Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-53
55. orsJiágos ülés jaimft ságait átruházva a magyarországi lovakra, az által az ország lótenyésztése emelkedik. Ha már ez biztos tény, hogy lehet, hogy épen Magyarországnak szőlőszetére annyira kevés gond fordittatik, hogy mig a kormány selyemhernyóért biztost küld ki; addig, mig Magyarországon más gazdasági ágakra gondot fordít: maga a szőlészetért semmit sem tesz, vagy a mit tesz, helytelenül cselekszi. Magyarországnak valamennyi gazdasági egyesülete, megyéje, városa folyamodik a képviselőházhoz, hogy a gyártott bor feltétlenül tiltassák el; a képviselőház három határozatot hoz ugyanilyen értelemben; s akkor a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister ur mit tesz'? Bead egy törvényjavaslatot, melyben a gyártott bor megengedését terjeszti elő. (Igaz! Ugy van! a szélső haloldalon.) Áttérve most szőlőszetünkre, méltóztassék tekintetbe venni, hogy Magyarországon, valamint a gazdálkodó, a, földmivelő osztályt a gabnaárak olcsósága miatt roppant válság fenyegeti: ép oly fenyegető ellensége Magyarország szőlőszetének a phylloxera. Hát, t. ház, minekünk olyan ministerre volna szükségünk, mint az a Chaptal volt; ő tudna őrködni Magyarországnak ezen fontos gazdasági érdekei felett, melynek ezen fontosságát, hogy illustráljam, elég annyit említenem, hogy nálunk 700,000 catastralis hold van szőlővel beültetve s ez a statistikai adatok szerint 21.000,000kectoliter bort producál évenként; a mi oly összegnek felel meg, mely ly el Magyarországnak összes selyme, vagy bármely más néven nevezendő productuma, a gabonát kivéve, soha föl nem ér. És mit csinál a t. ministerium Magyarország szőlőszetével ? Az igaz, hogy a takarékossági hajlam megvan benne: leszállítja a borászat 45,000 frtnyi dotatióját 32,640 frtra. Pedig én a t. ministerelnök úrra is hivatkozhatnám; nagyon jól emlékezem arra, hogy midőn még az ő ellenzéki korában a szőlőszetről beszélt, azt mondta: nemcsak Ötven, hanem száz, sőt kétszázezer forintot is megszavaz, ha Magyarország borászatának érdekei kívánják. Nos, t. ház, most, a midőn — ismétlem — ilyen válságban van az ország, a midőn csak kettő közt lehet választás: vagy felhagyni egészen Magyarország borászatával, vagy átvinni annak egy részét a homokra, vagy pedig amerikai, importált veszszőkkel tenni kísérletet, vájjon mit tesz most a földmivelési minister ur? Az előbbeni földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi minister, báró Kemény Gábor — igen helyesen — egy telepet állított fel futóhomokra Kecskeméten abból a czélból, hogy ott először a szőlővesszők termelését megkísértse; másodszor, hogy megtudjuk, vájjon az ilyen homokos talajon a KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. II. KÖTET. r 51 én, kedden. 1888- 337 különböző fajok, melyek ott termesztőinek, milyen minőségű bort adnak, hogy azután a termelő közönség meggyőződve arról, hogy homokon is lehet kitűnő bort termelni, kedvet kapjon hozzá és mert a phylloxera-vészszel ugy sem küzdhet meg, folyamodjék a homokon való ültetéshez és ezzel magának és az országnak hasznot hajtson. A kecskeméti szőlő-telep a múlt évben körülbelől 145— 150 hectoliter bort termelt. En magam is jártam ott és elismerésemet kell kifejeznem a telepnek tapasztalt szakszerű berendezése fölött. Kérdeztem az igazgatót, van-e gondoskodva a szüret megtartásáról ? Az igazgató ur azt felelte: nem szüretelünk mi erről, összehívjuk az árverezőket és a telep összes termését elárverezzük. Én ezt először nem akartam elhinni, azután azt mondtam, hogy ha a minister ur igy határozott akkor, midőn az országnak szükséges volna megtudnia, hogy ez, vagy az a faj épen a homokon milyen bort producál: akkor én azt mondom, a mit egyszer a minister ur mondott, hogy ez nem ministernek, de gazdának sem való. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Hogy azután legalább egy szőlőfajnak, melyről most sem tudjuk, hogy minő lesz a bora, mert még igen kevés van nálunk ebből ültetve, tudniillik a Jaqueznek megismerjük borát: kértem az igazgatót, hogy mentsük meg legalább azon mintegy 30 hektoliternyi szőlőtermést és magam fogok rá árverezni. Ezt a szégyent azonban mégsemakarta megengednia ministerium,ezen szőlőtmaga leszüreteltette, de ezenkívül a többi mind el lett árverezve. Ha a közgazdasági értesítőt olvassuk, ott is igen szép dolgokat látunk, amelyeket lehetetlen említés nélkül hagyni. Ki van ott mutatva a kecskeméti szőlőtelepről, hogy ott körülbelül l 1 /* millió vessző létezik és hogy ott 100 vesszőből 40 megmarad, 15 a rovarok által rongáltatik meg, 15 meg a szárazság által vész el, a többi 30 egyik-másik okból vész el. Már most az a kérdés: vagy igaz ezen állítás, vagy humbug, schvindlerei ? Mert ha igaz, hol veszi az ország a pénzt, hogy ezen 17* millió vesszőt megszámláltassa, hogy constatálva legyen, hogy a rovar elrongált ennyi vesszőt, a szárazság annyit, a többi egyéb okból semmisült meg és megmaradt 40°/« ? Mert ha vannak gyakorlatlan emberek, a kik ezt elhiszik, de a kik gyakorlatilag foglalkoznak e dologgal, tudják, hogy 17* millió vessző megszámlálására legalább 15—20 embernek egy fél évig volna dolga. Ha igaz ez, ez oly absurd pénzfecsérlés, ha pedig nem igaz, miért állítanak az ország előtt olyan dolgokat, a melyek nem valók? A minister urnak különös passiója, oly egyéneket alkalmazni, a kik jónak találnak és mindent helyeselnek, de arra nem gondolnak, hogy a tudomány mit követel, hanem hogy mi tetszik a ministernek. Ez megint oly absurd, hogy lehetetlen, hogy akárkire azt a benyomást ne tegye, mintha 43
