Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

29C 51, országon Ülés január 28-án, szombaton. 1888, semmit sem vontam el, a mi a jövőre nézve fontossággal bir, amit nagyon könnyű lesz'a beruházások részleteinéi igazolni ép ugy, mint a rendes kezelés egyes tételeinél. (Helyeslés.) A t. képviselő ur kiterjeszkedett a posta- és távírda egyesítésének kérdésére és felvetette az idea kérdését. Valóban épen azért, mert bizonyos elismeréssel találkozott ezen egyesítés a képviselőházban, nem térnék ki erre a kérdésre; de magam szempontjából és az iguzság érdekében kénytelen vagyok megjegyezni, hogy én előttem ezen ügynek előzményei teljesen ismeretlenek voltak. Engemet a posta- és távírda-egyesítés keresztülvitelére azon meggyőződés vezetett, hogy ezáltal nemcsak administrativ megtakarításokat hozok létre, mert méltóztassék megengedni, hogy az intézetnek érdekében ezt alárendelt kérdésnek tartom, de azon meggyőződés, hogy ezáltal két intézet szolgálatának is használok, mert meg voltam győződve, hogy Magyarország nincsen azon helyzetben, hogy két, tubtj donképen egy és ugyanazon irányban működni hivatott intézetet szereljen és tartson fenn. (Élénk helyeslés.) Ezen practicus nézetek voltak azok, melyek engem az egyesítésre vezettek és hogy azt habozás nélkül azonnal végrehajtottam : ebben azon meggyőződés vezérelt, hogy az ilyen kérdésekkel gyorsan kell végezni, a mint tisztában van az ember az iránynyal, a végrehajtáshoz minél előbb hozzá kell fogni, hogy az eredmény minél előbb érezhető legyen. (Élénk helyeslés.) Én teljes elismeréssel vagyok a kezdeményezés iránt, a végrehajtás érdemét is szívesen engedem át, hanem az igazság kedvéért hangsúlyoznom kellett, hogy őszintén megvallva, nem tudtam a dolog itteni előzményeiről. A t. képviselő ur azt mondta, hogy a posta nem oly fontos, mint az államvasutak; én ugyan azt hiszem, hogy mindkettő egyaránt fontos; azonban ezúttal igazat adok neki, mert ez utóbbi téren érzem azt, hogy a vezetésemre hizott ministerium csakugyan teljesítette kötelességét. Teljesítette ép ugy közgazdasági, mint pénzügyi szempontból. A t. képviselő ur némi igaztalanságot követ el, midőn azt méltóztatik mondani, hogy ma is praedominál az államvasutaknál a liscalitási szempont. Hát, t. képviselőház, nem praedominál; kifejeztem már tavaly, kifejezem most is és ki fogom fejezni mindenkor, hogy a magyar államvasutak első és főhivatása a közgazdasági érdek, különösen Magyarország területén. Ettől az ideától annyira át vagyok hatva, hogy megvallom őszintén, ez tesz engem az államvasuti rendszer feltétlen lelkes hívévé. Hogy ily meggyőződéssel semmit sem akarhatok elkövetni, a mi ezen intézetet eompromittálhatná, de hogy ellenkezőleg mindent akarok tenni, a mi ezen intézetet még pénzügyileg is a való kedvező színben tünteti fel az ország közvéleménye előtt, azt hiszem, felesleges említenem. (Általános élénk helyeslés.) Másfelől azonban el kell ismernem, hogy ha nem praedomináló a pénzügyi szempont, hogy sok tekintetben mégis coordinält, az épen a hazai viszonyok között keresendő. És ez abban nyilvánul, hogy bizonyos intézkedésektől tartózkodnom kell a nélkül, hogy a közgazdasági érdekeknek ártsak, mert pénzügyi tekintetek intenek arra és azt hiszem, hogy ezt rossz néven venni nem lehet; ezt minden állam, kisebbnagyobb mértékben igy kénytelen tenni. (Igaz! Igaz !) A közgazdaság terén azonban teljes szabadsággal mozgunk és ha nem volnék sok tekintetben feszélyezve és sok szempontból korlátozva abban, hogy a tisztelt ház előtt részletekbe bocsátkozzam : könnyű volna igazolnom, hogy közgazdasági szempontból semmit sem hanyagol el a kormány. (Tetszés. Halljuk! Halljuk!) De viszont tekintettel voltam a fiscalitási érdekekre a kiadások apasztásánál s azt hiszem, ez az, a mire siilyt kell fektetni. Ha a t. ház nekem 1887-re 22 millió kiadást szavaz meg és én ebből körülbelől csak 20Va milliót költök el s megtakarítok másfél milliót, azért azt hiszem, nem lehet engem azzal vádolni, hogy a fiscalitási szempontok praedominálnak. (Ugy van ! ügy van!) Ellenkezőleg azt hiszem, a mennyiben ezen megtakarítások bebizonyíthatólag rationalisak, azok által használunk a magyar államvasutak ügyének és közvetve a közgazdasági érdekeknek is. (Általános élénk helyeslés.) Azt méltóztatott mondani t. képviselő ur, hogy a díjszabások és különösen a, személydíjszabások mérséklése mennyire kívánatos és azonkívül azt említette, hogy a közgazdasági actiónak a kelet felé kellene fordulni és a vizi utak helyesebb felhasználására kellene irányulnia. E tekintetben különösen figyelembe ajánlja a tömeges áruszállításokat, melyeknek közvetítésére a vizi utak legalkalmasabbak. A mi a személy-díj szabások mérséklését illeti, t. ház, arra nézve épen a közelmúltban igen messzeható intézkedéseket tettem a bérleti jegyek, az értékjegyek rendszerének behozatala által és a menettérti jegyeknek bizonyos távolságokon túlbehozatala által, ugy hogy pl. az erdélyi részekből Budapestre több mint 30%-nyi ármérsékléssel lehet utazni. Azonkívül is iparkodtam a személyszállítást minden irányban megkönnyíteni és javítani ; mert nézetem szerint Magyarország lakossága nem elég gazdag arra, hogy drága menetdíjakat fizessen és mobillá csak alacsony díjszabások által tehető. (Helyeslés.) Ez volt kiindulási pontom az általam tett intézkedéseknél és ismétlem, hogy