Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

294, 51. országos ülés jannir 28-än, szombaton. ISSS. meg ezer ember tanyája semmisül meg. Én azt hiszem, hogy ez elég fontossággal bir arra, hogy a törvényhozás behatóbb figyelembeD részesítse s a catastropha okait kutassa. Távol van tőlem, hogy a jelenlegi közlekedési minister urat hibáztassam korábban történt dolgokért, de megengedjen, ha mégis bátor vagyok azon nézetemnek kifejezést adni, hogy engem az oly vizsgálat, a mely hibát igen, de hibást nem talál, ki nem elégíthet. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Én nem ismerem ama zsilip építési körülményeit; de azt tudom, hogy vállalkozó építette s azt is tudom, itt a házban levő szakértőtől hallottam, hogy a zsilipnek a vállalkozótól való átvételekor történt felülvizsgálata alkalmával, a meghívott szakértők közt voltak, mindenesetre volt egy oly szakértő, a ki emlékiratszerű véleményében kifejtette, hogy a zsilip alapzata kellő mélységre betonirozva nem lévén s futóhomokra lévén fektetve, nem bir kellő szilárdsággal s félő, hogy az első nagyobb árvíz által elsodortatik, a minthogy el is sodortatott. A hiba tehát ott keresendő, hogy az ily komoly figyelmeztetések daczára, az alapozási munkálatok behatóbb megvizsgálása mellőzésével, a zsilip a vállalkozótól még is átvétetett. Igen valószínű, hogy az esetben, ha a vizsgálat ezen időre ment volna vissza, alkalmasint nemcsak a kis, hanem a nagy hibásokra is rá lehetett volna találni. A vizsgálat irányítására mindenesetre iránytűül szolgálhatott volna azon említettem emlékirat, a melynek meg kell lenni az átvételi jegyzőkönyv mellékletei közt. Különben még talán nem állunk egészen bevégzett ténynyel szemben s talán a minister ur erélyének mégis sikerülend a nagy hibásokat és a hiba kútforrását felfedeznie, mert a hol hiba van, a hibás is — ha jól keresik — mindig feltalálható. Csak ezt kívántam megjegyezni, azon reményben, hogy a t. házban ülő szakértők, főleg azok, kik az elszakadt zsilip átvételének körülményeivel ismerősök: kötelezve érzendik magukat e tárgyhoz behatóbban hozzászólani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. A közlekedési minister ur kivan még szólani. Baross Gábor, közmunka-ós közlekedésügyi minister: Azt gondolom, t. képviselőház, hogy Tors Kálmán képviselő ur felszólalására kell esry-két megjegyzést tennem. (Halljuk! Halljuk !) őszinte köszönettel tartozom neki, hogy azon fontos tárgyakat, melyek tárczám körébe esnek, teljes higgadtsággal és komolysággal méltóztatott tárgyalni. Sajátságos helyzetben találom magamat ezúttal az ő bírálatával szemben is. Akkor, a midőn a körülmények folytán e tárczánál is tetemes túlkiadásokkal találkoztunk, általános volt ama jogosult óhaj, hogy a túlkiadásoknak véget kell vetni és rendszert és gazdálkodást kell ezen tárcza keretébe is behozni. Ez a czél komoly munkával és komoly törekvéssel annyira, a mennyire el lett érve. A közmunka- és közlekedési ministerium 1888-iki költségvetése jelentékeny megtakarításokkal lép fel és most ismét aggodalmakkal találkozom, hogy vájjon micsoda következményekkel fog járni ez a megtakarítás? Honnan vétetett ez a megtakarítás és minő fontos érdekeket sért az, különösen az államvasutaknál? A mióta az államvasutaknál a túlköltekezés megszűnt és még az előirányzatban is akiadásoknál megtakarítás éretett el: lépten-nyomon találkozunk ismét azon feltevéssel, hogy ezen megtakarítások az intézet jól felfogott érdekeinek sérelmével hozattak létre. Sajátságos egy helyzet ez tehát, a melylyel szemben nem tudok egyebet mondani, mint azt, hogy az elv, mely engem ezeu irányban vezérelt, röviden akként körvonalozható; okszerű gazdálkodás ezen a fontos téren, anélkül, hogy bármely közérdekű czél sérelmet szenvedjen. (Általános helyeslés.) Biztosíthatom a t. képviselőházat, hogy minden egyes fillérnél, a melynek megtakarítását javaslatba hozom, első sorban azon magasabb közgazdasági szempontokat veszem birálat alá, a melyekre az eredetileg elköltendő volt és ha csak meggyőződtem arról, hogy ezen magasabb czélok sérelme nélkül történhetik a megtakarítás, hozom azt a t. képviselőháznak javaslatba. (Helyeslés) Mert én magam is át vagyok hatva attól a meggyőződéstől, hogy ha ma csupán azért, hogy kérkedhessen! egy megtakarítással, levonásba hoznék oly összegeket, melyekre a gondozásom alá bízott üzleteknek most feltétlenül szükségük van, ezáltal a jövőre nézve megbocsáthatatlan kárt okoznék. (Helyeslés.) S ennek következtében egész határozottsággal tiltakozom azon föltevés ellen, bármely oldalról jöjjön is az. De a t. képviselő ur egészen komolyan és higgadtan méltóztatott némely aggályoknak kifejezést adni és ezeknek részleteire kötelességemnek tartom reflectálni. (Halljuk!) Meg kell eleve jegyeznem azt, hogy ámbár jól érzem az említett sajátságos helyzet súlyát, még mindig van mód arra, hogy rationabilis gazdaság folytatásával, még további megtakarításokat érhessünk el. (Helyeslés.) De egyszerre kézfordulattal ezt tenni nem lehet. Ennél segítségül hívandó az idő és mindenekfelett az okszerű munkabeosztás. (Élénk helyeslés.) A t. képviselő ur azt méltóztatik sajnálkozva mondani, hogy az 1888-ik évre előirányzott megtakarítások legnagyobb része a beruházásokra esik és egyúttal méltóztatik kifogást tenni az -