Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-50

282 50. országos ülés január 27-én, pénteken. 1888. nősen túl a Dunán az esteli kirándulás veszedelmessé válik ; a legutóbbi időkben is szomorúan meggyőződtünk arról, hogy a kóborló oláhezigányok gyilkosságra is vetemednek. Francziaországban ezelőtt 3 évvel hozatott törvény az úgynevezett vagabundok számára. Kérném a t. belügyminister urat, hogy az országot e bajból a legrövidebb idő alatt határozott törvénynyel megmenteni szíveskedjék, (Helyeslés a szélső balon.) Elnök t Ha senki sem kivan szólni, azt hiszem, minthogy a tétel nem támadtatott meg, az előirányzott 82,009 forint megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Életmentési díjak 800 frt. Elnök: Megszavaztatik 800 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Hivatalos lap költsége 7,500 frt. Elnök: Megszavaztatik 7,500 frt. Josipovich Géza jegyző (lovassá): Országos törvények és rendeletek tárának költségei 24,020 frt. Elnök: Megszavaztatik 24,020 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Budapesti önkéntes tűzoltó-egylet segélyezésére 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik 5,000 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Fővárosi rendőrség átalánya 943,293 frt. Elnök: Megszavaztatik 943,293 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Útlevelek kiállításával járó költségek 4,197 frt. Elnök: Megszavaztatik 4,197 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Előre nem látható költségek 6,000 frt. Elnök: Megszavaztatik 6,000 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Karhatalmi költségek 5,000 frt. Elnök : Megszavaztatik 5,000 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Országgyűlési képviselők választása és a választók névjegyzékének kiigazítása alkalmával felmerülő költségekre 8,000 frt. Pázmándy Dénes: T. ház! Az országgyűlési képviselők választóit magukban foglaló lajstromok Magyarországon ugy szerkesztetnek, hogy ezt tovább szó nélkül hagyni nem lehet. Tudjuk azt, hogy itt a legnagyobb tendentiositas van és hogy a törvénynek azt a garantiáját, hogy felszólamlás utján valaki magát később felvétetheti a lajstromba, illusioriussá teszik. Az utánjárás arra nézve, hogy valaki constatálhassa, be van-e írva a választói lajstromba, vagy nem, már magában is nehéz, költséges időpazarlás. De a legtöbb esetben a körjegyzőségekben, a mint magam is meggyőződtem saját községemben, ugy vannak a listák kitéve, hogy vagy a fiókba vannak téve, vagy egyáltalán láthatatlanok. Az összeíró küldöttséget sokkal szigorúbban kellene utasítani feladatának törvényes teljesítésére, mert nálunk egyes választók szándékos kihagyása, vagy egyáltalában a nem qualificáltaknak a felvétele, teljes önkényére van bizva a kiküldött egyéneknek. És itt egy elvi kérdés is forog fenn. Megtörténik igen sokszor, hogy nem jogosítottak vétetnek fel, például idegenek, a kik nem magyar alattvalók. Magam is oly megyében lakotu, hol a bevándorlás évről-évre szaporodik, bejönnek Stájerországból, Poroszországból, még Dániából is birtokot venni és mivel ezeket, nem tudom miért, a kormánypárt a maga híveinek tekinti, ezeket az embereket ex officio beírják. Én reclamáltam ellenük egészen a ministeriumig és mégis azokat az egyéneket, a kik a hűségi esküt nem tették le, a listában hagyták. Ez roppant veszélyes praecedens. Máshol nagyon vigyáznak arra, hogy csak honpolgár szavazhasson. Megtörténhetik, hogy Bukarestből, Belgrádból és nem tudom honnan, egy pár embert beküldenek pénzzel, egypár évig itt maradnak és szavaznak, lehet, hogy majd meg is választják őket. Ezt ne méltóztassék pártkérdésnek lekinteni, ez nagy fontosságú országos kérdés és erre nézve kérem a belügyminister urat intézkedésre, hogy az alispánok utján hivja fel az összeíró küldöttségeket, hogy ha olyan egyének találkoznának, a kiket nem tartanak magyar embereknek, vagy neve, vagy más külső körülmények folytán, azoktól a magyar állampolgári jog elnyerésének kimutatását kívánják. Velem történt, hogy a felszólalásnál arra utasíttattam, hogy mutattassam ki, hogy az illető nem magyar ember, keresztlevelét kérték tőlem, hogy én menjek ki Dániába és hozzam be az illető keresztlevelét. (Derültség balfélől) Negatív bizonyítékkal senki sem tud reclamälni. Azért van a reclamálásra idő hagyva, hogy minden választó megtehesse megjegyzéseit; ha ez megtörtént, azután a bizottság szerezze be a megyében az adatokat; szólítsa fel az illetőt, hogy ő bizonyítsa, vájjon honpolgár-e, nem pedig a felszólamlótól kérjen oly okmányokat, melyeket ő előadni nem tud. Látjuk, hogy már a képviselőház biráló bizottságai is a választói listák szerkesztésének módját elítélték, legalább directe, a hozott egy pár ítélettel, mely magában foglaljaannak kimondását, hogy voltakép ezeknek a listáknak összeállítása lelkiismeretesen nem történik. De előfordul az is, hogy az alispánok a választási listákat kiadni vonakodnak. Van oly alispán, a ki kiadja, van olyan, ki nem adja ki és itt a legnagyobb abusus és önkény történik. (Ugy vanf balfélől.) Ismertem Vasmegyében oly alispánt, ki semmi áron ki nem adta, most van egy olyan, ki kiadja. Azonban nemcsak a választói listákat kellene mint közokmányokat kiadni — mert a parlamenti életben a pártok kölcsönös becsülése igy kívánja — de az is megtörténik, hogy a megejtett kép-