Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

302 51. országos ülés január" 28 án, szombaton. 1888. vélemény megnyugtatására, ktilönöfoi a r síi'!í-, köz lakosságának megnyugtatására onajtanám, hogy a t. minister ur erre nézve illetékes helyről vett adatok alapján nyilatkoznék. Megvallom, hogy a hírlapi táviratoknak nem vagyok hajlandó nagy mértékben hitelt adni. Ismerem a munkála­tok állapotát, azok a kisebb Duna-ágak elzárásá­ból, zárgátak és bukógátakból állanak, továbbá a lipódi és pákói átmetszésekből, part, kövezett és hullámgátakból, a melyek szintén ki vannak kö­vezve. Hát én azt hiszem, hogy akár minő jégzaj­lás volt is, minthogy a bukó és zárgátak ugy van­nak építve, hogy azokon keresztül csaphat azárviz és igy azokban kár nem történhetik, a mi pedig a lipódi és pakói átvágásokat illeti, ezeknél az egyik part ki van kövezve, a másikat pedig, ha partsza­kadást okozott is a jégzajlás, az csak szélesítette a medret, tehát nevezetes kár itt sem lehet. Lehet, hogy egyes parttöltéseken, pl. a szobbi vonalon a kőparti munkálatokon a jégáradat ká­rokat okozott volna ; a horpadás által az ilyen kár gyorsan nyilatkozik. Ott vannak a partőrök, a fo­lyammérnökök, az ilyen bajon gyorsan lehet se­gíteni. Igaz, több százezer írtra menő kár történ­hetik elhanyagolás által, ha jókor észre nem vé­tetik a partszegély és hullámhát sülyedése. De azt hiszem, hogy arról a minister ur gondoskodott, hogy a partőrök, különösen árviz alkalmával, kö­telességüket teljesítsék. Köveknek mindenütt kell készletben lenni, melyekkel a horpadásokat be­töltsék. En igy ismervén a helyzetet, hydrotech­nikai szempontból nem tartom nagynak a ve­szélyt, melyet az árviz okozhatott volna, mind­azonáltal, minthogy a hírlapokat végig járták a hirek, kérem a minister urat, méltóztassék e kér­désre nézve nyilatkozni. A tételt különben elfogadom. (Helyeslés bal­felől.) PolÓnyi Géza: T. képviselőház! (Halljuk!) A nélkül, hogy e költségvetésnek ezen tételét érinteni akarnám, ezen czímnél nekem is van egy rövid észrevételem. (Halljuk !) Azon elismerésnek, a melyben az igen t. közlekedési minister ur párt­különbség nélkül részesült és melynek kifejezésé­hez magam is igen szivesen hoszájárulok, ezen elismerésnek tényezői közt bizonyára nem jelen­téktelen és nem utolsó helyet foglalja el a köz­véleménynek azon meggyőződése, hogy az igen t. közlekedési minister ur különösen és kiválóan a magyar nyelv használásának kérdésében a tör­vényhozás intentióinak megvalósítására mostanig tőle telhetőleg törekedett. (Helyeslés.) És habár ezt magam részéről szivesen constatálom, mégis fájdalommal kell felemlítenem egy tényt, a mely fájdalomban, azt hiszem, a t. képviselőház is osz­tozni fog, a mennyiben a Dunagőzhajózási tár­sulatnál, mint egyik legfőbb közlekedési vállalat­nál legmélyebb sajnálattal tapasztaljuk, hogy az i ügykezelési nyelv és különösen az üzleti részben a kezelés és levelezés a szó legszorosabb értelmé­ben tökéletesen német. Ép most volt szóba hozva, t. képviselőház, hogy mily fontos a vizi-utak he­lyes felhasználása, ép most volt hangsúlyozva, mennyi milliót áldozik a magyar állam a Duna­szabályozásra és mennyit fog áldozni a Vaskapu­szabályozásra. Bárha szivesen elismerem, hogy első sorban a közlekedés érdekeit elégítik ki ezen beruházá­sok, de azért le kell vonnom azt a következte­tett, hogy a mi abból haszon háramlik, azt első sorban —hogy ezzel a profán kifejezéssel éljek — a Dunagőzhajózási társulat rakja zsebre. Ha ennek daczára tapasztalni kell, hogy Po­zsonytól az egész Duna mentén, a legmagyarabb községekben a Dunagőzhajózási társulat ügynök­ségei német nyelven viszik az ügykezelést, akkor nekem kötelességemmé válik ezt a t. minister ur szives figyelmébe ajánlani és azt hiszem, hogy a t. minister ur meg fog engem az iránt nyugtatni, hogy bármily szerződések daczára, ha van egy közlekedési vállalat, mely a magyar állam eszmé­jével megbarátkozni nem tud, az nem fog számít­hatni a magyar állam támogatására sem. Azon reményben, hogy a t. minister ur ez irányban is meg fogja tenni a szükséges intézke­déseket, felkérem, hogy engem ez irányban is megnyugtatni szíveskedjék. (Helyeslés a szélső bal­oldalon.) Baross Gábor, közmunka- és közleke­dési minister: T. képviselőház! (Halljuk!) Meg­kérdeztetvén, kötelességemnek tartom röviden válaszolni. (Halljuk!) Thaly t. képviselőtársam három kérdést in­tézett hozzám. Az elsőre azt vagyok bátor vála­szolni, hogy az általa említett csatorna létesítésé­nek kérdését tanulmányoztam, annak újabbi stá­diuma azonban egyezik annak előbbi stádiumával, a mennyiben t. i. most sincs pénz. A másik, mire nézve kérdést intézett hozzám a képviselő ur, az a lánczhajózás kérdése. Pozso­nyon felül, Pozsony és Dévény közt tényleg az osztrák Dunagőzhajózási társulat él ezen láncz­hajózás engedélyével. Egyébként e kérdéssel is kell foglalkoznom. Harmadik kérdése az volt, hogy a mostani téli időszak alatt a jég elvonulása nem okozott-e a felső dunai munkálatoknál kárt. Az egy bagoméri elzárást kivéve, a többinél igen jelentéktelen hor­zsolások következtek be; Bagomérnál azonban egy kisebb szakadás okoztatott, azonkívül a ko­ronája 40—50 méter szélességben szintén lehor­zsoltatok. Ezen sérülések ma már pótolva lesznek, a mennyiben azt a vízviszonyok megengedik. Az a hírlapi hir, mintha a jég elszedte és tönkre tette volna a felső dunai munkálatokat, teljesen alap­talan. (Helyeslés.)

Next

/
Thumbnails
Contents