Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-51

31. országos ülés január 28-i'i, szombaton. 1888, 29S szerte mindenütt tapasztalunk, kereskedésünket és ezáltal anyagi jólétünk egy főágát már-már meddővé készül tenni. Micsoda fegyverünk van e nagy vámemelésekkel szemben egyéb, mint a szállítás olcsósága ? Elismeréssel adózom a t, minister urnak e tekintetben is ; látom, hogy sok kiviteli czikkünknek kedvezményt adott, sőt ép a tegnapi lapokban olvastam az osztrák birodalmi tanácsban történt feljajdulást a miatt, hogy a magyar lisztnek adott szállítási kedvezmény pl. a cseh malomipart megöli. Üdvözlöm a t. minister urat és kívánom, hogy e kedvezményt kiterjeszsze általában minden fontosabb szállítmányainkra és ne hagyja magát megtántorittatni semmiféle külföldi felszólalások által, melyek indoka és forrása nem egyéb, mint azon vámsorompóké, a melyek a határon felállíttattak. Óhajtanám azt, hogy a mennyire csak lehet, mérsékelt tarifa hozassék be vasntainknál s mérsékeltessék nevezetesen a személyszállítás; (Helyeslés szélső balfelöl. Felkiáltások szélső balfélől: Nagyon magas !) mérsékeltessék a szállítás a darabárúknál és mérsékeltessék a szállítás a rövidebb distantiákra nézve. Óhajtanám azt, hogy miután a keleti politikára vagyunk utalva, ép e tekintet kifejezésre jusson különösen közlekedési politikánkban is. Keletet nekünk kereskedelmileg meg kell hódítani. Óhajtanám, ha kőutaink is szerves összeköttetésbe hozatnának a romániaiakkal, óhajtanám, hogy ha direct összeköttetésünk volna a keleti tartományok, legalább egyik emporiumáva], Galaczt'zal. Jól tudom azonban, hogy a tarifaleszállításnak bizonyos határai vannak a tömeges szállításnál s itt a domináló közlekedési eszközök ezentúl is a vizi-utak lesznek. E vizi-utaknál azonban azt tapasztalom, t. ház, hogy ez a kérdés többé sem a kormányt, sem a képviselőházat oly nagy mértékben nem foglalkoztatta, mint foglalkoztatta a megelőző években. Pedig vizi-utaink kiaknázására okvetlenül utalva vagyunk. (Helyeslés szélső balfelöl,) Már egy néhány éve, hogy sem e házban, sem tudtommal a kormányzati hivatalos enuntiatiókban nem Mt felemlítve egy szó, amely azelőtt gyakran hangoztattatott és ez a tömeges szállítást olcsóvá tevő lánezhajózás. T. ház ! Ha valaki, én (Halljuk! Halljuk!) mindenesetre becsülni és tisztelni tudom a hangya-munkát, nem kicsinylem és nem nagyságának méretei szerint becsülöm meg a munkát, ha az a hazának javára szolgál; azonban egyáltalában nem tudom megfogni és még a mai nehéz időnek nyomását sem ismerem el jogos czímnek arra, hogy a mi államférfiaink egyáltalában ne foglalkozhassanak talán merészeknek, talán erőnket ez idő szerint haladóknak látszó ideáknak megvalósításával. Vannak Európa nagy szellemeit foglalkoztató igazán nagyszabású munkák és tervek, a melyekben nekünk a. nemzetek közt fennálló solidaritásnál fogva is részt kellene vennünk és daczára annak a veszélynek, hogy talán mosolygást fogok előidézni némely képviselőtársamnál, a kik nagyon megszokták, hogy csak épen folyóügyekkel és egyebekkel ne foglalkozzunk; én mégis bátor leszek felemlíteni, ha mindjárt csak academiai discussióra adna is alkalmat, hogy egy igen nagy, fontos s minket közelről érdeklő közlekedési kérdés foglalkoztatja Európát hosszú idő óta — értem a Dunának ösz szeköttetését a Rajnával és az Oderával. Az eszme a mi chablonunkhoz arányítva nagyon merész. Elismerem, hogy ily pénzügyi helyzetben foglalkozni akarni ezen kérdéssel, szinte nevetségesnek tűnhetik fel. Azonban, t. ház, ezen eszmének felemlítése és végrehajtása között még nagyon sok viz fog lefolyni a Dunán. Nem akarom fejtegetni most, mi lehetne Magyarország kiil- és transito-kereskedésébŐl azon esetben, ha a Fekete tengertől, vagy legalább csak a magyar Alföldről is átrakodás nélkül szállíthatnák tömegáruinkat Európa közepén keresztül a legnagyobb fogyasztási piaczig, Angol országig. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Ezen nagy technikai munka nem Magyar ország területén fog végbe menni; a kezdeményezés azon nemzeteket, azon államokat illeti első sorban, a melyek ebben közvetlenül érdekelve vannak; óhajtanám azonban, hogy azon férfiak, azon elmék, a kik ezen eszmével a külföldön foglalkoznak, látnák, hogy Magyarország ezen terv iránt érdeklődik és bog}' azon férfiúban, a ki Magyarország közlekedésének élén áll, e tekintetben mindenkor kész szövetségesre számíthatnak. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Beszédem elején volt szerencsém említeni, hogy egyes czímeknél pártom részéről egyesek hallatni fogják megjegyzéseiket, megfogják tenni észrevételeiket: én tehát csak még azzal kívánom befejezni beszédemet, hogy a viziutakra is terjessze ki a tisztelt kormány figyelmét és különösen tekintetbe véve azon félelmetes calamitást, mely bennünket az időjárás folytán fenyegethet: még egyszer kérjem a t. kormányt, hogy a lehető bekövetkezhető árvizveszélylyel szemben, a lehető legnagyobb provisiót gyakorolni méltóztassék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház ! G-osztonyi t. barátom a tegnapi napon egy oly nagy horderejű kérdést hozott a tiszai zsilipszakadással felszínre, hogy ha az régibb, például a midőn a ministerelnök ur ült itt e padokon — merült volna fel, hosszú napokig tartó vitát idézett volna elő s valóban meleg napjai lettek volna a kormánynak, s talán képes lett volna kormányválságot előidézni: most azonban az ellenzék szelídebb és elnézőbb;pedig nem kis dolog az, amidőn 40—50 ezer hold áldott föld milliókat érő termése s ezer