Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

51. «rutAg«s ülés január 28' í-áa, szombatos, 1888, 301 torna által pedig egyszerre Hamburg felé tereltetnék a magyar gabnaszállítás, a mi még kedvezőbb lenne ránk nézve, mert az által a forgalom a Balti-tengerről az Éj szaki-tengerre vitetnék át; de ez sokkal drágább lenne, mert erre — a mint az illető tervek átvizsgálásából emlékezem — 36 zsilip volna szükséges. És ezeket csak azért pendítettem meg, t. képviselőház, hogy ez a rendkívül fontos terv a magyar parlamentben sem aludjék el, hanem koronként, legalább a közlekedési tárczánál, kapcsolatban a Fel-Duna szabályozásával ne téveszszük szem elől ezt a kérdést, különösen a duna-oderai csatorna ügyét, melybe csakugyan nekünk is van jogunk beleszólani. Gyakran eszembejut Németország egyik legnagyobb nemzetgazdái egyikének — a ki Bismarcknak a nemzetgazdaság és pénzügy terén gyakran megkért tanácsadója — Wagner berlini egyetemi tanárnak Magyarországra vonatkozó azon állítása, hogy Magyarország volna Európa éléskamrája, csakhogy ennek az éléskamrának egy nagy szerencsétlensége van, tudniillik, hogy folyamrendszere oly módon van a természettől alkotva, hogy folyamai keletfelé folynak és a Fekete tengerbe szakadnak és hogy Magyarországra nézve nagy szerencse volna, ha folyamai a megfordított irányt az Elba és Odera folyását követnék, akkor volna csak Magyarország igazán Európa éléskamrája. Vagyis, t, ház, vizi szállítás tekintetében nyugatfelé mostohán vagyunk megáldva már geographiai helyzetünknél fogva. Ez kétségtelen, de hiszen arra való az emberi és a modern technika, hogy a természet hiányain is mesterségesen segítsen és egy ilyen segítség lenne a tervezett duna-oderai csatorna. En tehát óhajtanám, ha a t. ministerur, kinek imént hallott tartalmas beszédéből is meggyőződhettünk, hogy mennyire van hivatalától elfoglalva, mily lelkiismeretesen él hivatásának és annak minden ágazatát mennyire figyelemmel kiséri — a mit igen szívesen elismerünk — mindazáltal szakítana magának időt arra, hogy ezen, a jövőre nézve nagy fontosságú viziút ügyének mibenléte iránt a szomszéd tartományokból időnként inforinatiót szerezzen és ha eljön az az idő, mikor a duna-oderai csatorna megvalósításához közeledik, a magyar kormány részéről is latba vesse befolyását, mert erre nekünk — mint már mondám — a Morva vize révén jogunk van, sőt e csatorna a mi beleegyezésünk nélkül létre sem jöhet. Fölhívom tehát erre az igen t. minister ur figyelmét és kérem, hogy ha netán ennek ez ügynek valamely újabb stádiuma állt volna be, méltóztassék bennünket ez iránt némi felvilágosítással megörvendeztetni. Ha pedig ez az ügy újabban nem haladt volna is tovább, jövőre, a mikor bölcs belátása jónak fogja mutatni, kapcsolatban a FelDuna szabályozással, ő is megteheti erre nézve az initiativát az illető vállalkozókkal, a mennyiben tudniillik a dolog minket illetne. Mert tudjuk, hogy például Boroszló városa a magyar gabonának egyik legnagyobb piacza és tudjuk, hogy midőn Németországban a magyar gabona és liszt vámjának fölemelése küszöbén állt, Boroszló városa, tehát a német városok közt nagyságra nézve a negyedik volt az, mely a német gabonavámok felemelése ellen a porosz parlamenthez felirt, azt mondván, hogy a magyar liszt nélkül nem élhet és kérvén, hogy az eddigi vámok hagyassanak meg. Már pedig a duna-oderai csatorna első sorban a boroszlói utat nyitná meg számunkra a vizi szállítás utján. Azt hiszem, a mennyire anyagilag módunk van, az ilyen kínálkozó alkalmat mindenesetre meg kellene ragadnunk. A feídunai szabályozás kérdésénél még két irányban óhajtanék felvilágosítást nyerni. Az egyik összefügg a lánczhajózás kérdésévelj a melyet szintén érintett Tors Kálmán t. barátom. Nagyon jól tudom, akkor magam is tagja voltam a közlekedési bizottságnak, mikor a szerződés köttetett a Feldunaszabályozás végrehajtására az illető vállalkozókkal, hogy akkor is a közlekedési bizottság előtt mindig kellő figyelemben részesült a lánczhajózás kérdése, mint a mely hatalmas eszköz a magyar állam kezében, mig azt kezéből ki nem adta, bizonyos nagy szállítási vállalatok féken tartására. Ezen lánczhajózás egy rövid distantiára Pozsonytól Bécsig tényleg meg van. Ezen lánczhajózás fentartása és folytatására nézve, mert kis magyar területen is megy, a magyar kormány beleegyezett, hogy a Dunagőzhajózási társulatnak engedély adassék. Nem tudom, hány évre terjed a concessio és vájjon a minister ur tovább is ezen társulatnál kívánja-e azt hagyni, mertmár a kísérlet elegendő tapasztalást nyújt, hogy tájékozva legyen a kormány, vájjon a lánczhajózást a FelsőDunán a gőzhajózási társulatnál hagyja-e, a melynek, ugy tudom, nem nagy szolgálatot tesz a lánczhajózás, mert a mit szénnél megtakarít, azt a lánczszakadás és egyéb ezen hajózással járó bajok ellensúlyozzák, ugy hogy előbb-utóbb abba fogja hagyni. Szóval a lánczhajózásra nézve az iránt óhajtanék felvilágosítást nyerni, hogy miben áll az ügy és meddig terjed ki az engedély, szóval, hogy a minister ur állami intézkedést méltóztatik-e tenni és egyáltalában méltóztassék nyilatkozni. Utolsó kérdésem a Felduna-szabályozás ügyében az, hogy legutóbb e hó közepe táján, mikor a jég elindult a Dunán Pozsony táján és utóbb Esztergomnál és Szobbnál újra megakadt, akkor a hírlapokban táviratokat olvastunk, hogy a jégár a felduna-szabályozási munkálatokban tetemes károkat okozott. Minthogy a nemzet tetemes áldozatokat hoz a Feldunaszabályozására, azért a köz-