Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-51
51. országos ülés január 28-An, szombaton. 18SS. 307 Hát, t. ház, nem keresve egyelőre azt, hogy mi foglaltatik abban a levélben (Derültség a szélső baloldalon.) és föltéve, hogy abban a levélben rágalom foglaltatik: vájjon az alanyi tényállás Tallián Béla főispánra nézve a dolgok ilyen állásában constatálható-e ? (Felkiáltások a •szélsőbalon: Hogyne?) Vagyis más szóval: kétségtelen-e az, hogy azon levelet Tallián Béla főispán irta ? (Derültség a szélső baloldalon.) De tovább megyek, t. ház — és mert épen ugy tetszik, tehát fölteszem azt is, hogy azon levél tényleg Íratott, még pedig ugy Íratott, a mint az az Egyetértésben megjelent. Hiszen ez esetben is, t. ház, a rágalom ténye felett most itt e háznak kellene bíráskodnia és esetleg igaztalanoknak mondani olyan dolgokat, a melyeknek ténykörülményei pedig a ház előtt ismeretlenek és ép ennélfogva azok a dolgok lehetnek ^P ugy valók, mint valótlanok. (Igaz! Ugy van! jobbfdbl. Mozgás a szélső balon.) És minden esetben ki e tárgyhoz és az ügy érdeméhez bozzá akar szólni, mindenekelőtt tisztába kell, hogy jöjjön azzal: vájjon azok az esetek, melyek Ama levélben felsoroltatnak és melyek a személyes vagyonbiztonság elleni kihágásokra, a társadalmi rend elleni zavargásokra vonatkoznak, tényleg csakugyan fölmerültek-e vagys em ? Mert ha azon esetek tényleg fölmerültek, akkor azoknak azon levélben való felemlítése a rágalmazásnak tárgyi tényálladékát is eleve kizárja. (Helyeslés jobbfelól.) Ide vezetne, t, ház, gyakorlati szempontból, ha a t. ház hasonló ügyeknek érdemébe belebocsátkoznék. (Helyeslés jobbfelól.) Ugyanazért teljes rövidséggel, ugy elvi tekintetben, mint a gyakorlati élet szempontjából, a kérvényi bizottság részéről a következő határozati javaslatot van szerencsém előterjeszteni: (Halljuk!) „Ezen kérvény törvényhozási intézkedés tárgy át uem képezvén, a ház irattárába tétetik" (Élénk helyeslés jobbfelól.) Szalay Imre: T. ház! (Halljuk!) Én szívesen követem az előadó urat azon felszólításában, hogy ezen kérdés elbirálásánál lehetőleg objectivek legyünk, követni fogom különösen abban is. hogy őszinték legyünk. De megvallom, hogy \ az ő őszinteségétől mást vártam volna: tudniillik felőször nyílt bevallását annak, hogy a kérdéses levél csakugyan iratott-e vagy nem? Mert vagy íratott és igaz az a levél, vagy nem ! Ha igaz az a levél: akkor bármennyire nem vagyok valami túlságos jó véleménynyel a t. túloldal iránt, (Zaj. Mozgás a jóbbodalon) még sem akarnám feltételezni. .. . (Zaj, mozgás és közbeszólások a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, én beszédem elején megmondtam, hogy őszinte akarok lenni, fel kell tételeznem azont. párt többségéről azt,hogy ezenkérdésben [ nem foglalja el a merev pártállás álláspontjait; hanem elfoglalja a politicai erkölcsök niveauját és annak magaslatáról mond bírálatot az előadott kérdés felett. (Helyeslés a szélső' baloldalon.) Vagy nem igaz a levél. Hát bocsánatot kérek, én már sokkal kisebb dolgoknál láttam, hogy midőn olyan erősen megtámadtatott akár a kormány, akár annak bármely közege, ha azon vétség sajtó utján követtetett el: ott lett volna a helye a sajtóbiróság előtt, az esküdtszék előtt. De én, t. ház, kénytelen vagyok, miután tisztelt előadó ur is megengedte ugy venni fel a kérdést és levelet, hogy az valóban íratott és e szerint tartom szükségesnek megtenni észrevételeimet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mielőtt azonban magáról a kérvényről nyilatkoznám, engedje meg a t. ház, hogy egy kissé a múltba visszamenjek és pedig azért; mert hogy megérthessük a mostani kérvény petitumátéshogy megvilágíthassuk a kérdést, a múltba kell visszanyúlni. (Halljuk! HaVjuk! a szélső baloldalon.*) Ezen levélben hangoztatott vád és rágalom nem most van először a képviselőház előtt, nem most van legelőször az ország elé dobva, mertezen vád 1869-ből datálódik. Sajátságos, hogy Somogymegy ét az ország többi megyéjétől mindig külön választják, mégpedig bizonyos ellenségeskedéssel, bizonyos rossz indulattal támadják meg, akármit teszen is. Én nem tudnám annak más magyarázatát adni, minthogy a legrégibb idő óta azt a megyét sem a ministeri omnipotentia, sem párturalom által és különösen a kormánypárt által megtörni nem lehetett, egész mostanáig; mikor az új közigazgatási törvények gyönyörű malasztjait élvezzük. (Derültség a szélső baloldalon.) , 1869-ben, a mikor az addig a Deákpárt által uralt megye 8 baloldali képviselőt küldött nyolcz Deákpárti képviselő helyett, a fennállott hatalom, melynek, mint minden hatalomnak, meg volt azon sajátságos tulajdona, hogy az erőszakoskodásnak okát soha magában, de tőle távolabb álló viszonyokban keresse; hogy vereségének indokot keressen, feltalálta a földosztás vádját. Akkor is az mondatott, hogy földosztó tendentiák voltak, azért lehetett balpártiakat választani Deákpártiak helyett. Sajnálom, hogy nem hivatkozhatom arra, hogy itt megerősítse állításaimat, pedig tehetné, mert akkor velem együtt földosztó volt Szontagh Pál, P.Szathmáry Károly, Máttyus! No hát, t. képviselőház, a fentemlítettek neve elég biztosíték arra nézve, hogy ott földet sohasem osztottak. Menjünk tovább. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur megirigyelte ezen földosztási vádaskodás dicsőségét és applicálni akarta a képviselőházban épen saját magam ellen, felhozván, hogy én is olyan földosztó vagyok, mint a többiek. Ez történt ezelőtt 6—8 évvel. A t. ministerelnök ur nem volt szerencsés. Én kötelességszerűleg rágalomnak 3>.i*
