Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-52

52. országot ülés jannár JO-An, hétfőn. 1SSS. 333 •esik közgazdaságunk jelen állapota, miben lehet annak mibenlétét kifejezni, jellemezni. Megvallom őszintén, hogy ezen kérdéssel lelkiismeretesen foglalkoztam nem egy izben, hanem több alkalommal. Az eredmény, melyre jutottam, azon meggyőződés, hogy közgazdaságunk hanyatló állapotban van. Ezen hanyatló állapot és a ránk nehezedő két milliárd 300,000 frt államadóssági teher az, a mivel közgazdaságunk jelen álapotát jellemezni lehet. De hallom az ellenvetést, hogy hiszen ez nem jó, nem helyes felfogás, mert tagadhatatlan, hogy Magyarország a haladás terére lépett és Tialad. Hogy van haladás nyilvános életünkben « némely részben közgazdasági téren is s a közgazdaság egyes ágazataiban, az tagadhatatlan, ezt én tagadni nem akarom, sőt én magam is elismerem és állítom. Egyébiránt a statusférfiu előtt nem az egyes részletek, hanem az egész a döntő. A kérdés nem az, hogy van e haladás a nyilvános élet és a közgazdaság egyes ágaiban, hanem az, hogy van-e haladás ezeknek egészében és összességében, {ügy van ! a szélső baloldalon.) Kiterjeszkedett ezen kérdésre a ministerelnök úr is Nagyváradon a választások után tartott beszédében, de megvallom őszintén, hogy én nem osztozhatom az ő nézeteiben, midőn a lakbéri viszonyokból következteti Magyarország haladását. Ha a közgazdaságot a maga egészében veszszük, akkor a haladásnak egész más criteriumát kell felállítani, mint a melyet a ministerelnök úr nagyváradi beszédében felállított. Közgazdasági tekintetben valamely országban mi eonstatálja és mi fejezi ki a haladást? Először a tőkéknek folytonos képződése, másodszor a realitások értékének ez utón való emelkedése és harmadszor a kamatlábnak ez utón való leszállítása. A hol ezen körülmények mint tények előfordulnak, ott a haladás tagadhatatlan. De kérdem, t. ház, rniképen van ez nálunk? Mondhatjuk-e azt, hogy Magyarországon a tőkék folytonosan képződnek, mondhatjuk-e mi, kik a midőn államkölcsöneinkről van szó, mindig a külföldié megyünk? Azt hiszem, hogy Magyarországról azt, hogy itt folytonos a tőkeképződés, hogy a realitások értéke emelkedik, hogy a kamatláb leszáll, állítani nem lehet. Allamgazdasägi tekintetben pedig ismétlem, a haladásnak ez a jelzője, ez a legbiztosabb criteriuma — a maga egészében véve fel Magyarország közgazdaságát, itt haladást constatálni képes nem vagyok. Esne feledjük még azt, hogy a midőn közgazdasági haladásról van szó, e tekintetben mindig figyelemmel kell lenni az államadósságok szaporodására is. A hol folytonosan emelkednek az államadósságok, ott haladásról beszélni nem lehet, mert a haladásnak mérvét a folytonosan emelkedő államadósságok mindig leszállítják. Visszatérve most arra, a mit beszédem elején kifejtettem, tudniillik a magyar közgazdaság hanyatlására, tagadhatatlan igaz az, hogy azt egészében véve fel, a magyarországi közgazdaság örvény felé sodortatik, a mely azt elnyeléssel fenyegeti. A ministerelnök indíttatva érezte magát azon ezélból,hogy azon örvény, a mely felé közgazdasági tekintetben sodortatunk, elkerültessék, beterjeszteni a törvényjavaslatot a fogyasztási adók tárgyában. A baj nálunk, t.ház, már annyira haladt,hogy mi ezen intézkedéstől teljes sikert aligha, sőt én állítom, hogy épen nem várhatunk. Magyarország arra, hogy fogyasztási adókkal lehessen segíteni pénzügyein, nem elég gazdag. Itt tehát dohánymonopoliummal, szeszadóval, a mely különben is más tekintet alá esik, segíteni nem lehet. Sokkal gyökeresebb eszközökre és intézkedésekre van szükség, hogy a baj orvosol tassék. Engedje meg a t. ház, hogy itt némi csekély kitérést tegyek a múltra, mert a midőn a máról van szó, nézetem szerint a multat elfelejteni nem lehet és nyomozni kell a baj okait, hogy megállapíthassuk a segítség módozatait. Hogy jutottunk mi oda, t. ház, a hol ma vagyunk és mi ennek oka, mert hisz ezen állapot nem máról holnapra, hanem évek hosszú során jött létre? A baj gyökerei mélyen fekszenek s fájdalom, mi vitatkozásainkban a bajnak okait eddig vaj mi kevéssé kutattuk. Az első és nagyon lényeges ok, a melyMagyarország kö'gazdaságát megzavarta, az 1865/7 : XV. törvényczikk, melylyel Magyarország az osztrák államadósságok egy részét elvállalta. Erről mi a legközelebbi években alig beszéltünk, pedig ez véghetetlen fontos. Oly szegény ország, minő Magyarország, rendkívül fontos, ha minden aequivalens nélkül és pedig nem is törlesztésre, hanem járadékképen 603 millió forint államadósságot vállal el. Ez hozta zavarba Magyarország finan tiáit legelébb. E 603 millió forint után, mert körülbelül ennyit vállaltunk el, ha számítjuk annak kamatját, a minekfizetésére évenként köteleztettünk, körüíbelől annyi kamatot fizetünk, mint a mennyit akkor Magyarország összes földadója kitett. Ily összeget minden egyenérték nélkül teherképen elvállalni, szerencsétlen lépés volt. Nem mondom, hogy ha én akkor tagja lettem volna a magyar képviselőháznak, a priori visszautasítottam volna a részvétet. Hogy mit cselekedtem volna, határozottan nem mondhatom meg, hanem azzal az egygyel tisztában vagyok, hogyha szavaznom kellett volna, mindenekelőtt azon kezdtem volna, hogy nem mondok ugyan ellent az államadósságok elvállalásának, hanem elengedhetlen feltételül kötöm ki, hogy Magyarország közgazdasága oly állapotba helyeztessék, a mely a terhet megbírja és csak akkorvállaltam volna terhet, ha közgazdaságunk azelőtti 1 békóiból felszabadult volna. De 603 millió adós-