Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

g0O 51. országos ülés január 28-án, szombaton. 1SI8. hallottak, legnagyobb részben igenis az ellenzék, remélem mindkét árnyalatának, mint a tetszés nyilatkozatokból kivehettem, megelégedésével és örömével találkozott, (ügy van! balfélől.) Nem akarok vitatkozni a fölött, mint egyes kérdéseknél annak historicumára nézve felvettetett, hogy kié a kezdeményezés dicsősége; a valósítás dicsősége mindenesetre azé, a ki sikeresen életbe léptette és az ellenzéknek ez elég, miután az ellenzék az eszmék felvetésével, ha csakugyan ezen oldalról vettettek fel legelőször, csak a haza javára iparkodik szolgálni, nem pedig saját dicsőségére; a haza javának pedig elég van téve, ha az eszme a t. kormány által, daczára annak, hogy az az ellenzék részéről jött, elfogadtatik és amint a megvalósítás eddigi stádiuma mutatja, sikerrel oldatik meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ezen rovatnál, a viziutak kérdésénél ezen nagy tárgynak csak egynémely pontjára, nevezetesen a Fel-Duna szabályozására és azon kérdésekre óhajtok csak reflectálni, melyek a szabályozással bizonyos szempontból összeköttetésben vannak s a melyeknek egyikét megérintette Tors Kálmán t. barátom és sajnálom, hogy erre nézve nélkülöznünk kellett a t minister urnak reflectióját. En tehát fel fogom kérni, hogy ez irányban is méltóztassék nyilatkozni. A Fel-Duna szabályozásának kérdése tekintetében én a magam csekély személyére nézve is bizonyos felelősséget érzek annyiban, a mennyiben ezen kérdést én pendítettem meg 1879-ben és pártom megbízásából és az ellenzék másik oldalának részéről is —igen jól emlékszem, gróf Apponyi Albert képviselő úr többször biztatólag szólott ezen tárgyhoz — támogatásban részesültem. Hogy a Fel-Duna szabályozásának kérdése elvégre a megvalósítás stádiumába jutott, e tekintetben a megelőző két ninisterre nézve — mert most már a harmadik közlekedésügyi ministert van szerencsénk azóta itt tisztelhetni, Ordódy idejében kezdtük meg, azután következett báró Kemény — az ellenzék részéről jövő felszólalások talán csak inkább azok ösztönzéséül, mint akadályozásául szolgáltak arra, hogy a Fel-Duna szabályozásának végrehajtása folyamatban van. Ezen kérdésben én közelebbről lévén érdekelve, mint annak gyakoribb pengetője, sietek mindenkor, mikor csak alkalmam van meggyőződni a folyamatban lévő munkálatok mibenlétéről és a legélénkebb figyelemmel kisérem azok folyamát, tudom, hogy a t. minister ur is műszaki utat tett szakközegeivel és megszemlélte a dévényi kőbányáktól fogva az átmetszés! munkálatokat, partkövezéseket, zárgátakat, szóval saját szemeivel iparkodott meggyőződést szerezni azok miként folyásáról, a mit nagyon helyesen cselekedett. Ezen kérdés főleg hajózási és nem annyira vízszabályozási kérdés, ámbár e tekintetben sincs jelentőség nélkül, de első sorban mégis a közlekedés kérdése azon vidékekre nézve, melyeken a Duna átfolyik és ezen kérdéssel függ össze az, a mit Tors Kálmán t. barátom csak röviden megpendített és melyre a t. minister ur választ nem adott. A t. minister ur a részletekbe is belebocsátkozott és szerintem igen helyesen. így pl. beszélt a Száva szabályozásáról; hozzátehetném, hogy szólhatnánk a Kulpa szabályozásáról is és talán az Unna-Narentai csatorna terve nincs véglegesítve. De csak — mint a t. minister ur is mondta — boldogabb időre váró tervek, részben pénzügyi bajaink miatt, részben azért is, mert egyelőre megelégedhetünk az azon vidékeken átvonuló államvasutakkal. Azonban szerintem, midőn a Fel-Duna szabályozása be lesz fejezve és ott a hajózási forgalom teljesen akadálytalanul meg fog indulni, a mint azt az országnak nyugot felé irányuló exportja megköveteli, ugyanekkor elkövetkezik a nyugoteurópai nagy viziutak megoldásának kérdése. Ezen vizi utak 3 irányban vannak; kettőt érintett Tors Kálmán t. barátom, tudniillik a duna-rajnai és a duna-oderai csatornát, a harmadik a Duna-Elbai csatorna kérdése. Tudjuk, hogy Austriában nagy tevékenység foly mind a három, de legkivált ezen harmadik iránynak megvalósításra, Suess, a legjelesebb hydrote'-hnicusok egyike áll a törekvések élén, foglalkozik azokkal a Donauverein és a legkiválóbb folyammérnökök dolgoztak ki immár részletekbe menő terveket. Magam is ismerek több száz munkát, mely e kérdéssel foglalkozik; mint például Hobohm, Velwein, Meyer mérnökök müvei. T ház! Tudom én, hogy ezen nyugati nagyszabású csatornák megodásának kérdése első sorban nem a magyar kormánytilleti, mert azok Magyarországot nem érintik közvetlenül; de a mi bennünket leginkább érdekel, az az említett vizi utak közül a duna-oderai összeköttetés, mert ez Magyarország kormányának beleegyezése, közreműködése nélkül sem meg nem kezdhető, sem megnem oldható, mert azelső sorban a Morva vizével függ össze, mely Szakolczától Dévényig, tehát meglehetős terjedelemben magyar folyó. Ésha vesszük a költségeket, ha nézzük azt, hogy a Morva folyása, a Becsva vize és az Odera folyása aránylag a legkisebb távolságra feküsznek egymáshoz és hogy az emelkedési viszonyok is sokkal kedvezőbbek itt, mint az Elba és a Duna közt, akkor csakugyan ez volna azon csatorna, a mely aránylag a legkisebb költséggel valósítható meg és ha megvalósittattatnék, lehetővé tenné azt, hogy a Bácskából feljövő megrakott hajóink Stettin előtt kössenek ki. És ez nem álom, t. ház ; nagyobb vállalatokat is láttunk már megvalósulni. Az elbai folyamosa-