Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-50

50. országos ülésjan viselőválasztás után a szavazók listáját szintén vonakodnak kiadni. Már most hogy feleljen meg akár a megbízott képviselőjelölt, akár a jogában sértett választó azon hivatásának, hogy az orvoslás iránt lépést tegyen, a mikor voltakép hivatalosan azt sem tudja, hogy ki kire szavazott és kiteszi magát annak, hogy hallomás szerint vádol valakit és ezért rágalmazási pert akasztanak nyakára. Ezt is ki kell adni, mert az alkotmányos jog, hogy a megejtett választásról minden választó meggyőződhessék, hogy vájjon ugy irták-e be, a mint szavazott és e tekintetben az általános közvéleniény^ meg legyen nyugodva. Hiszen ma már ott vagyunk, hogy semmiféle megbukott pártnál megnyugvás a megejtett választás iránt nincsen. Mindenki azt hiszi, hogy az eredmény nem egyenesúton, hanem fortélylyal, meg nem engedett eszközökkel éretett <el. Nyugtassuk meg az iránt a haza polgárait, mert különben magunk alatt vágjuk a fát, az alkotmányos érzületet öljük meg az országban, ha apró fortélylyal megsértjük jogaikban az embereket. (Ugy van! a szélső bálfelöl.) Kérem a belügyminister urat, méltóztassék ezen kérdést is megfontolni és akár rendeletileg a törvényeknek megfelelő — vagy ha azt hiszi, hogy a törvényekben nincs meg a kellő alap arra — egy törvényjavaslat beterjesztése által méltóztassék lehetővé tenni annak világosan kimondását, hogy a választási listát az alispánok és polgármesterek tartoznak mindenkinek előadni és azt is, hogy a megejtett választásoknál a leszavazottak jegyzékét az illető tisztviselőknek kötelessége ndnden választónak szintén megmutatni. (Helyeslés •a bal- és szélső haloldalon.) Thaly Kálmán: T. ház! Méltóztassék megengedni, hogy egy pár szót mondjak ezen igen fontos kérdésben, Pázmándy t. barátom szavainak kiegészítéséül. (Halljuk !) Nevezetesen nézetem az, hogy a törvény ezen kérdésre nézve oly módon intézkedik, hogy ha az lelkiismeretesen végrehajtatnék, semmi új póttörvény által való intézkedés szüksége fenn nem forogna. Egyedül a belügyminister ur pártatlanságán és erélyén fordul meg a dolog. Hogy ha ő körrendeletileg utasítaná az alispánokat és polgármestereket, hogy a törvényt őszintén, hátsó gondolat nélkül és nem fortélyosan hajtsák végre: akkor igenis nem lenne szükséges újabb törvényhozási intézkedés. Mert azon adatokon kívül, melyeket Pázmándy t. barátom elősorolt, hogy tudniillik az alispánok és polgármesterek semmi módon és semmi áron nem adják ki némely vidéken a választási lajstromot, még más visszaélések is fordulnak elő. Az sem az utolsó visszaélés, hogy midőn ezen lajstrom szabályszerűen két-három heti határidőre kifüggesztetik, hogy mindenki lássa, hogy nem maradt-e ki, hogyan függesztetik ez ki? Tudok helyet, Magyarország egyik legtekintélyesebb iár 27-én, pénteken. 1888. ggg városát — nem akarom nyíltan megnevezni, de a belügyminister urnak megnevezhetem — a hol a választási lajstrom soha sem tudhatni mikor, de akkor is ugy függesztetik ki, hogy a hirdetési táblákra, mely sűrű vasrostélylyal van ellátva, kilencz, tiz más rendeletet fölébe akasztanak. (Elénk derültség a szélső baloldalon.) Kinyitni nem lehet, ott van a vasdrót. Ha pedig ezek után valaki reclamál, azt mondják, hiszen ki volt függesztve a

: lajstrom. Ez tény, erről felelek, mert tavaly is, két évvel ezelőtt is tapasztaltam ezt ezen városban. Ily körülmények közt reclamál az ember minden úton és módon. Miután a hatóság fortélylyal dolgozik, fortélylyal kell kiásni a markából azon lajstrom egy példányát, a mely hogy mennyiben hiteles vagy nem, azt á reclamáló nem tudja, de. fortélyellen fortélylyal kell élni. Miután a törvény nem hajtatik végre, kiveszi, a ki kiveheti fortélyosan a lajstrom másolatát, azután elkezd azzal házankint a dolognak utána járni, megtudandó, hogy kit miért hagytak ki. A legtöbb esetben az ellenkező sül ki, akkor ki kell vinnie közjegyzőt hitelesíttetni a bizonylatot, hogy lássák, hogy az adatok nem helyesek. Ezen reclamatio tehát tömérdek pénzbe kerül. Magából Debreczen városából a múlt évben 478 reclamatiót küldtünk fel a Curiához, oly annyira pártszempontból készültek ott az összeírások. A Curia azután igazat adott nekünk többnél, sok esetben azon elvből kiindulva, a melyet Pázmándy Dénes t. képviselőtársam is említett, hogy például nem bizonyíthatta az illető reclamáló azt, hogy bir-e azzal a qualificatióval, a melynek alapján eddig be volt a választók névsorába irva, elütötte a reclamálót. így például igen nagy számmal Írattak be úgynevezett botosispánok, a kiket a gazda fölfogadott mint okleveles gazdákat, bár nem volt oklevelök ; mert tudvalevő volt, hogy soha sem végeztek ezen egyének gazdasági iskolát, de hogy joguk legyen választani és ugy szavazni, a hogy az illető hatalmasok kívánták, beíratták őket választóknak. A Curia persze azzal utasította a reclamálókat vissza, hogy nem bizonyították be, hogy az illetőknek nincs oklevelük, nem bizonyíthatták, hogy nem jártak gazdasági iskolába. Tehát oly visszaélések követtettek el e tekintetben, hogy igazán a szavazati lajstromok nem olyképen állíttattak össze sok helyütt, a mint azt a jogszerűség megkívánná és e visszaélések lehetetlenné teszik még a legfőbb ítélőszéki fórum előtt való reclamatióval is az orvoslást. Nem tartom szükségesnek, hogy a t. minister ur novellaris utón intézkedjék e tekintetben. Elég hatalma van körrendeletileg is intézkedni; mert ha becsületesen végrehajtják a törvényt, nagyon segítve lesz a bajon. így van a honossági kérdésnél is, hol szigorúan nem követelték a beírásoknál a magyar 86«