Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

338 5S. országos Illés január 31-én, kedden. 1888 olyan emberek volnának a ministeriumban, a kik egy cseppet sem szakértők. Méltóztassék tekintetbe venni, mikor az amerikai szőlővesszővel való kísérlet itt először szóba jött, Kemény minister ur oltásokat rendelt el; később, mikor ezen oltások foganosittattak és a kiállításon is szerepeltek, még a laieus is láthatta, hogy noha ezen oltásoknak gazdasági tanintézeti tanárok és gazdasági tanintézeti igazgatók voltak szószólói, akkor be akartak oltani egy — mondjuk — ceruza vastagságnyi alanyba —egyujjnyi vastagságú vesszőt. Természetes, hogy nem sikerülhetett, a physiologiai törvény ellenére nem sikerülhetett, mert ilyen vékony alanyba vastagabb vesszőt beoltani egy kertész sem kísérelte volna meg. Es miután ez nem sikerült : akkor kész volt a verdiet, hogy nem jó az amerikai, vesszőbe való oltás. Azután mit látunk egy másik telepen ? Ott van a fehérvári szőlőtelep, ahol ripariákat ültettek, még pedig nem, a mint észszerűen a szőlőmivelés szempontjából kellett volna, hanem egymástól egy ölnyi távolságra; mint ha lugastermelésre akarták volna azon szőlőfajt használni, pedig a ripariának természetesen nincsen olyan bora, mely megiható volna, mert csak piczi bogyókat terem, vesszőtermelésre pedig egy ölnyire quadratban ültessen valaki szőlőt, én gratulálok az ilyen szakértőnek. Másutt arról volt szó, hogy munkaerőben lehetőleg gazdálkodjanak ; tehát ekére fogják venni aszőlőmivelést. De természetes, hogy ezt nem quadratban kellett ültetni, hanem quincunxban. Lehetne még, ha a thema nem volna ilyen szomorú, sokat beszélni erről és feltüntetni comicus oldalát. Ezekben, gondolom, adatokkal is kimutattam, milyenek a ministerium szakközegei, a mi a legnagyobb részben onnan ered, mit beszédem elején volt szerencsém kiemelni, hogy a földmivelés-, ipar- és kereskedelem egy ministeriumban vannak összekeverve, ugy, hogy sem az egyiknek, sem a másiknak érdeke kellőképen képviselve nincs, s innen erednek azon szörnyszülöttek, melyekről szóltam. Ha a t. ministeriumban gondolnának Magyarország gazdászainak sorsával, Francziaországra tekintenének, a hol a phylloxera-vész ép ugy megvan, mint nálunk. Normandiában, most már 1 millió gallon almabort készítenek, hogy pótolják azt, a mit a szőlőszet terén a phylloxera tönkre tett. De látunk-e ezen irányban valamely mozgalmat ? Láttunk-e faültetéseket, láttunk-e faiskolákat? Egyes helyeken, megengedem, bogy történt valami, de általában az országban alig történik valami és sehol a világon a faültetés nincs annyira elmaradva, mint nálunk. Nem rossz gondolat volt a ministeriumtól, hogy kopár tereket befásítson részben gyümölcsfákkal, részben erdei fákkal és hogy folyamodásokra ingyen fa adatik mindenkinek, a kinek ilyen kopár tere, futó homokja, vízmosása van. Magam is azok közé tartoztam, a ki ingyen kapott fát, de nem volt benne köszönet; mert bizonyára ott is olyan szakközegek voltak, mint a borászatnál, valószínűleg valami jogász lehetett, (Derültség a szélső baloldalon) másként nem képzelem, hogy Orsováról küldenek 3,000 darab 4 esztendős fenyőt homokra ültetni, a minek a portója 26 frivolt, ugy, hogy ingyen adják ugyan a fát és az erdészeti kiadásból adnak át egy bizonyos összeget csomagolásra, de a gazdaközönségnek, a Dunántúlra Mármarosból és Orsováról küldvén, olcsóbban kapná otthon, ha azt készpénzen megvenné. (Ugy van! a szélső haloldalon.) T. ház! Nem akarván az egyes rovatoknál is felszólalni, bátor vagyok a költségvetésnek még egy részére, tudniillik a mintapincze kérdésére kitérni, (Ralijuk!) Ugy látszik, t. ház, hogy az iparos urak nagyon mozognak és a termelők érdekében alakult ezen állami vállalatot szeretnék megsemmisíttetni. Ha a többiekben már nem is mentát, minister ur elődjének, b. Kemény Gábornak nyomdokán, mondhatom, hogy a mintapincze kérdésében már épen az ellenkezőjét tette annak, a mit tennie kellett volna. Differentiák merültek fel a ministerium és a borászati kormánybiztost közt, mert a borászati kormánybiztos oly szálka minden tanácsosnak a szemében, hogy annak eltörlésére mindenre készek volnának. Kitűnik ez abból is, t. ház, hogy a t. minister urat oly szépen informálták, hogy a borászati kormánybiztos, a ki a mintapinczét creálta és a ki a míntapinczére felügyeletet gyakorolt, a minister felmentette a felügyelettől és ezzel egy különben tisztességes és honett embert bizott meg, ki széles körökben csak arról ismeretes, hogy a legszebben tudja nyakkendőjét megkötni, (Derültség a szélső halodalon.) Mikor egyszer szó volt a mintapincze dotátiójáról, akkor a minister kijelentette, hogy őadotatiót, melyet az állam a mintapinczének adott, fokonkint lejebb akarja szállítani és hogy igy annak megszüntetésére törekszik. Hát, t. ház, hogy is vagyunk ezzel a dotatióval ? mert a t. képviselőház csak az Írottakat látja, de nem tudja annak a gyakorlati részét. Mi volt ez a nagy dotatio ? Tizenötezer frt. Ebből azonban 6,000 frt fizettetett vámházi pinczéért, a melyért most 2,400 frt bért fizetnek. A dotatiót tehát jogosan nem lehet nagynak mondani. A mostani mintapinczéért szintén 6,000 frt van felvéve. Én, t. ház, a ki már sok pinczét láttam, olyat mint ez a mintapincze, még nem láttam. Nekem volt alkalmam Németországban és Francziaországban is sok pinczét megnézni, de ilyen lépcső pinczére — mert csak grádicspinczének lehet a legjobban elnevezni — még nem bukkantam sehol. Itt 3 - 4 etage van egymás felett, de nem egyenesen, mint minden becsületes pinczénél, (Derültség