekig vitatkozunk, de azok soha megtartva a kormány által nem lesznek s még a nyomdafesték sem száradt meg rajtuk, már akkor tudva, czélzatosan, akarva túl vannak lépve! (Ugy van! a szélső haloldalon.) Nem ámítás vagy önámítás-e az, midőn mi tudva azt, hogy körülbelől 2000 millió összes tartozásunk után csak kamattörlesztést fizetünk évenkint 120 millió forintot: mégis sehol az államháztartásnál befektetett tőkék kamatai kitüntetve nem lesznek ? pedig, t. ház, a mely gazda vagy vállalkozó kölcsönvett tőkét fektet be gazdaságába s annak kamatait számadása lezárásánál mindenek előtt a jövedelemből le nem számítja, az magamagát csalja meg, mert csakis ha ugy az általa fizetett kamatokat, mint többi kiadásait a nyers jövedelemből levonta, ekkor ismerheti meg a tiszta eredményt vagy veszteséget. Az ily •— szerintem — tévesztett gazdálkodásnak s számadásnak azután az a természetes, de végzetes következménye, a mi közkormányzatunknál a költségelőirányzathoz hasonlítva minden évi lezárt számadásnál mutatkozik, hogy az év végén a kitüntetett pénztári hiány mindenkor kétszerannyi, mint az előirányzatba beterjesztve lett. Áttérve egyes gazdasági ág vezetésének megbirálására, bár tudom, hogy nézetem most sem fog általános helyeslésben részesülni s bár ismétlésbe esem, de mint tagadhatatlan egyik legfontosabb gazdasági ágra, lótenyésztésünkre hivatkozom először is, mert bár fontossága mellett, nem tagadom az e téren mutatkozó haladást; nem taga. dom a gazdaságokat vezető egyének becsületességét és szakképzettségét; s bár a tárgyalás alatjlevő költségelőirányzatba már egy kis javulást i

g látok, de én mindennek daczára sem a kormányt sem a gazdaságok vezetőit e téren a nagyzás és pazarlás vádja alól föl nem mentem. Azon birtoktestek, melyek mint ménesgazdaságok teljesen a lónevelés czéljára használtatnak, 15 millió forint értéket képviselnek, már évtizedek óta az évenkint e czélra befektetett milliomok is legalább kétszer ennyire felrúgnak s ily alapon s ily hosszas és költséges beruházás után már lótenyésztésünk fejlődésével legalább is oda kellett volna — rendszeres gazdálkodás mellett — jutnunk, hogy az a gazdálkodás alapját képező értékes birtokok jövedelméből fentartsa magát s bár a tárgyalás alatt levő költségelőirányzatba a lónevelés czéljára sokkal kevesebb van felvéve, mint eddig s milliomok helyett ez évre csak 814,644 forint kéretik segély — beruházás és kamatokkal együtt: — de én mindaddig, mig ezen gazdasági ág vezetésére és fejlesztésére azon 15 millió frt értéket képviselő birtok jövedelme, mely legalább egy millió forintra tehető, elég nem lesz; s mindaddig mig azonfelül külön költség és segély kéretik : én sem a kormányt, sem a gazdaságok vezetőit a nagyzó pazarlás vádja alól felmenteni nem tudom. Hisz ha a kormány ma felügyelete és szigorú ellenőrzés fentartása mellett pályázatot hirdet s biztos vállalkozóknak az eddigi eredmény biztosításának kötelessége • mellett a mén - lótelepeket s lótenyésztésünk további vezetését kitűnő szakférfiaknak kellő biztosíték mellett a tenyésztés