Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-53

336 áS. országos ülés Január 31-én kedden. 18SS. gyok, mivel a t. szakminister urat betegsége gátolja a megjelenésben : mert habár nem akarok is személyekkel foglalkozni, mégis jobban szerettem volna, ha a t. minister ur jelen van; mert az ő távollétében mondani kritikát működése felett, kissé kényelmetlen. De nem mindig az egyéni érzés az irányadó a működésben, hanem a kötelesség és a kötelességérzetből kifolyólag kénytelen vagyok e tárezánál felszólalni és elmondani nézeteimet. Feljogosít erre engem az, hogy az ország a jelenlegihez hasonló nehéz közgazdasági helyzetben még alig volt és e nehéz helyzetből a kibontakozás egyik leglényegesebb érdeke Magyarország gazdaközönségének úgyannyira, hogy bátran merem állítani, ha a földmivelési tárczának intézése és egész tedentiája nem változik gyökeresen, akkor Magyarország gazdaközönsége rövid idő alatt elpusztul. T. ház! Már több izben említtetett fel itt a képviselőházban az, hogy a föld növelés-, ipar- és kereskedelemügyi tárcza választassák ketté, azaz külön tárczát képezzen a földmivelés és külön tár czát az ipar és kereskedelem. Erre nézve elég a többi közt arra utalnom, hogy külföldön, mint például Német- és Francziaországban a földmivelésügyi s az ipar és kereskedelemügyi tárczák külön vannak választva, mert e három ágnak egymással sok tekintetben ellentétes érdekei vannak. A különböző érdekű tárczák ezen egyesített volta magyarázza meg például, hogy addig, mig Magyarország gazdaközönségét a 6—7 frtos gabonaárak nyomják, a földmívelés és kereskedelmi ministeriumban azon tanakodnak, hogy a mtívaj-készítést és borgyártást megengedjék. Ez emlékeztet engem arra a régi történeti eseményre, midőn Konstantinápolyt a törökök vívták és a legnagyobb bajban volt a város, a szorongatóttak a „filioque" szócskán vitatkoztak. Francziaország a mezőgazdaság terén tett nagy előhaladását, az elért nagy eredménytannak köszönhette, hogy némely ministere kitűnő szakerő volt. Elégséges e tekintetben csak egyre hivatkoznom, Chaptalra, ki oly kitűnő szakférfiú volt, hogy a borkezelésnek egy külön módszerét találta fel, a mit az ő nevéről chaptalisatiónak is neveznek. De hogyan is legyen a földmivelési ministeriumban az ország közgazdasági érdeke helyesen képviselve, midőn azon ministerium közegeitől a fogalmazón kezdve, le az utolsó díjnokig, azt a qualifícatiót követelik, hogy jogász volt, jogot végzett legyen. Természetes tehát, hogy minden ugy történik, amint történik; mert a mint az illető a ministeriumban felmelegszik, elküldik a ménesgazdaságokra. Vagy viszont a ministerium közegeinek másik része kikerült a kereskedelmi akadémiából, elküldik a szőlőszeti osztályba. Természetes, hogy mindenik kitűnően megállja helyét. Ily körülmények között azután nem lehet csodálkoznunk azon, ha Magyarország földmivelési ministeréhez a gazdák nem tekinthetnek ugy fel, mint az ő Messiásukhoz. Ehhez járul, hogy az államtitkár ur, kit én munkássága és a vámszerződések megkötése körül kifejtett éleselműségeért csak dicsérni tudok, köztudomás szerint nem a földmivelőknek, hanem az iparosoknak és kereskedőknek nagy barátja. Ehhez járul az is, hogy a bureaucraticus rendszer, mely a földmivelési ministeriumban divatozik, megakadályoz minden néven nevezendő szabadabb fejlődést. T. ház! Nagyon helyes, sőt szükséges a takarékosság- ; csakhogy ezen ministeriumnál rosszul alkalmaztatik. itt áll az leginkább : a hogy vetünk, ugy aratunk s ha valamennyi tárcza rovatánál helyeslem a legtovább menő megtakarítást is, e tárezánál, a mint az alkalmaztatott, különösen az ország jelenlegi viszonyai közt, helyeselni nem tudom. Mert ha az állam a közlekedési ministeriumnál takarékoskodhatott észszerűen, akkor miért nem takarékoskodik itt is a személyzetnél és nem az ország gazdasági viszonyainak rovására. Méltóztassék megengedni, hogy adatokkal szolgálhassak a t. képviselőháznak. A minta-pincze, mint állami intézmény volt kezelve egy ideig s mi történik ott ? egyszer, mint a bizottságnak tagja, egy nagy acta-csomóra akadok, a mely acta-csomó volt legalább ÍR 20 centiméter magas. Mi lehet ez, tűnődöm magamban, nézem és mit találok? A saját nevemet és az utalványokat saját használatomra a pinczéből kivett boromra, Én azt gondoltam, hogy egyéb ok miatt került oda. De a mikor elkezdem végig lapozgatni, látom, hogy két esztendő alatt növekedett ilyen csomóra. Hány embernek kellett azon dolgozni, a számíizéknek, a borászati biztosnak, kormánybiztosnak, aztán az igazgatónak és igy növekedett fel ily szörnyszülötté az acta-esomó. Én a mostani t. minister urnak azt az egyet nem tudom megbocsátani, őszintén megvallva, hogy nemcsak nem halad báró Kemény Gábor nyomdokain, sőt, legalább nekem ugy tetszik, mintha azzal homlokegyenest ellenkező álláspontot foglalna el s a mit az előző ministerium jót tett, könnyebb volt a lelkének, hogy elrontotta. Bizonyítékokkal kell szolgálnom, hogy ilyen súlyos vádakat emelek. Később majd lesz alkalmam bizonyítanom ezen állításokat, ha majd áttérek Magyarország szőlőszetére. Itt csak annyit említek, hogy a jól befektetett tőke az ország közgazdaságánál nagyon kamatoz, például: a gportmann-ek állítják, hogy noha például egy Verneuil-féle mén 120,000 frtba kerül is, azért megvétele még is hasznos, mert kitűnő tulajdon-