Képviselőházi napló, 1887. II. kötet • 1887. deczember 21–1888. február 1.

Ülésnapok - 1887-49

49. országos ülés jannár 26-iin, csütörtökön. !SS8 265 az áldozat, hogy ez az önmegtagadás a közön­ségre nézve olyan nagy legyen. Mert egy oly in­tézet iránt, mint ez, a hol oly mérsékelt belépti­díjak mellett jó előadást lehet élvezni — gon­dolom — hogy a közönségben meg kell lenni azon mérsékletnek, hogy ne csigázza fel igényét oly magasra, mert különben alacsony díjak mellett az egyensúlyt helyreállítani lehetetlen volna. Ennélfogva, t. ház, a kormány részéről ki­nyilatkoztatom, hogy a pénzügyi bizottság által javaslatba hozott összegnek elfogadásába tökéle­tesen beleegyezem és kérem a t. házat, hogy ez összeget megszavazni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Ugron Gábor: T. ház! A minister úrhoz azon kérdést vagyok bátor intézni, hogy vájjon adhatna-e a képviselőháznak felvilágosítást arra nézve, hogy a múlt évi kezelési eredmények után a királyi operánál van-e póthitel benyújtására ki­látás; és ha van, vájjon az összeg hány százezer forintra fogna rúgni; mert hogy ha a t. ház meg akarja bírálni a kérdést, szükséges tájékozással birnia arról, hogy mekkora összegben lehet ki­fejezni a múltnak hibáit és botlásait. Ha a minis­ter ur azt kívánja, hogy a közönség nagyobb mér­tékbenvegye támogatása alá ezen intézetet: akkor szükséges úgy felfogni az opera kérdését, hogy ez oly kezdő intézmény, a melynek hivatása, hogy önmagának közönséget neveljen. A jelenlegi ma­gas árak mellett azonban nem képes közönséget nevelni, mert a közönségnek igen nagy rétegére nevelőleg hatni nem képes. Le kell szállítani az operának jelenlegi árait, hogy Budapestnek nagyobb és szélesebb rétegei vehessenek az elő­adásokban részt. Mnjd ha a közönség megszapo­rodott, akkor önmagának az operának saját hatása és befolyásánál fogva lesz közönsége; de mind­járt ily intézményt oly magas árakkal léptetni életbe, annyi, mint a zeneértésnek terjesztését, mint a közönségnek nevelését megakadályozni. Mondta Horváth Gyula t. képviselőtársam, hogy nem kell bírálni a színházi eljárást, mert azért felelős a minister. Bocsánatot kérek, ez annyi volna, mintha mi az államvasutaknak egyik vagy másik vonalát, annak üzemét, forgalmát és kereskedési viszonyát nem bírálhatnánk meg, mert a minister felelős érte. A mire a képviselőház pénzt szavaz meg, jogosítva van azt meg is bírálni és mi igen jól tudjuk, hogy a színház vezetéseért a minister viseli a felelősséget, de a ministernek nincsen egyetlen alkalmazottja sem, a ki szintén felelős ne volna és ezen felelősség nemcsak abban érvényesülhet, hogy valakit állásától elmozdítanak, hanem abban is, hogy az 8 működése iránt igen kedvezőtlen véleménynyel vannak. A t. kormány már ezelőtt egy évvel tudhatta volna, hogy az opera vezetése iránt milyen véleménynyel van az egész főváros s az egész nemzet és csak le kellett KÉPVH. NAPLÓ 1887—92 H. KÖTET. volna arról a makacsságról szoknia, a mely jel­lemző tulajdonságát képezi s neki nem volt elég az, hogy egy vagy két botrányos cselekedetével háborította fel az intendáns maga ellen a köz­véleményt, mely botrányok még állásának meg­megerősítésére, megszilárdítására szolgáltak, ha­nem a botrányok egész sorozatára volt szükség, mig az illető tarthatatlanná vált és akkor aztán elbocsátották. (Ugy van ! a ssélső baloldalon.) Az opera bujáit sokkal könnyebb lett volna orvosolni egy évvel ezelőtt, midőn a nemzet ép ugy meg volt győződve, mint most, hogy az inten­dáns már akkor tért és alkalmat nyújtott arra, hogy új intézkedések tétessenek. Ezen egy évi silány kezelés elriasztotta a közönséget az opera­háztól s mi fizetjük meg azon nagy összegeket, melyeket az intendáns botlásai előidéztek. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Újból kérem a t. minister urat, hogy a pőt­hitel iránt nyilatkozni szíveskedjék. (Elénk helyes­lés a ssélső baloldalon.) Báró Orczy Béla, belügyminister: A képviselő ur azt kérdi, hogy van-e a múlt évről fedezetlenül maradt hiány és milyen nagy az illető összeg? Az első kérdésre azt válaszolhatom, hogy igenis, a mint a ministerelnök ur már a múlt évben itt a házban és a pénzügyi bizottságban is kije­lentette, van hiány, melynek fedezéséről gondos­kodni kell. Hogy milyen nagy az az összeg, azt e percz­ben nem mondhatom meg, mert a zárszámadások még nincsenek teljesen összeállítva és azt, hogy e hiányból mennyi esik 1887-re és mennyi lesz 1888-ra átviendő, még megállapítani nem lehet addig, mig a végleges leszámolás eszközölve nem lesz; a mi azonban közelebbről meg fog történni s akkor lesz szerencsém eziránt előterjesztést tenni. (Helyeslés.) Elnök : T. ház! A m. kir. operaház állami segélyezésére 210,000 frtot hoz javaslatba a pénz­ügyi bizottság, a tétel maga nem támadtatván meg, azt hiszem kijelenthetem, hogy az megsza­vaztatik. (Helyeslés.) E tétellel kapcsolatban egy határozati javas­latot terjeszt elő a pénzügyi bizottság. Kérdem a t. házat, méltóztatik-e elfogadni a pénzügyi bi­zottság következő határozati javaslatát? (Olvassa.) „Határozati javaslat. A m. kir. operaház állam­segélyezésére 210,000 frt azon utasítással sza­vaztatik meg, hogy létesítsen a kormány oly intéz­kedéseket, melyek az operaház viszonyainak pénz­ügyi rendezése után e költségvetés szigorú betar­tását lehetővé teszik és még az 1888. év első felében tegyen a képviselőháznak jelentést az iránt, hogy miként véli az operát a megjelölt ke­retben jövőre kezelendőnek." (Elfogadjuk!) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a ház a ha­tározati javaslatot elfogadja. 34

Next

/
Thumbnails
Contents