Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-51
232 5 *« •raságos ülés jtnnár 28-án, szombaton. 1888. lamentnek és talán a pénztigyminister uraknak is sokszor bizony nem épen kellemes meglepetést okozott. Örvendetesnek kell tekintenünk általánosságban véve, ha látjuk azt, hogy a tavalyi 1.287,000 frt hiánynyal szemközt, ez idén 3.436,000 frt felesleget látunk, ugy, hogy atárcza mérlege 4.723,000 írttal javult. Ha azonban a költségvetést részleteiben is vizsgáljuk, lehetetlen azon örömünket, melyet az eredmény fölött érzünk, kiterjeszteni arra is, ha látjuk azt, hogy épen az előttünk legrokonszenvesebb rovatnál, a beruházások rovatánál tapasztalható a megtakarítások oroszlánrésze: az a 3.436,000 frt megtakarítás majdnem tökéletesen az annyira szükséges be• ruházások rovatára esik. Már a tavalyi költségvetésben is láttuk azt, hogy a megelőző évekhez képest a beruházások rovat;: jelentékenyen csökkentetett. Most azt látjuk, hogy még ezen 13 milliónyi beruházás is le van szállítva 9 millióra? sőt még ez az összeg is kisebb lenne azon esetre, ha levonnók azon tételeket, melyek e tárcza többi rovataiból és czímeiből, a hol többé nem szerepelnek, most a beruházások közé tétettek át. Bizonyos aggodalmat kell kifejeznem arra nézve, vájjon a megtakarítások ezen módja nem fogja-e a jövő időkben megbosszulni magát, vájjon a megtakarítások nem oly természetűek-e, melyek talán a meglevő tartalék-készletek elfogyasztására vezetvén, bizonyos évek multán azt a meglepetést szülik, hogy azok pótlása ezíménnagy összegekkel állanak majd a ház elé; (Ugy van! a szélső baloldalon) s azt sem tudjuk, vájjon nem halasztattak-e el oly szükségletek, melyek elismerem, hogy a pénzügyi nehéz viszonyok nyomása alatt halasztattak el, de a melyek elhalasztása tán idővel káros lehet. Fel kellett ezeket említenem, t. ház, azért, hogy a t. minister urnak módot és alkalmat nyújtsak e részben felmerült aggályaink eloszlatására. Elismerjük mi azt, hogy a jelenlegi költségvetésben vannak oly megtakarítások, a melyek aggodalmat keltő természettel egyáltalában nem birnak. Mi csak örömünknek tudunk kifejezést adni, midőn látjuk, hogy oly jelentékeny megtakarítási összeg szerepel a minister ur azon intézkedése eredményeként, hogy a posta a távirdával egyesittetett. (Helyeslés balfelöl.) A múltkor, nem tudom, hogy az általános vita alkalmával-e, vagy pedig más alkalommal, felszólalás történt részünkről, a melyben pártunk egyik kitűnő tagja a posta és távírda egyesítésének kezdeményezését pártunknak reclamálta. Ez; ellenfelszólalást provocált, melyre nézve legyen szabad felemlítenem, hogy nekünk egyáltalában nem czélunk az, hogy lefoglaljuk magunknak a dicsőséget azon esetre, ha valamely eszmét tőlünk a ministerium elfogad és végrehajt. Nem. Mi nem vagyunk annyira következetienek r hogy támadásra fegyvert, vagy magunknak politikai tőkét kovácsoljunk ebből; mert elismeréssel viseltetünk azon minister iránt, ki az általunk megpendített és általa helyesnek elismert eszmét a megvalósítás stádiumába, juttatja. (Helyeslés.) E költségvetésnek tagadhatatlanul a legjelentékenyebb része az államvasutakra vonatkozik. Azt hiszem, hogy e rovatnál pártom részéről mások is fel fognak szólalni, a kik ezen kérdésnek bővebb méltatásába fognak bocsátkozni, a miért is én ezen alkalommal nem kívánok egyébre kiterjeszkedni, mint rámutatni arra, hogy már esztendők hosszú sora óta látjuk azon arányt, a melyben az államvasutak jövedelmezősége a beléjük ruházott tőkével szemben áll. Látjuk, hogy most 386 millió beruházási tőkének jövedelmezősége 3'81%-nak felel meg. E százalék messze van ugyan attól, hogy megfeleljen azon kamatozásnak, a melyet mi az ezen vasutakba beruházott tőke után fizetni tartozunk. De elismerem, hogy ha a magyarországi többi vasutak jövedelmezőségével, vagy a külföldi, például a porosz vasutak jövedelmezőségével, a melyek kitünőleg vannak igazgatva, összehasonlítjuk, ezen arány ránk nézve nem kedvezőtlen. Mikor ezt constatálom, lehetetlen föl nem említenem, hogy az államvasutaknál, általában pedig a közlekedési eszközöknél a beruházott tőkének financiális eredménye, nem volna szabad, hogy a főszempont legyen ; mert lehet, hogy ha ezen arányszám kisebb lenne, a vasutak nemzetgazdaságilag nagyobb hasznot hoznának. Igaz, hogy rá vagyunk utalva, hogy minden forrást, a mely a kincstár betöltésére szolgál, minél inkább kihasználjunk, de csak addig, a mig ez nem praejuclicál azon nemzetgazdasági követelményeknek, a melyeket ezen intézménytől várunk. Ugy látom, t. ház, hogy még a jelen költségvetésben is praedominál a fiscalis szempont, pedig el kellene már érkeznie azon időnek, midőn ezzel legalább is coordinálva lenne a nemzetgazdasági szempont. Sőt el kell érkezni még azon időnek is, mikor a nemzetgazdasági szempont lesz a praedomináló. Különösen a mai időben vagyunk arra utalva, hogy a nemzetgazdasági tekintetek érvényesíttessenek. Az emberi szeílem halad és harezban áll a természet ellenséges erőivel, megnyergeli a tengereket, keresztülfurja a hegyeket, megsemmisíti a távolságokat, közelebb hozza egymáshoz a nemzeteket; de mit használ ez, ha ugyanez emberi szellem, mely mindezekre képes, a mely keresztülfurja Szt.-Gothard hegyét és az Arlberget, nem bir lyukat fúrni a nemzetek szííkkeblíísége által felállított vámsorompókon. (Halljuk! Halljuk!) Ez a kereskedelmi rendszer, t. ház, melyet most Európa-