Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-53
53. országos ülés január 31-én, kedden. 1888. 341 alapját képező gazdaságok jövedelmeért általengedi: én jótállok, hogy minden más mellékes áldozat nélkül legalább is ugyanazt az eredményt el fogjuk érni, mely most kettőzött költség mellett éretik el. Annak kimutatására, hogy mily pazar gazdálkodás létezik az állami ménesbirtokokon, hol egy csikó felnevelése 700 forinton felül kerül akkor, midőn azt egy magángazdának legalább is 300 forinttal fel kell nevelni, ha kárára dolgozni vagy tönkrejutni nem akar, legyen szabad a t. ház figyelmét a földmivelési minister ur saját beterjesztett kimutatására felhívni; ugyanis indokolásának 63-dik lapján a nyugdíjak rovatában 89 erdész férfi ellátását 10,378 forintban tünteti ki s igy e gy személy ellátása egy évre 116 forintba került; nrig a másik oldalon 7 lótenyésztő férfi ellátására 2628 forint lévén felvéve, azok évi tartása 375 forintba került személyenként s igy több mint háromannyiba, mint az erdészeké. No már miután az ember szervezete egyforma, legyen az erdész vagy lovász, de mert tagadhatatlan, hogy azon gazdag vidékeken, hol a ménesbirtokok vannak, az élelmezés olcsóbb, mint gényebb részeken fekvő erdőgazdaságoknál: mégis, hogy ez az aránytalan nagy különbség honnét származik, azt megfejteni az igen tisztelt előadó vagy államtitkár úrra bizom; de mig ez meg nem történik s ez aránytalanság indokolva nem lesz, én azt másnak, mint a nagyzó pazarlás kifolyásának nem vehetem. Nem hallgathatom el, t. ház, egy másik dédelgetett gazdasági ágnak megbirálását, melylyel ugy vagyunk, mint az elfogult anya elkényeztetett gyermekével, kit csupa majomszeretetből még akkor sem tesz le öléből, midőn már terhe alatt majd lerogyik, mintha csak félne attól, hogy ha a maga lábán járni megtanulna, öléből kiszalad; pedig hát okos nevelés mellett az egészséges gyermeket le kell tennünk a földre s először, hogy dereka erősödjön, hadd csúszkáljon, utóbb, hogy inai erősödjenek, kézen vezetjük, de ha már megáll a maga talpán s járni tud, eleresztjük biz azt, hadd törjön magának utat az életbe s csak igy lesz belőle ember. Na de ugy látszik, az igen t. minister ur selyemtenyésztésünk, mint dédelgetett kedvenczével nem akarja azt elérni, hogy valamikor a maga lábán járjon s fentartsamagát; hisz indokolásának 7 0-ik lapján előbb elmondja, hogy selyemtenyésztésünk mily rohamosan fejlődik, de utóbb e rohamos fejlődéstől maga is megijed s indokolásába azt mondja: „tekintettel az ország pénzügyi viszonyaira, mellőzni kívánom a kincstárnak évről-évre való terheltetését s azért oly módon szándékozom intézkedni, hogy a selyemtermelés jelen terjedelemben hagyassék meg", de azért aztán újra kér a gubók beváltására 856,000 forintot, beruházásra 50,000 forintot s a már évek óta hanj goztatott egyedüli 15,000 forint segélyt s igy összesen 921,000 forint befektetést. Legyünk már egyszer tisztában, t. ház, selyemtenyésztésünkkel, mert ha ez az üzlet egészséges, akkor nem lehet helyeselni a minister urnak indokolásában kifejtett korlátolási szándékát s nem szabad selyemtenyésztésünket egészséges fejlődésében megakadályoztatni; fogjuk meg a gyermek kezét, vezessük még egy ideig, ha segítségre szüksége van, de tegyük le a földre, hadd erősödjenek inai s én selyemtenyésztésünk segélyezésére szívesen felajánlom az eddig is kért egyedüli 15,000 forint támogatást, sőt felajánlom az eddig eszközölt beruházásokat is : (Helyeslés) de végre is csak fel kell a gyámkodás alól mentenünk, mert az ily selyemgazdaságból meg nem élünk; van annál sokkal komolyabb és életrevalóbb tárgy, melyre a selyemtenyésztésDe befektetendő csaknem egy millió forint évi összeget vagy az oly praecise meghatározott 111,050 forint évi segélyt sokkal czélszerübben fel lehetne használni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mert nem áll az igen t. minister urnak a számadásban kitüntetett azon állítása, mintha nekünk e selyemgazdaság csak 15,000 forintba kerülne; mert helyes számítás alapján, ha a tételeket ugy, a mint kérve vannak, megszavazzuk, még az esetben is, ha a befektetésre kért 856,000 forint teljesen vissza befolyik az állampénztárba, mint már említettem: a végleges egy évi áldozat 111,050 forintba kerül; miután pedig az összes befektetett 921,000 forintnak évi kamatja 46,050 forintot tesz, tehát a beruházásra kért 50,000 forint és a szokott 15,000 forint segélyt hozzáadva kijön, mint az állampénztárból végleg kiadott pénz, a fenti összeg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S itt látom leginkább helyén, reámutatni azon csalódásra, mely abból következik, hogy a befektetett összegek után számadásainkban sehol a kamat felszámítása szóba nem jön, pedig ha a selyemtenyésztésbe befektetett 921,000 forinttal adósságot törlesztenénk, világos, hogy 46,050 forinttal kevesebb kamatot kellene fizetni; ha tehát ezt nem tesszük, akkor azt a hiányt okvetlen a selyemtermelésre, mint ide beruházott tétel terhére kell felróvnunk, de igy van ez állami gazdálkodásunk más terén is s ha ez igy van: akkor a minister urnak azon állítása, hogy a selyemtenyésztés emeléséhez az állam csak 15,000 forinttal járul, ámítás vagy önámítás. Most, midőn válságos korszak következhetik be, hol lehet, hogy a haza oltárára az utolsó garasunkat is fel kell áldozni s pénzügyi viszonyainkat is tekintve, fel kell hagynunk valahára ez indokolatlan dédelgetéssel s a minister urak szándékolt korlátozásával, hadd fejlődjön a selyemgazdaság a maga erejéből, a részleteknél a maga helyén
