Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-50
274 50. országos illés január 27-éa, pénteken. 1SS8. tivául fognak szolgálni a nemzeti színház vezetésére s iffv ezen vitd nem lesz steryiis, mert az itt ' elhangzott nyilatkozatok, remélem, megtermik gyümölcsüket. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Elnök: Ha senki sem kivan szólni, a vitát bezárom. Maga a tétel nem támadtatván meg, az előirányzott 91,000 frt megszavaztatik. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : A budapesti nemzeti színház nyugdíjintézetének segélyezésére 8,000 frt, Elnök: Megszavaztatik 8,000 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : A kolozsvári nemzeti színház állami segélyezésére 14,000 frt Elnök: Megszavaztatik 14,000 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa): A nemzeti színházi alapok jövedelméből a, színház szükségletére: 27,300 frt. Elnök: Megszavaztatik 27,300 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa): A magyar szinészegyesület segélyezésére 5,000 frt. Elnök: Megszavaztatik 5,000 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Összes kiadás 355,300 frt. Elnök: Megszavaztatik 355,300 frt. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Bevétel. A nemzeti színházi alapok jövedelméből 27,300 forint. Elnök: Megszavaztatik 27,300 forint. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Általános közigazgatási kiadások és bevételek. Rendes kiadások : XV. Fejezet, 8. czím. Rendes bevételek: IV. Fejezet, 4. czím. Kiadások. Betegápolási költségek 607,682 forint. Elnök: Megszavaztatik 607,682 forint. Josipovich Géza jegyző (olvassa) : Himlő oltási költségek 57,700 forint. Elnök; Megszavaztatik 57,700 forint. Josipovich Géza jegyző (olvassa): Járványok és más rendkívüli okoknál fogva felmerülhető költségek 5,000 forint, Elnök: Megszavaztatik 5,000 forint. Josipovich Géza jegyző (olvassa) .• Szülházi kiadások 10,000 forint. Elnök: Megszavaztatik 10,000 forint. Josipovich Géza jegyző (olvassa) • Lelenczek és törvénytelen ágyból született gvermekek tápdíjai 62,900 forint." Orbán Balázs: T. ház! A lelenczügynek nemcsak én vagyok itt e házban — eddig, fájdalom, viszhangot nem kelthetett -- szószólója, ma már előttünk feküsznek a törvényhatóságok nagy számú — negyvenet meghaladó — feliratai, a melyekben lelencz-alap és lelenoz-házak létesítését kérvényezik és követelik. Ez már önmagában is jelöli azt, hogy itt egy nagyon is égető kérdéssel állunk szemben, a melyet nem lehet a könnyűszeríí elodázással agyonbunkózni s nekem — a ki 15 év óta folyton evidentiában tartottam e kérdést (Élénk derültség) s a ki a folytonos leszavaztatás által elrettentetni nem engedtem magamat — nagy elégtételül szolgál, hogy ha itt nem találtam is támogatásra, ha itt süket füleknek beszéltem is: megértették azt az országban s megindult már a városokban és a megyékben azon üdvös mozgalom, a mely milliók óhajtását, milliók jogos követelését hozza felszínre s juttatja a törvényhozás elé. Hinni akarom, hogy ez nem maradand hatás nélkül, hinni akarom, hogy az utakat találand a képviselők szivéhez és a kormányhoz is s talán közéig az idő, a midőn megszünend azon vétkes önmarezangolás, azon égbekiáltó öngyilkosság mely szerint mi 75,000 forint rabszolga-adót fizetünk a bécsi és más osztrák lelencz-házaknak azért, hogy az oda kényszerített magyar lelenczek ezreiből osztrákot teremtsenek s ugy is kevéssé szapora s a nagymérvű gyerekhalandóság által különben is fogyasztott fajunkat ez utón is kevesbítsük. A külföldön ápolt lelenczekre 10,000 forinttal kevesebb, vagyis 62,000 forint van ez évre előirányozva, a miből 60,000 a bécsi lelenezházra esik. 1883—85-ben kiadatott e czélra 163,064 forint s igy átlag egy évre jut 54,354 forint, ezt zsinórmértékül véve, csak maga a magyar állam kiadott a Bécsben ápolt lelenczekre 1867. óta 1.087,080 forintot, hatóságok és magánosok is kiadtak ennyit, mindenesetre párszázezer forintot. No hát ezen összegekből csakugyan lehetett volna hazánkban egy néhány lelenczházat berendezni, a mikor aztán ép annyival gyarapíthatók vala nemzetünk létszámát, mint a mennyivel most a bécsi lelenczházak fogyasztják. Hallottam már múltkor azon ellenvetést, hogy az osztrák lelenczházakban ápolt magyar lelenczek költségeiből megtéríttetik 42,000 forint, de ez nem enyhíti, hanem még inkább súlyosbítja a bajt, mert e 42,000 forintot saját községeink térítik meg, a mit szintén hozzá kell adnunk a külföldi lelenczek ápolási díjához, mert ez szintén kiadatik, hatása legfelebb abban nyilvánul, hogy az állam kiadásai kevesbülnek, illetőleg némi részben megtérülnek. Ha e 42,000 forint 20 évi átlagösszegét: 840,000 forintot a fennebbihez adjuk, akkor a mi 20 év óta fizetett rabszolga-adónk meghaladja a 2 és fél millió forintot, sőt a magánosok kiadásával a 3 milliót is. Terhelve van ezáltal az állam, terhelve vannak a községek, tehát kétszeresen fizettük és bünhödtük meg a faj pusztításnak ez undok bűnét. Ideje, hogy e gyilkoló méregnek ellenszeréről gondoskodjunk. Ez nem lehet más, mint lelenczházak felállítása itt a fővárosban és más, leginkább határszéli városainkban.
