Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-50

56. ©rsságos Illés január 27-én, péntefcen. 1888 373 Horváth Gyula: T. ház! Csak annyit akarok megjegyezni, hogy midőn a színház ügyében felszólaltam, egyáltalában senkivel sem vitatkoztam. Mint a t. ház emlékezni fog, csak annyit jelentettem ki, hogy akkor, midőn itt felelős minister van, csak azon minister felelőssége hangsúlyozandó s másnak e felelősségbe bevonását sem helyesnek, sem loyalisnak nem tartom. Én tehát vádlólag senkivel szemben nem léptem fel. A múltban, igaz, megtörtént, hogy midőn Pythagoras egy igazságot felfedezett, száz ökröt áldoztak fel; de én, midőn egy igazságot kitalálok, sem oktalan állatot, sem embereket nem akarok feláldoztatni. (Élénk tetszés jobbfélöl.) Pázmándy Dénes: T. ház! A t. ház engedelmével reassumálni óhajtom, a mik itt mondattak. Fenyvessy t. képviselőtársam méltóztatott engem és Vadnay Károly t. képviselőtársamat színházi szakértőknek nevezni és azt mondani, hogy mi könyvekből tanuljuk e mesterséget. Fenyvessy Ferencz: Dehogy mondtam! Pázmándy Dénes: Én azt hiszem, hogy a nemzeti színház kellőleg teljesíti feladatát. A jelen igazgató azt a mííintézetet oly fokra emelte, milyen az előtt sohasem volt Magyarországon. Hogy hibái vannak a vezetésnek, az bizonyos. Én elismerem a mit Fenyvessy képviselő ur mondott, hogy a magyar irodalom fejlesztésére, nyelvészeti tekintetben a helyes kiejtésre és a szavak kimondására nézve a nemzeti színház sem felel meg feladatának. Francziaországbanpl. a Theatrefranyais el van ismerve mint tekintély. De az nem annyira a művezető hibája, mint inkább az odaállított drámai bíráló bizottságé, a kik pedig irodalmi férfiak. Én már 15 évvel ezelőtt mondottam, hogy ezen urak egyáltalában nem felelnek meg hivatásuknak, (Derültség) még arra sem ügyelnek, hogy egyöntetű és valóságos elassicai nyelven beszéljenek a színpadon. Reménylem, hogy azon felszólalások után, a melyek itt történtek, jövőre meg fognak felelni hivatásuknak. Francziaországban roppant gondot fordítanak a műintézeteknél arra, hogy ott az előadandó darabokat megbírálják. Ott az író maga részt vesz a bíráló bizottságban és tartozik élőszóval felolvasni a maga színművét; a hol irodalmi szaktekintélyek vannak jelen és azért, hogy az iró élő szóval felolvassa a maga darabját, sokkal jobban megbírálhatják, másrészt pedig az iró személyesen érintkezvén a bizottsággal. (Egy hang a jobboldalon; Hátha nem akarja felolvasni!) Ha egy olyan iró nyújt be egy szindarabot, a ki azt nem akarja felolvasni, akkor választ egy jó ismerőst, a ki helyette felolvassa. Hanem azt méltóztatnak elismerni, hogy az egészen más eljárás, mint a mienk. Nálunk sok a színháznál a tájszólás és egyáltalában arra, hogy helyesen mondassanak ki a szavak, nem ügyelnek. Magyarországon roppant szükség volna, KÉPTH. NAPLÓ. 1887 — 92. II. KÖTBT. hogy legalább a fővárosban megállapodnának, hogy hogy kell a magyar szót kimondani. (Helyeslések.) A mit Tors Kálmán mondott, hogy óhajtaná, hogy a népszínművek megint felvétessenek a nemzeti szinháznál, az nézetem szerint lehetetlenség egy elsőrangú drámai intézetnél. A népszínművek nem felelnek meg az ő működése, körének, de hiszen arra szükség sincs, hiszen e czélra épült a népszínház. Es méltóztassanak tekintetbe venni, hogy a népszínház nemcsak, hogy segélyt nem kap, de nagy bért fizet és mégis kiállja a coneurrentiát a többi színházzal. Ezt tehát egyik jövedelmi forrásától megfosztani nem lehet. És ne is tessék hinni, hogy a nemzeti szinháznál a népszínműveket könnyű volna előadni, hiszen ahhoz zenekar és több kellék szükséges. És a kik drámai darabokat játszanak, azok kevésbé vannak hivatva a népszínműveket előadni. Tegnap felvettetett az a kérdés, hogy a magyar opera fentartandó-e vagy nem? Én épen nem vagyok ellensége a magyar operának, hogyha az annak megvalósítására szükséges eszközöket megadják. Hanem akkor méltóztassanak conservatoriumot felállítani, énektanárokat hívni be és a vidéken olyan színházakat létesíteni, a hol szintén operát adnak elő. De mikor mindnyájan megijedünk azon 600,000 íorint subventiótól, mely az operára szükséges, akkor inkább azt mondom, hogy mondjanak le legalább ez idő szerint a magyar operáról A mit tegnap mondtam, azt Vadnay Károly képviselő ur helyesen oldotta meg. Én azt nem kívántam, hogy minden ellenőrzés nélkül hagyassék a nemzeti színház, legyen ellenőrzés. Hiszen Francziaországban, a hol rendszerint vállalkozók vezetik a színházakat, az állam ellenőrizteti a sziliházakat azzal, hogy a szépművészetek ministcriumában három közeget tart — inspectort— egyet a párisi subventionált, egyet a nem subventionált, egyet pedig a vidéki színházak számára. Ezek jelentést tesznek a. ministeriumnak, figyelmeztetik s azután a ministerium intézkedik. Ha a subventionált színházak igazgatói nem felelnek meg feladatuknak, akkor ezen inspector jelentése folytán őket szerződésük megtartására kötelezi. Ilyen orgánumot akkor is kérünk, ha bérbe adják az operát. De egészen más az ellenőrző közegeknek vagy egy actio közegnek fentartása. Ezt a jelen viszonyok közt Magyarországon nem kívánnám fentartani. Tors Kálmán t. barátom azt említette, hogy nálunk igen sok külföldi darabot ad elő a nemzeti színház és nem elég eredeti darabot. Megengedem, hogy talán túlságos sok német darabot játszanak, de hogy ne játszanának se német, se franczia darabot, az kivihetetlen, mert a gyakorlat is megköveteli ezt. (ügy van! XJgy van!) Azt hiszem, az itt történt felszólalások direc85