Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.
Ülésnapok - 1887-49
254 49. országos ülés január 26-án, csütörtökön. 1888. közelíti csak meg költség tekintetében a magyar dalszínházat. 800,000 francot méltóztatnak felhozni, mint ottani subventiót. Igen, de a párisi színházak bruttó-jövedelmeik 11%-át kötelesek a párisi szegényeknek, kórházaknak adni. A párisi operabevétele 3.350,000 franc. A valóságos állatni subventió tehát, ha levonjuk azt a 350,000 francot, melyet az opera a szegények számára ad, nem több, mint 450,000 franc. Igaz, jól jegyezte meg Vadnay t. képviselő ur, hogy addig, mig házi kezelés van, fix összeget nem lehet megállapítani. A pénzügyi bizottság igen tévesen hiszi, hogy most már gondolom 200,000 frt subventióval ki fogunk jönni. Nem fogunk kijönni. Igen kérném a minister urat, hogy ne titkolja el továbbra is azon terveit; mert az enquéte-ben hallottam, azóta is olvastam, hogy valamely jelentéssel fog a ház elé járulni és abban elő fogja adni szádékait. Méltóztassék ezeket itt előadni, mert itt van már ideje s mert a mint Vadnay Károly t. képviselő ur mondotta, elvész az idő, az pedig a legdrágább. Én, uraim, midőn küszöbén vagyunk egy változásnak, nem akarok zavart csinálni, ez nem is vevezetne czélhoz: a költségvetést elfogadom azon reményben, hogy ez alapon ez lesz az utolsó, mely a színházakra vonatkozólag élénkbe kerül. (Helyeslések.) Báró Orczy Béla belügyminister: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt bátor volnék a bndget ezen tételére néhány észrevételt tenni, csak egyre vagyok bátor az előttem szólott t. képviselő urat figyelmeztetni, ő ugyanis azt mondotta, hogy az enquéteknek tulaj donképen más czéljuk nincs, mint az, hogy a minister a felelősséget magáról egy más testületre hárítsa át. Bocsánatot kereke ha az enquéte arra lett volna hivatva, hogy határozatokat hozzon, akkor talán lehetett volna a niinisteriumnak azon szemrehányást tenni, hogy ezen határozatok által a maga nézeteit akarja másoknak felelősségére bizni; de ezen enquéte nem volt hivatva határozatokat hozni és annak czélja nem is volt más, mint az. hogy szemben azon nehézségekkel, melyek mind személyi, mind tárgyi tekintetben az operára nézve fennállottak, az itteni közönségnek nézeteit, óhajait és felfogását talán legjobban ismerő egyéniségek hivassanak össze, kik ez iránt a ministeriumnak felvilágosítást adjanak. Határozathozatalra nem lévén tehát összehiva az enquéte, a ministerium sem háríthatta el magáról a felelősséget, a melyet továbbra is viselni kötelességének ismer, (Élénk helyeslés jóbbfelöl.) Az itt hallottakra nézve továbbá bátor vagyok megjegyezni azt, hogy midőn a múlt év vége felé a pénzügyi bizottság ezen kérdést tárgyalta és ott a kormánynak teljes hozzájárulása mellett azon óhajtás fejeztetett ki, hogy ezentúl azon ingadozó deficitek, melyek az operaházzal majdnem elválaszíhatlanul egybe voltak kötve, valahára megszűnjenek, a kormány e tekintetben ellenvetést nem tett, miután őt is az az óhaj vezérelte, hogy minél előbb oly normális budget állittassék fel, a mely az országot ezen tehernek évről évre növekvő súlyától megszabadítsa. Akkor a kormány megígérte, hogy a dolognak tanulmányozását minél előbb foganatba fogja venni, hogy a háznak e gy oly tervvel szolgálhasson, a mely ezen megszorított költségvetés korlátai közt — nagyobb érdekek megsértése nélkül — az általános kivánatoknak megfelel. De a mikor a kormány ezt megígérte, fentartotta magának, hogy szem elől ne tévessze azon létező terheket, melyek még ez intézettel egybe vannak kötve s a melyeket ép ezen átmeneti időben egy évről a másikra nem lehet véglegesen megszüntetni, illetőleg hogy ezen terhek ne ignor áltassanak. Ilyenek például az opera terhei, melyek több évi törlesztésre vannak beosztva s a melyek ha ezen subventióbabeleszámíttatnak, ezáltal uj deficitek csirája fogna meggyökerezni. Ezen feltétel mellett a kormány akkor nem ellenezte, hogy a pénzügyi bizottság ezen megszorított budgetet a háznak ajánlja. Most, t. ház, a viszonyok annyiban megváltoztak, hogy a kormánynak ismét alkalma van az opera kezelésére vonatkozó tervek készítésével közvetlenül foglalkozni s a mikor az államtitkár úr mint kormánybiztos kineveztetett, neki különösen meghagyatott, hogy összevetve minden körülményt, egy programmot készítsen, melyet a ministerium a háznak elő fog terjeszteni. (Helyeslés,) Remélem, hogy ez minél előbb meg fog történni; de igazán nem merem az iránt felelősséget magamra vállalni, hogy azt bizonyos napra Ígérhessem, azonban ez minden esetre, még ez ülésszak alatt meg fog történni. (Helyeslés jóbbfelöl.) De, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy még egy észrevételt tehessek. (Halljuk!) Hogy az ország az operára 210,000 frtot fordítson, de többet ne, azt decretálni lehet és az átmeneti évek nehézségeinek leküzdése után talán létesíteni is lehet. Érre nézve a felelősséget a ministerium elvállalhatja, de nem vállalhatná el akkor, ha nem számíthatna egyszersmind egy másik factornak is áldozatkészségére, értem a közönséget. (Helyeslés jóbbfelöl.) Szükséges tudniillik, hogy a közönség is a maga igényeit mérsékelje és ne kívánja mindazokat az előnyöket, a metyeket eddig az országnak nagy terhére élvezett.; szükséges, hogy a közönség, mindamellett, hogy előreláthatólag talán bizonyos önmegtagadással kell a színházat látogatnia, e miatt ne veszítse el kedvét a színháznak látogatásától s igy ezáltal egy másik factornak a sikerét: a napi jövedelmet is biztosítsa. T. ház! Nem gondolom, hogy ez
