Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-52
334 3 ^' orszíl & os Més jaaaár SO-án, hétfőn. 1888. aágot elvállalni és nem gondoskodni a közgazdaság emeléséről, ez nézetem szerint, helytelen eljárás. Ez a legszelídebb kifejezés,melylyele lépést jellemezhetem. De mit csináltunk eddig is, mit csinálunk mindig? Mi elvállaltuk Austriának nagyhatalmi terheit, a nélkül, hogy ezek megbirására alapot kerestünk volna. Ezis oly lépés, mely magasabb szempontból nem helyeselhető, mert a nagyhatalmi terhek megbirására kifejlett államgazdaság kívántatik. A hol ezen közgazdaság nincs, ott nagyhatalmi terhek viseléséről szó nem lehet. És midőn eznn két első lépés, melyekről szóltam, megtörtént, mit csináltunk azután közgazdaságunkra nézve? Tettük azt, hogy annak szabad fejlődését a közösügyes rendszerrel megkötöttük. (Helyeslés szélső "balfelöl.) Egy roppant nagy terhet vállaltunk magunkra egyfelől, másrészről pedig meggátoltuk azt, hogy Magyarország közgazdasága emelkedhessek, meggátoltuk a közösügyes rendszerrel azt, hogy felvirágozzék és prosperálásnak induljon. Hosszasan beszélhetnék e dologról, t. ház, hanem, miután a példák nagyon felvilágosítják a dolgot, engedje meg a t. ház, hogy a közgazdaságnak csupán egy oldaláranézve tegyekigen csekély rövid kitérést. (Halljuk!) Ott van a czukoripar, nézzünk széjjel az országban, hány ezukorgyára volt Magyarországnak ezelőtt 20 évvel és hány van most. Tudvalévő dolog, hogy a közösügyes czukortörvénynél fogva czukorgyáraink egymás után hanyatlanak. Ott volt például azon vidéknek közelében, a hol én lakom, Debreczenben egy igen virágzó czukorgyár. Azon hatásnál fogva, a melyet a közgazdaságra kifejtett, azt lehet mondani, hogy 300,000 hold földön termelvén répát, roppant jövedelmet adott az egész vidéknek. És mi történt azon törvénynél fogva, a mely alatt czukorgyáraink állanak? Kénytelen volt működését megszüntetni. íme, itt van annak egy példája, hogy mily hatással vannak közösügyes törvényeink financiális tekintetben közgazdaságunkra. Az egyik legnagyobb csapás, mely az alföldet érte, a debreczeni czukorgyár megszűnt. Mindazon jövedelem, a mely egyesek zsebébe indirect utón, répatermelés utján befolyt, megszűnt. De a mi a legfőbb, megszűnt Magyarországnak jövedelme is, mert a czukorgyár jövedelmet mégis adott, most pedig nem ád semmit. Ebből látni, hogy törvényeink részben ilyenek, hogy nem hogy emelnék a financiát, hanem azt hátráltatókig zavarják és a jövedelmi kutforrásokat megszüntetik. És most engedje meg a t. ház, hogy pár szóval jellemezzem azt a rendszert, melyet államg-azdasági financiális tekintetben eddig követtünk. Mi e rendszer? Adóemelés és adósságcsinálás. E rendszer dívik ma is; e rendszer folyományai azon törvényjavaslatok is, melyeket ez ülésszak elején, mint áj fogyasztási adókat elfogadtunk* Szellemi szemeimmel világosan látom, hogy a bajon ez utón segíteni nem lehet. De hát, kérdik önök, mi segít? Figyelmet kérek, t. ház, mert nézetemmel e tekintetben nem állok épen elszigetelve, sőt ugy tudom, hogy a t. kormány körében is vannak olyanok, kik e nézetben osztoznak, ámbár e tekintetben még eddig semmi sem történt. Mi segíthet? Az, hogy a magyar államot tegyük iparállammä is, hogy az ne csak földmivelési állam legyen, mint ma, hanem ép oly mértékben ipari állam, a mily mértékben földmivelési állam. De erre önálló vámterület s közgazdaságunk teljes függetlensége kívántatik. Jól tudom, hogy ez nagy czél, melyet csak évek folytán lehet elérni, jól tudom, hogy ezt máról holnapra nem lehet létesíteni. De midőn ezt mondom, csak jelezni kívánom az irányt, melyet a magyar törvényhozásnak követnie kell és ki akarom tűzni a czélt, mely felé törekedni hazafias kötelesség. Addig is, mig e tekintetben törvényhozási utón a kellő lépések megtörténnének, magán tevékenység utján lehet egyetmást létesíteni. Csak egyet hozok fel, t. ház, és ez az, hogy a polgárok magán tevékenysége tűzze ki czélul, hogy az ország minden nagyobb városában legyenek bazárszerű kereskedések a magyar ipar készítményeinek elárusítására. Ha ez megtörténik és egyszersmind gondoskodva lesz kellő intézkedések által arról, hogy csalások elő ne fordulhassanak, ezzel is nagyon emelhetjük a magyar ipart. Hanem gyökeres segítség csak akkor létesíthető, ha, a mint mondtam, megváltoztatjuk politikánkat és mint czél előttünk az fog lebegni: hogy Magyarország ne csak földmivelési, hanem iparállam is legyen és ép oly mértékben legyen ipari állam, a mely mértékben földmivelési állam. Indítványt nem teszek e részben, mert jól tudom, hogy ez indítvány tárgyalásának most nincs ideje, hanem ajánlom, a miket mondtam, a t. ház figyelmébe és engedje meg a t. ház, hogy Anglia egy nagy államféi fiának szavaival fejezzem be beszédemet, Verulami Baco szavaival, ki egy alkalommal azt mondta: „Restauratio facienda est ab imis fundamentis." Ajánlom a t. ház figyelmébe azokat, a miket szerencsém volt előadni. (Elénk Jiehjeslés a szélső baloldalon.) Petrich Ferencz: T. ház! Noha még meglehetős idő van hátra,minthogy a t.ház becses figyelmét hosszabb időre óhajtom igénybe venni, hogy gazdasági eszméimet kifejthessem, nehogy a részleteknél kénytelen legyek ismételve igénybe venni a t. ház figyelmét, kérem a t. házat, legyen szivei*
